A kendō a japán harcművészetek egyik ága, amelynek a kardforgatás, vívás áll a középpontjában. A kendo szó szerint azt jelenti: a kard útja (剣道).
A gyakorlás során a kendōkák (gyakorlók) hagyományos öltözetet viselnek: a bōgu a védőpáncél, a shinai pedig a kard (bambuszból) – de szoktak is használni (bokken). Ezt az öltözéket Naganuma Shirozaemon Kunisato vezette be, gyakorlatilag innen datálódik a modern kendō kialakulása. A páncél ugyanis így megvédte a gyakorlót, ugyanakkor a bambuszkarddal teljes erejű csapásokat lehetett mérni az ellenfélre, nem kellett félni többé a sérülésektől.
A kendōban a karddal vágásokat és szúrásokat végeznek, eltérően a nyugati típusú harcművészetektől.
A gyakorlás során fontos elem, hogy a felek a támadás előtt kiált egyet (kiai), majd lábfejével dobbant (fumikomi).
A kendō a Kamakura-korszaktól kezdett igazán fontossá válni a japán harci életben. A zen buddhizmusnak nagy hatása volt rá, tulajdonképpen a kendō szellemisége a zenből eredeztethető: a fudosin (mozdulatlan elme) azt jelenti, hogy a gyakorló összpontosít, nem zavarják meg az olyan érzelmek, mint a harag vagy a félelem. A buddhizmus szerint az élet és a halál mind csak megkonstruált dolgok, így tudtak a szamurájok is életüket nem féltve a csatába menni.
Érdekesség, hogy a kendōt 1946-ban betiltották az amerikaiak, majd 1950-ben lehetett ismét gyakorolni. A kendō elnevezést 1952-ben kapta meg ez a harcművészeti ág.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kendó
Kép: jogtiszta képek
