A karate (空手) eredetileg Okinawa szigetéről származik, és a neve is okinawa-te („okinawai kéz”) volt. A karate pusztakezes harcművészet, a szó jelentése pedig: „üres kéz”.
Alapvetően sok kínai hatás érte ennek a harcművészeti ágnak a fejlődését, így volt időszak, amikor karate-jutsu („kínai kéz művészete”) volt a megnevezése.
Az első megjelenése 1349-ben történt, amikor a polgárok számára betiltották Japánban a fegyver használatát, csak a nemesek hordhattak onnantól fegyvert. Emiatt a nép értelemszerűen a pusztakezes technikák felé fordult.
Az 1609-es évben Japán megszállta Okinawa szigetét, és betiltottak mindenféle fegyverviselést, illetve a harcművészetek gyakorlását is. De az okinawaiak leleményesek voltak: titokban tartottak edzéseket, és saját munkaeszközeiket használták fegyverként.
A 20. század elejétől kapták vissza a hivatalos engedélyt a harcművészetek szabad gyakorlásához, majd maga a karate (ekkor még karate-jutsu) 1921-ben lépte át Okinawa határát, amikor az alapító, Gichin Funakoshi karate bemutatót tartott Hirohito hercegnek.
A karate 3 alappillére a test, szellem és lélek. A gyakorló képes mindhármat uralni. Ahogy más harcművészeti ágban, a karatéban is övekkel jelölik, hogy ki milyen szinten áll: a kezdőké fehér, a fekete övesek pedig már magas szintű gyakorlók.
A karate időközben inkább küzdősporttá alakult át, az olimpián is külön szerepel.
Forrás:
https://www.karate.hu/Tortenete
