Évekkel ezelőtt egyszer a kezembe akadt egy fotóalbum japán otthonokról. Nem a szokásos képeslapokra illő Japánt mutatta be. Nem a tökéletesre nyírt kerteket, a minimalistán berendezett lakásokat vagy a zen nyugalmat árasztó enteriőröket. Ehelyett olyan lakásokat láttam, amelyek nyakig voltak szeméttel, dobozokkal, ruhákkal, régi újságokkal és mindenféle felhalmozott tárggyal.
Azóta sem tudom kiverni a fejemből ezeket a képeket.
Amikor Japánra gondolunk, hajlamosak vagyunk egy olyan országot elképzelni, ahol mindenki pedáns, rendezett, és ahol a tisztaság szinte vallásos jelentőséggel bír. Való igaz, hogy a japán kultúrában a rend és a tisztaság fontos érték. A gyerekeket már az iskolában arra nevelik, hogy maguk takarítsák a tantermet, a közterületek tiszták, és az emberek általában ügyelnek arra, hogy ne hagyjanak maguk után rendetlenséget.
De Japán sem tökéletes.
Ahogy a világ minden országában, itt is létezik a rendetlenség, a felhalmozás és a szélsőséges esetekben az élhetetlenné váló otthonok problémája. Sőt, erre külön japán kifejezések is léteznek.
Obeya (汚部屋), a „koszos szoba”
Az obeya szó jelentése szó szerint „piszkos szoba”. Olyan helyiséget jelöl, amelyet elborítanak a szétdobált tárgyak, ruhák, csomagolások vagy egyéb holmik.
Ez még nem feltétlenül szélsőséges állapot. Inkább az a helyzet, amikor valaki egy hosszabb, stresszes időszak alatt egyszerűen nem tud lépést tartani a rendrakással, és a káosz lassan átveszi az uralmat.
Gomi heya (ごみ部屋), szemétszoba
A következő szint a gomi heya, vagyis a „szemétszoba”.
Itt már nem pusztán rendetlenségről van szó. A felhalmozott hulladék, ételmaradékok, üres palackok és egyéb szemét több helyiséget is elfoglalhat. Gyakran a nappali vagy a konyha válik használhatatlanná.
A jelenség sokszor nem lustaságból fakad. Japán takarítócégek tapasztalatai szerint ügyfeleik között meglepően sok az egészségügyi dolgozó, tanár vagy köztisztviselő, akik a hosszú munkaidő és kimerültség miatt egyszerűen nem tudják fenntartani az otthonuk rendjét.
Gomi yashiki (ごみ屋敷), a hírhedt szemétház
A legismertebb kifejezés talán a gomi yashiki, azaz „szemétház”.
Ezek azok a házak vagy lakások, amelyekben a szemét szó szerint hegyekben áll. A lakók sokszor csak keskeny ösvényeken tudnak közlekedni a felhalmozott tárgyak között. Előfordul, hogy a bútorok teljesen eltűnnek a kupacok alatt.
Néhány japán városban az önkormányzatnak kellett közbelépnie, mert az ilyen ingatlanok egészségügyi és tűzvédelmi kockázatot jelentettek a környéken élők számára is.
Kívülről nézve könnyű lenne egyszerűen rendetlenségnek bélyegezni ezt a jelenséget. A háttérben azonban gyakran magány, depresszió, gyász, ADHD vagy egyéb mentális nehézségek húzódnak meg.
Mono yashiki (もの屋敷), amikor nem a szemét a probléma
Különösen érdekes a mono yashiki fogalma.
Itt nem hulladék halmozódik fel, hanem tárgyak. Könyvek, mangák, gyűjthető figurák, DVD-k, játékok, ruhák vagy különféle hobbikhoz kapcsolódó emlékek töltik meg a lakást.
Japánban rendkívül erős a gyűjtői kultúra. Sok ember számára ezek a tárgyak érzelmi értéket képviselnek, ezért rendkívül nehéz megválni tőlük.
Egy földrengésveszélyes országban azonban a túlzott felhalmozás komoly kockázatot jelenthet, hiszen a polcokról lezuhanó tárgyak vagy összeomló kupacok valódi veszélyforrást jelentenek.
Mi áll a háttérben?
A japán szakemberek szerint több tényező is hozzájárulhat a jelenséghez.
Az egyik legfontosabb a túlterheltség. A hosszú munkaidő, az ingázás és a stressz miatt sok embernek egyszerűen nem marad energiája otthona rendben tartására.
Meglepő módon a perfekcionizmus is szerepet játszhat. Vannak, akik annyira tökéletesen szeretnének rendszerezni mindent, hogy végül semmihez sem kezdenek hozzá.
Gyakori ok a halogatás, az érzelmi kötődés a tárgyakhoz, illetve egyes mentális vagy neurológiai problémák is.
A modern életmód sem segít. Az online vásárlás és a 24 órás kisboltok világában elképesztően könnyű folyamatosan újabb és újabb dolgokat felhalmozni.
A tökéletlenség is Japán része
Sokszor hajlamosak vagyunk idealizálni Japánt. Mintha ott minden tisztább, rendezettebb és harmonikusabb lenne, mint bárhol máshol a világon.
Való igaz, hogy sok mindent tanulhatunk a japánoktól a rendszerezettségről, a közösségi felelősségről vagy a tudatos élettérről.
De a „gomi yashiki” történetei emlékeztetnek arra, hogy a japánok is emberek. Ugyanúgy küzdenek stresszel, magánnyal, kiégéssel vagy túlzott ragaszkodással a tárgyaikhoz, mint bárki más.
Talán éppen ettől olyan érdekes ez az ország: a tökéletesség mögött ugyanazokkal az emberi problémákkal találkozunk, amelyekkel a világ bármely más pontján.
Forrás:
Messy ‘manshons’ less visible than junk houses, but just as filthy – Japan Today




