Isabella Bird a XIX. század talán egyik legismertebb női felfedezője. 1878 tavaszán érkezett a szigetországba és állítása szerint az egészsége megőrzésének érdekében kellett utazgatnia.
10 évvel a Meidzsi restaurációt követően a külföldi misszionáriusok – akik közé Bird kisasszony is csatlakozott – nem utazhattak a szabad-kikötőn kívül 25 mérföldnél távolabb útlevél és egyéb engedélyek nélkül, melyek csak meghatározott időintervallumra és útvonalra szóltak. Isabella azonban nem volt hajlandó sorstársaival a kikötőben rostokolni vagy holmi japán termálfürdőben egész álló nap áztatni magát. Az Ázsiai Társaság Tranzakciói egyik lapjában talált egy cikket „a leginkább festői, de ugyanakkor nagyon nehéz útjáról a Kinugawa folyónak, mely nem csak a külföldiek, de még a japánok számára is ismeretlen.” Ez adta az ihletet neki a mintegy 1200 mérföldes utazáshoz, követve a „Mérges démon folyamának” útját. Útitársa mindössze egy 18 éves tolmács fiú, Ito Tsurukichi volt. Nikkotól északra bejárta a környéket, ahol azelőtt európai ember még nem járt, megismerte az ott élő ősi japán etnikai csoportot – az ainukat -, azok szokásait, életmódját és minderről útinaplót is készített, melyet később „Járatlan utakon Japánban” címmel ki is adtak. Madár kisasszony utazása kiemelkedő fontossággal bírt mind antropológiai, mind botanikai értelemben a nyugati világ számára.
A Felkelő nap országában tapasztalt kalandjaiból 2013-ban készült képregény adaptáció (manga).
MEGJEGYZÉS: Az eredeti cikk 2019-ben a Kyoto Journal 90. számában jelent meg.
Fordította és szerkesztette: Ballagó Petra
Kép: animenewsnetwork.com, wikiwand.com/en/Isabella_Bird
