A japán folklórban az oninak – a félelmetes démonoknak, amelyeket gyakran heves, izmos hímeknek ábrázolnak – van egy kevésbé ismert megfelelője is: a női oni. Ezek az erőteljes figurák a haragot, a féltékenységet képviselik, formát adva olyan érzelmeknek, amelyek túlságosan emberiek, de elszabadulva félelmetesek. Férfi társaikkal ellentétben a női oni egy egyedi narratívát testesít meg, amelyben a düh és az árulás extrém szenvedélyes következményekkel jár.
Yomi hangja
A női oni egyik legkorábbi példája Japán alapszövegeiben, a Kojiki-ban és a Nihonshoki-ban jelenik meg a Yomotsu-Shikome-val, vagy „Yomi hagjaival”. Ezek az alvilági lények Izanagi istent üldözik, miután az megpróbálja megmenteni elhunyt feleségét, Izanamit, de csak azért, hogy lássa, amint bomló holttestté változik. Bár nem kifejezetten oni néven emlegetik ebben az ősi legendában, a Yomotsu-Shikome a terepet adott a női démoni alakok (kijo néven is olvashattunk róla) számára a japán tanokban.
Ábrázolásai
A Shikome több változatban is megjelenik a történetekben. Egyes mesék szerint szörnyű, fenevadszerű vonásokkal rendelkező női alakként emlegetik. Karom-szerű körmökkel, mancsokkal, hegyes fülekkel és durva, vad hajjal rendelkező, eltorzult emberi női vonásokkal ruházzák fel őket. Gyakran kusza, hosszú fekete hajuk van, túlzottan felfelé ívelő mosolyuk és megereszkedett, torz vonásaik, amelyek az emberség és a szörnyűség kísérteties keverékét testesítik meg. Kicsit a Heian-kori nők vonásait ismerhetjük fel bennük, meglehetősen eltorzítva. Sűrű, fehér sminkkel vonják be az arcukat, befeketítik a fogaikat – ez egykor az ókori Japánban népszerű volt –, és kidolgozott, többrétegű kimonót viselnek. Ironikus módon ezek a külső megjelenésük javítására tett kísérletek csak kihangsúlyozzák groteszk vonásaikat, szinte a divat és az elegancia félresiklott szatírájává teszik őket.
Az alvilág kísérője
A japán hagyományban a Shikome nem pusztán a horror figurái; kísérői az alvilágnak, Yomi baljós földjének. Hihetetlen sebességükről ismertek, nagy távolságokat képesek megugrani, és állítólag akár négyezer kilométert is megtehetnek egyetlen távon. Ezenkívül telhetetlenül éhesek, és képesek riasztó gyorsasággal felfalni az ételt, ami veszélyes és félelmetes lényekké teszi őket.
Korai ábrázolások
A Shikome eredetét jól dokumentálják az ősi yōkai tekercsek, ahol a természetfeletti műalkotások egyik visszatérő alakjaként jelennek meg. Az évszázadok során ezek a korai ábrázolások sok más yōkai meséjét is befolyásolták. Ezek persze a női létet kevésbé vonzó formában adják vissza, ilyen például az ao nyōbo, a taka onna és a kerakera onna. A japán ősi mitológiában a Shikome-t yomotsu shikomeként, vagy „Yomi csúnya nőiként” is emlegetik őket.
Leghíresebb története
Az egyik leghíresebb mese, amely Shikoméval foglalkozik, Izanagi és Izanami, Japán teremtő istenségei mítoszához kötődik. Izanami szülés közbeni halála után gyásztól sújtott férje, Izanagi dacolt a sötét és árnyékos alvilággal, utána ment, hogy megtalálja őt. Amikor végül megtette, Izanami azt mondta neki, hogy nem térhet vissza az élővilágba, mivel már megette a halottak ételét. Ennek ellenére beleegyezett, hogy megpróbálja meglátogatni, azzal a feltétellel, hogy Izanagi nem hoz fényt Yomiba.
A türelmetlenségtől eluralkodva Izanagi végül megszegte ígéretét, és fésűjéből fáklyát készített, hogy megtalálja Izanamit. A fáklyafényben meglátta a lány bomló arcát vonagló kukacokkal borítva. Megrémülten elmenekült, Izanami pedig, feldühödve árulásán, Shikome szolgáit küldte el, hogy elfogják. Ahogy a Shikome majdnem utolérte, Izanagi ügyesen lelassította azzal, hogy a fejdíszét a földre dobta, ami szőlőtőkévé alakult át. Ez elvette Shikome figyelmét, aki híres arról, hogy csillapíthatatlan éhsége van, amelyet a szőlővel próbált enyhíteni. Izanagi ezután a fésűjét darabokra törte, amelyekből bambuszrügy lett, amit szintén gyorsan felfaltak. Végül Izanagi megszökött, egy hatalmas sziklával elzárta az alvilág bejáratát, és örökre elzárta Yomit – és a bosszúálló Shikomét – az élők világától.
Buddhista történetek
Egy lenyűgöző buddhista mese a középkori Kankyo no Tomo szövegből bemutatja az egyik legtragikusabb női onit. Egy fiatal nő, aki tönkremegy, miután szeretője elhagyta őt, testben és lélekben átalakul. Haját öt csomóba köti, és köleszselével bedörzsöli, hogy szarvszerű kiemelkedéseket hozzon létre, vörös szoknyát vesz fel, és maga mögött hagyja a társadalmat, démonná válik megjelenésében és cselekvésében egyaránt. Amikor szeretője titokzatosan meghal, és évekkel később pusztítás tör ki a helyi falvakban, a falubeliek rájönnek, hogy ez a szarvas alak – a gúny és düh szó szerinti megtestesülése – egy régi templomban rejtőzik. Felgyújtják a templomot, hogy elpusztítsák. Miközben lángok égetik el a templomot, előbukkan az oni, bevallja bosszúálló tettét, és végül a lelkiismeret-furdalástól eluralkodva a tűzbe ugrik. Ez a tragikus vég a borzalom és a szánalom összetett keverékét tükrözi, megmutatva, hogy a könyörtelen bánat és árulás mennyire képes megváltoztatni az embert a visszatérés után.
A női oni más legendákban is feltűnnek, mint például A Heike meséjében és a Vaskorona című darabban (Nō-játék), a, ahol a féltékenység és a fájdalom által emésztett nők démoni figurákká változnak. Ezek a történetek rávilágítanak egy fájdalmas igazságra: az elsöprő érzelmek megváltoztathatják az ember lényét, láthatóvá téve azt, ami gyakran rejtve van – a haragot, a szenvedést és a sajnálatot. A nőstény onikat, ellentétben férfi társaikkal, nem az eredendő rosszindulat, hanem heves emberi érzelmek vezérlik, amelyek elszabadulva félelmetesen felismerhetetlenné teszik őket.
A női oni tragikus figurák, egyszerre megtestesítik a szörnyű dühöt és a mély szomorúságot, bizonyítva, hogy démonok nem mindig születnek – meg lehet őket alkotni.
Forrás:
Michael Dylan Foster: The book of yokai (2015)
Omiyage World japán webáruház
Kezdőlap – Arigato Apartman
Seo versenyelőny online marketing-seo- tartalomgyártás (contentcobrand.com)