004369911060985

A kyūdō (弓道) a japán íjászat elnevezése, mely az íjászat művészetén, a kyūjutsun alapszik. Magát az íjat (yumi) a japánok már az őskorban is használták.

Az első íjász iskolát Shotoku Taishi herceg alapította (Taishi Ryū), amely ma már nem létezik. Ez főleg a ceremoniális íjászatot oktatta. Csak később, a 11-12. század környékén alakultak meg a harcművészeti iskolák, amikorra a harcos (bushi) réteg is kialakult. A legfontosabb harctéri tudás ekkoriban még a lovaglás és az íjászat volt, erről kapta a nevét a harcosok etikai kódexe is: Kyūba no Michi – amely később Bushidora változott.

3 fő irányzat határozta meg az íjász iskolákat:

  1. Ogasawara Ryū: ceremoniális lovasíjászat
  2. Takeda Ryū: harci lovasíjászat
  3. Heki Ryū: gyalogos íjászat

A kyūdō kifejezés a 17. században honosodott meg, amelyet a zen buddhista szerzetesek alkottak: ebben az időszakban kevésbé használták az íjászatot harci eszközként, inkább gyakorlatoztak és versenyeztek vele. A szamurájokon kívül is egyre többen foglalkoztak az íjászattal, a buddhista szerzetesek maguk is oktatták harcművészetként.

A többi harcművészethez hasonlóan a kyūdō sem csupán fizikai síkon valósul meg: a gyakorlóknak (kyūdōka) fontos a szellemi és erkölcsi fejlődés is. Azok, akik csak sportként űzik, számukra a lövéstechnika a legfontosabb. Azok számára viszont, akik magasabb spirituális jelentőséget is tulajdonítanak az íjászatnak, a shin-zen-bin (igazság-jóság-szépség) hármasa, illetve a seisha hicchū (igaz lövés, biztos találat) és seisha seichū (igaz lövés, helyes találat) a legfontosabbak. A shin-zen-bin állapota azt jelképezi, hogy az íjász igaz/helyes módon lő, jósággal viseltetik minden iránt, ezáltal a lövése szép lesz. A seisha seichū esetében a megfelelő technikával helyes lövést tud az íjász produkálni. Ennek során az íjász teljesen átadja magát a lövés pillanatának, nincsenek zavaró gondolatai. A seisha hicchū pedig hasonló a seisha seichūhöz, vagyis a helyes lövés biztosan célt fog érni.

Felszerelés

A kyūdōhoz az alábbi felszereléseket használják:

  • Yumi, vagyis a japán íj, amely meghaladja a 2 méteres magasságot. Bambusz, fa vagy bőr az alapanyaga.
  • Ya, vagyis a nyílvessző, amely bambuszból készül. Sas- vagy sólyomtollak vannak rajta, amely a forgási irányhoz ad iránymutatást.
  • Yugake: a jobb kézen viselt kesztyű.
  • Muneate: ezt a mellkasvédőt női íjászok viselik.

Japánban a középiskolákban egyébként a mai napig lehet kyūdō szakkörök keretein belül íjászatot tanulni, kb. 15-16 éves koruk után kezdhetik el a fiatalok az íjászat veszélyeire való tekintettel.

Szeretnéd kipróbálni? Ajánlom figyelmedbe a Heki To Ryū Kyūdō egyik magyarországi dōjōja, ahol tradicionális japán íjászat gyakorlása és oktatása folyik.

Forrás:

www.bukyukai.hu/kyudo-rol/

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Kj%C3%BAd%C3%B3