A judō (amelyet magyarul cselgáncsnak is szokás hívni) szó szerinti jelentésében a „lágyság útja”, vagy „lágy út” (柔道).
A judō a jiu-jitsu harcművészeti ágból alakult ki 1882-ben Jigoro Kanonak köszönhetően. A Meiji időszakban az akkori császár nem szívesen foglalkozott tovább a szamuráj hagyományok továbbadásával, a harcművészetekkel, nem kényszerültek rá a gyerekek sem arra, hogy bármilyen harcmodort elsajátítsanak – ez vezetett el odáig, hogy Kano kifejlesztette a gyakorlatilag sérülésmentes, de mégis folyamatos koncentrációt és erőt kívánó harcművészeti ágat, a judōt. Ezáltal a judō sporttá is változott, ami segítette a fiatalokat játékosabb módon edzeni. Fontos elem volt a judō kialakításában az eséstechnika megalapozása, amellyel megtanulhatták a gyakorlók, hogyan érjenek földet sérülések nélkül. Míg a jiu-jitsuban megtalálhatók a veszélyes harci technikák, addig a judōban ezek kivezetésre kerültek.
A judō népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az olimpiákon külön sportágként szerepel.
Forrás:
https://harcmuveszet.eoldal.hu/cikkek/judo/a-judo-tortenete.html
