Bizonyára ti is észrevettétek, hogy a hollywood-i filmekben mennyire furcsán ábrázolják az ázsiai férfiakat, mindenféle szexuális kisugárzást mellőzően. Azonban volt egy japán színész, aki az 1910-es évek amerikai némafilmes korszakának egyik legnagyobb sztárjává, mi több, Hollywood egyik első szexszimbólumává is vált.

Sessue Hayakawa (早川 雪洲) 1886-ban született Hayakawa Kintarō (早川 金太郎) néven Minamibōsō városában, Chiba prefektúrában, Japánban. Később felvette a „Sesshu” művésznevet (jelentése „havas part” vagy „havas föld”). Ez végül angolul „Sessue”-re torzult.

Hayakawa története egészen merészen kezdődött: a fiatal férfi a Japán Haditengerészeti Akadémián egy gyakorlat során egy lagúna fenekére merült, és megrepedt a dobhártyája. A családja szándékának, hogy tiszt legyen, ezzel végérvényesen búcsút intett. Az arisztokrata családból származó Hayakawa megkísérelte a seppukut (mintegy 30-szor megszúrta magába a katanát), túlélte, majd, hogy megnyugtassa apját, karriert váltott: a Chicagói Egyetemen diplomázott bankárként. Amíg Los Angelesben arra várt, hogy hajóra szállhasson és visszatérjen Japánba, Hayakawa számos alkalmi munkát vállalt: fagylaltárusként, éttermi felszolgálóként, színházi színészként a Little Tokyo-ban – az utóbbiban találkozott Tsuru Aokival, az ünnepelt japán színésznővel, aki aztán meglátta Hayakawában a rendkívüli tehetséget. Aoki meghívta a színházba Thomas H. Ince-t, a kor legnagyobb producer-rendezőjét és a „western atyját”, hogy bemutassa neki az ifjú Hayakawát.

A nők bálványa

A tájfun c. film (1914) átütő sikert aratott, aminek eredményeként Hayakawával és Aokival el is készült a folytatás, Az istenek haragja (1914), aminek sztárjai ekkor már a való életben is házasok voltak.

Miután számos filmben szerepelt, a legendás filmrendező, Cecil B. DeMille által rendezett, 1915-ös A csalás című némafilm egyik főszerepére választották. Hayakawa egyik napról a másikra sztár lett és ezzel együtt ő lett az első ázsiai főszereplő is Hollywoodban. A film premierje után a nők Hayakawa lábai elé vetették magukat. Vagy legalábbis odadobták a kabátjukat. Van egy történet arról, hogy amikor a film bemutatóján Hayakawa kiszállt a limuzinjából, látványosan elfintorodott, mert egy hatalmas víztócsa volt előtte. Állítólag több tucat női rajongó sietett a segítségére, és a földre dobták a kabátjukat, hogy Hayakawa cipője nehogy szétázzon a vízben.

A csalás egy elkényeztetett, pezsgő társasági életet élő nő történetét meséli el, aki találkozik egy gazdag japán üzletemberrel, és azonnal vonzódni kezd hozzá. Jelentős pénzösszeget kér kölcsön a férfitől, hogy elfedje jótékonysági sikkasztását, és cserébe megígéri, hogy lefekszik vele. Mivel azonban a nő férjétől váratlanul pénzhez jutott, készpénzben tudja törleszteni adósságát a leendő szeretőnek. Hayakawa karaktere viszont nem ebben reménykedett. Erőszakkal megpróbálja elrabolni, de végül a nőt saját tulajdonaként jelöli meg billog segítségével. Aztán a végén le is lövi a nőt. Valljuk be, elég sötét thrillernek hangzik, állítólag a közönségben lévő nők között többen el is ájultak tőle.

A csalás története nem különbözik sokban a modern filmektől, némi hasonlóságot mutat a Tisztességtelen ajánlat vagy éppen a Szürke ötven árnyalata című filmekkel, amelyekben a férfi főszereplő megkísérli érvényesíteni uralmát a nő felett. Ez elég ijesztő dolog a való világban, de a látszat biztonságos talaján láthatóan többek fantáziáját is megmozgatta. Ehhez természetesen nem csak a színészi játék járult hozzá, ugyanis Hayakawa elképesztően jóképű férfi volt a maga korában.

Csillag született…

Ironikus módon a 20. század eleji burjánzó rasszizmus tovább növelte vonzerejét. Az erősödő japánellenes érzelmek miatt (amit később törvénybe is kodifikáltak: 1934-ben Hollywood szigorú erkölcsi irányelveket határozott meg Hays Code néven, amely megtiltotta, hogy a fajok közötti szerelmet ábrázolják a képernyőn.) nem engedték meg, hogy „megkapja a lányt”, ha a film főszereplője nem fehér bőrű volt. De legalább flörtölhetett vele. És a szexi japán csillag ezt tette romantikus főszereplőként (és gyakran gonosztevőként) megannyi filmben a karrierje elején. De a vásznon nem engedték meg, hogy beteljesüljön bármiféle románca. Röviden: volt benne egy tiltott gyümölcs-aspektus, ami miatt a nők tömegesen özönlöttek a filmszínházakba. Ez a megállapodás nemcsak Hollywood szexszimbólumává tette Hayakawát, hanem gazdaggá is. Hetente mintegy 7500 dollárt kért a szerepekért, így ő lett a legjobban fizetett színész Hollywoodban, és még egy kastélyt is épített magának, amely a város nevezetességévé vált.

A Szesztilalom életbe lépése előtt egy autónyi szeszes italt vásárolt, és a kastélya volt Hollywood leghíresebb particélpontja – Hayakawa egyszer csaknem egymillió dollárt veszített szerencsejátékon egyetlen éjszaka alatt. Hírnevet és társadalmi státuszt tekintve csak Charlie Chaplinnel és John Barrymore-ral vetekedett.

Kitörni a skatulyából

Hayakawát azonban mind a kollégák, mind az amerikai közvélemény elárasztotta orientalista és japánellenes érzelmekkel, és ezt ő maga is annak tulajdonította, hogy a japán férfiakat gonosztevőként ábrázolta. Neki pedig elege lett abból, hogy állandóan a tiltott szerető szerepét írják rá a forgatókönyvírók.

Hayakawa végül elindította saját produkciós stúdióját Haworth Pictures Corporationt, ahol mindössze három év alatt 2 millió dollárt keresett. Ez volt az első ázsiai tulajdonú produkciós cég Hollywoodban, amely lehetővé tette Hayakawa számára, hogy olyan filmeket készítsen és olyan filmekben szerepeljen, amelyek nem fetisizálták sem őt, sem a japán kultúrát. Az egyik sikeres példa A Sárkányfestő (1919) volt. Hayakawa azonban különböző okok miatt nem sokkal ezután elhagyta Hollywoodot és majdnem három évtizedre eltűnt a köztudatból.

Szerelemben és háborúban…

1937-ben Hayakawa Franciaországba ment, hogy egy francia filmben szerepeljen, de a II. világháború kitörésekor csapdába esett. Akvarell festményeket adott el, hogy anyagilag eltartsa magát, és csatlakozott a francia ellenálláshoz, hogy segítsen harcolni a németek ellen. Ekkorra az ázsiai romantikus filmek korszaka lejárt. Ezt nagy valószínűséggel két dolog idézte elő: Japán veresége és demilitarizálása a második világháború után, valamint a kommunista Kína felemelkedése. A háború után is fennmaradt japánellenes érzelmek azonban kitörölték Hayakawát a popkultúra történetéből.

1949-ben Hayakawa – karrierjére gondolva – megemlítette:

„Egyetlen ambícióm az, hogy hőst alakíthassak a vásznon”.
 

Soha nem kapott ilyen lehetőséget filmes pályája során Hollywoodban. De Oscar-jelölést kapott a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában a Híd a Kwai folyón című filmben (1957) nyújtott alakításáért, amelyben Saito ezredest, egy thaiföldi japán fogolytáborért felelős „tisztes gonosztevőt” alakított. Ezt karrierje csúcspontjának ismerte el, hátralévő éveit végül annak szentelte, hogy felszentelt zen mesterré váljon és békésen éljen. 1973-ban Tokióban hunyt el tüdőgyulladással szövődött agyi trombózisban.

A japán csillag emlékezete

Sessue Hayakawa öröksége továbbra is bonyolult, tekintve, hogy legnagyobb filmjei, amelyek közül három az amerikai Kongresszusi Könyvtárban találhatóak, nagyrészt a kelet-ázsiai férfiakat gazemberként ábrázolták. Az amerikai és európai nők vágyait jobban megnyerte, mint bármelyik férfi előtte, de ennek nagy része az orientalista veszély ígéretéből fakadt, amelyre szerepei kiszolgáltak. Nehéz megmondani, hogy Hayakawa örökségét a japánokkal rokonszenves filmtörténészek tűntették-e el, mivel a japán imázs „árulója” volt, vagy a japánellenes hollywoodi iparmágnások, mivel ő maga japán producer is volt, aki később saját maga próbálta rehabilitálni ezt a képet. Végső soron Hayakawa bohóckodásai és előrelépései voltak a legnagyszerűbb történetek Hollywoodban, amelyeket soha nem mondtak el. Napjainkra kastélyát rég lebontották, eltemetett törmeléke egy benzinkút mellett hever.

Mindazonáltal a régi Hollywood legalább elismerte, hogy az ázsiai férfiak kívánatosak lehetnek, szemben a modern filmekkel, amelyek még mindig nagyrészt deszexualizálják az egész etnikumot. A dolgok ezen a részen ugyan valamelyest javulnak, de messze vagyunk attól, ahol tartanunk kellene, miután jóval több mint egy évszázadnyi ázsiai színész szerepel a hollywoodi filmekben.

Ballagó Petra 

Források és képek :

https://www.mafab.hu/people/sessue-hayakawa-273430.html

www.tokyoweekender.com/2021/08/sessue-hayakawa-japanese-actor-hollywood-sex-symbol/

www.asiancinevision.org/sessue-hayakawa-americas-forgotten-sex-symbol/

www.movieweb.com/sessue-hayakawa-first-heartthrob-hollywood/