A Ponyo Miyazaki Hayao egyik olyan filmje, amelyet azt hiszem, kétszer kell megnézni ahhoz, hogy a kép összeálljon. Legalábbis nekem kétszer kellett, de ha másként látod, kérlek oszd meg velem a véleményed!
Alapvetően tetszett a film, a gyerekeim körében is sikere volt, ami azt mutatja, hogy a gyerekeknek is élvezetes volt. Mégis, a történet második fele számomra picit a zavarosság érzetét kelti.
Miyazaki Hayao filmjei többsége gazdag a japán folklór és legendák teremtményeinek az ábrázolásában. Ezekről fog szólni az elkövetkezendő napok bejegyzései is. Ezek az animék kapcsolatot mutatnak be a szellemekkel, az élettel vagy a halállal. A karakterek többsége egy kalandon vagy egy személyiséget fejlesztő úton megy keresztül.
Ez alól a Ponyo sem kivétel. Ponyo, a halból vált kislány mágikus erőkkel rendelkezik, amelynek erejét az apja, Fujimoto tárta fel.
Miután Ponyo kiosont otthonából a tengeren, Fujimoto utoléri őt, és rájön, hogy már Sōsuke gondozásában volt. Mivel neheztelt az emberekre, kétségbeesetten szerette volna visszaszerezni Ponyot. Amikor közvetlenül a szárazföldre jött, tiszta óceánvízzel locsolta az utat maga előtt, hogy ne száradjon ki. A vízi szellemeit használta, hogy megtalálja Ponyot. Megdöbbenésére Ponyo halból emberré változik, miután megkóstolta az emberi vért és az ételt. Ponyo dacol az apjával és elmondja, hogy szerelmes az emberfiúba, Sōsukebe. A szüleitől örökölt mágikus képességeinek köszönhetően kislánnyá változik. Az is kiderül, hogy Fujimoto nagyon hosszú ideje gondozta az óceánt, és főzeteket készített, hogy visszaállítsa az óceánt a kambrium előtti korszakra, amikor még nem volt környezetszennyezés.
Ponyo anyjával is találkozhatunk, aki valójában Granmamare, a tenger istennője, de róla picit később mesélek még.
Fujimoto valóban szereti és törődik a lányával, de nagyon sokat dolgozik ellene is. Őt később Ponyo anyja jobb belátásra bírja. Aggódik, amikor Ponyo eltűnik, megpróbálja elmagyarázni neki, miért veszélyes a felszíni világ, és miért mozdítaná ki egyensúlyából az emberré válása a világot. Úgy tűnik, ő az egyetlen, aki aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Ponyo tengeri habokká változhat, és az is feltételezhető, hogy a gyermeknevelés nagy részét egyedül végzi.
A végén Sōsuket egy tesztnek vetik alá, amelyben beleegyezik, hogy szeretni fogja Ponyót, függetlenül attól, hogy milyen formában van. Ponyónak bele kell egyeznie abba, hogy feladja mágikus erejét.
Ez a mese számos olyan karakter tulajdonságot mutat, amelyeket Miyazaki Hayaotól már-már elvárunk, mint például a lenyűgöző animáció, a szerethető karakterek a fantázián belüli realizmus és a történet, amely megtanít minket szeretni egymást és a természetet.
A legtöbb filmjéhez hasonlóan a Ponyo is adaptálja a legendákat és a kultúrát, de újragondolja mindezt úgy, ahogy csak a Ghibli Stúdió tudja.
Melyek ezek a mítoszok és legendák, amelyek ihletet adtak a Ponyonak?
Szeretném leszögezni, hogy ez a cikk jelentős részben az én személyes véleményemet és témában folytatott olvasgatásomat, kutakodásomat tartalmazza. Lehet, máshogy látod, vagy más véleményed van róla. Mivel Miyazaki Hayao ritkán nevezi meg azokat a legendákat, amelyek ihlették az alkotás során, ezért persze bizonyosan nem lehet tudni. Ha máshogy látod, mindenképp írd meg nekem.
Amit a Ponyo kapcsán elismert, hogy a történet ihletét az eredeti Andersen-féle Kis hableány mese adta. Ezt adaptálta a Disney később, de már az is több mindent kihagyott az eredeti Andersen-féle meséből és át is írta a történtet. Aki ismeri az eredeti mesét, tudja, hogy a sellőnek el kell érnie, hogy a herceg bele szeressen és feleségül vegye, különben tengeri habbá változik.
Andersen meséjéhez hasonlóan, mint a sellő, Ponyo is egy varázslatos tengeri lény, aki a mélyén él az apjával és testvéreivel, egészen addig, amíg kíváncsi nem lesz a felszíni világra és egy fiatal fiú, aki ott él, annyira elvarázsolja, hogy utána már csak vele akar lenni. Ennek érdekében lábat növeszt és emberszerűvé válik, hogy a fiúval a felszínen élhessen tovább.
Nagy hasonlóság, hogy csak akkor élhet a felszínen, ha a fiú teljes szívéből szereti. Az Andersen-féle mesében a herceg nem viszonozza a lány szerelmét, és végül habbá változik.
Ponyo persze nem sellő, hanem egy halacska, maga a Ponyo dal is ezt meséli el. Egy átlagos aranyhal nem hasonlít Ponyora, azonban a rancho nevezetű halfajta picit talán közelebb van.
Van egy japán yōkai történet, amely egy aranyhal szellemről szól. Ezt a történetet Santo Kyodi japán író írta le. Egy Karakoto nevű szamuráj meséjéről szól a történet, amelyben Karoko felesége Kakehashi nem szülhet gyermeket. A pár ezért felbérel egy Monohana nevű nőt, hogy hordja ki Ő Karakoto gyermekét. Eleinte Kakehasinak nincs ellen kifogása, azonban a szomszédasszonya meggyőzi őt, hogy Karakoto valójában végig szeretőként tartotta Monohanát. Kakehasi éktelen haragra gerjedt és féltékeny dühében meggyilkolja Monohanát és meg nem született gyermekét. Amikor Monohana meghal, vére egy aranyhal-akváriumba ömlik, ami beszennyezi a benne lévő aranyhalat. Az aranyhal szörnyűséges eltorzult formát vált a vér hatására: feje, szeme és hasa megduzzad. Ez a rancho halfajta eredet meséje.
Persze nem biztos, de valószínűleg Ponyo alakját ez a halfajta ihlette.
Kyodin könyvében lerajzolja ezt az aranyhal yōkait, (a mese neve amúgy Baika Hyoritsu címet viseli) ami emlékeztet Ponyo aranyhal formájára, kimonoja pedig az uszonyára. Még egy érdekesség, hogy az Ponyo átalakulása akkor következik be mind a yōkai történetben, mint a mesében, amikor a hal vérrel érintkezik és megízleli azt.
Bár nem japán mitológia utalás, de a mesében Ponyot az apja Brunhilde-nak nevezi, aki a skandináv eredet mítoszban Odin egyetlen lánya, egy valkűr. Sōsuke adta neki a Ponyo nevet. Brunhilda a mítosz szerint beleszeretett Zigfridbe, egy halandóba. Brunhilde is elveszti mágikus erejét és halandóvá válik.
Ponyo anyja, Granmamare is egy érdekes karakter. Több illusztrációban egy vörös hajú, gyönyörű istennőnek ábrázolják a tenger istennőjét. Andersen eredeti meséjében a sellőnek nem él az édesanyja és a nagymamája vette át a pótanya szerepét és az Ő tanácsára keresi fel a tengeri boszorkányt.
Róla nem sok utalást találtam, de a mesében Sōsuke apja a tengeren a tengerészek nagymamájaként, a tenger és az irgalom istennőjeként említi. A buddhista tanokban ez az istennő, egy kanon, az irgalom buddhista bodhiszattvája.
Ő az irgalmasságot és együttérzést megtestesítő istennő, a tengerészek és halászok védelmezője.
Az istennő egy gyerekek számára könnyen feldolgozható, nagyon szimpatikus, kedves kinézetet kapott az animében. Japánban a kanonokat máshogy ábrázolják. Ami hasonlóság fellelhető, az a homloka közepén található ékszer. Ez több nagyobb kanon szobron is látható, például a 100 méter magas álló kanon szobron Sendaiban.
Fujimotoról, az apáról és a filmben betöltött szerepéről már fentebb meséltem. Azonban a tengeri otthonáról és őrzői szerepéről még csak említést tettem. Japánban hagyományosan a sárkányok a tenger védelmezői és sárkányok és a víz szinte elválaszthatatlanok egymástól. A korábbi, általam olvasott sárkány történetek miatt nem tudtam nem elvonatkoztatni attól, hogy Fujimoto valójában egy ilyen teremtmény, aki őrzi a vizet a tengeralatti palotájában, picit Verne Nemo kapitányának behatásával, ahogyan a tengeralattjárójával közlekedik.
Lehet a yōkai challenge kapcsán olvastátok az umibōzu bejegyzésemet a tengert védelmező papokról. Ezek ábrázolása szinte már-már emberszerű, ahogyan kiemelkednek a tengerből. Ez a yōkai nagyon emlékeztet engem Fujimoto hullámlényeire, akiket Ponyo után küld, hogy segítsenek neki visszahozni lányát.
További érdekességek:
A felborult természeti erők legnagyobb bizonyítéka a szökőár, amely elönti a Földet. Nem láthatjuk, hogy bárki meghalt volna, csupán mint utalás érezhetjük, több dologról.
A történelem előtti állatok például a tsunami utáni reggelen jelentek meg. Ha ezek az események a túlvilágon történtek, hihetőnek tűnik, hogy olyan állatok jeleljenek meg, amelyek már kihaltak.
Az ápolt idősek hirtelen futni tudtak, mint a kisgyerekek a tsunami után. Talán ez is utalás arra, hogy mindenki a túlvilágra került már, ahol a földi életük és testük hátránya nem akadályozza őket.
Az alagút itt is megjelenik, nagy, STOP felirattal. Ahogyan a Chihiro szellemországban animében, itt is nagy valószínűséggel ez a bejáratot jelképezi a spirituális birodalomba. Chihironak és szüleinek végül sikerül vissza utaznia, de előtte Chihiro lelkére kötik, hogy ne nézzen vissza.
Talán a Ponyo arról szól, hogy a tsunami következtében mindeni a túlvilágra kerül? Te hogy látod?
