Lehet-e a művészet célja pusztán a szépség megragadása? Vagy a művész állítsa tehetségét hazája szolgálatába? Vagy egyszerűen keresse a saját útját?

Ono Masuji életét végig kíséri ennek a választásnak a kettőssége. A férfi fiatal éveiben a „lebegő világ”, gésák, teaházak, kocsmák, halvány, pislákoló lámpások, vigalmi negyedek festőjeként kamatoztatta kivételes tehetségét. A II. világháború küszöbén azonban szakít mesterével és társaival, elkezd más stílusú és mondanivalójú képeket alkotni, művészete megtelik társadalmi és aktuálpolitikai tartalommal. A háború után, az egyre inkább amerikanizálódó Japánban harmadszorra is változtatni kényszerül, mert a hazafias jellegű alkotásai már nem számítanak korszerűnek, sőt egyenesen szégyellni valókká váltak a társadalom új értékrendje szerint. Az esztétikán kívül ekkor már morális szempontok is előtérbe kerülnek.

Masuji élete a belső konfliktusok sorozata: Gyermekkorában, pályaválasztása miatt szüleivel kerül összetűzésbe, mert nem hajlandó az apja által elvárt karriert beteljesíteni. Fiatal művészként önmagával, társaival és mesterével, később kedves tanítványával, Kuroda-val kerül szembe. Öregkorára – kisebbik lánya közelgő eljegyzése apropóján – megmaradt családtagjaival, ám valójában elveivel és múltjával kerül összeütközésbe. Élete alkonyán visszaemlékszik sikereire és kudarcaira, szembenéz művészi pályájának és emberi kapcsolatainak tanulságaival.

Kazuo Ishiguro 1954-ben született Nagaszakiban, egyike a háború után emigráló japán családok leszármazottainak. Az író hatéves kora óta él Angliában. 2017-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A lebegő világ művésze c. regénye emléket állít mindazon tradícióknak és értékrendnek, melyet Japán a II. világháború után végleg elveszített az amerikanizálódás hatására.

 Írta: Ballagó Petra