Yakuza- A történelem távlataiból I. rész

Ha valaki Japánra gondol, a szabad asszociációban igencsak hamar előkerül a yakuza kifejezés. És ha valaki megkérdezi, hogy ki vagy mi az a yakuza, akkor erre a legtöbbet hallott válasz, hogy a japán maffia. De valóban csak ennyi lenne erre a kérdésre a válasz? Identifikálhatjuk-e a yakuzát a nyugaton kialakult szervezett bűnözéssel? Bevallom, míg nem kutattam és olvastam utána rengeteget több forrásból, én sem tudtam pontosan, hogy mi azonosítható a yakuza fogalmával és mi az, ami tévhit vagy sztereotípia.

Ahhoz, hogy tisztán lássuk működését és azon területeket, amelyekre kihat (akár a kezdeteiről, akár a napjainkban folytatott tevékenységeiről beszélünk), fontos, hogy ismerjük kialakulásának történetét (ami szintén nem feltétlen olyan tiszta, ha az ember csak egy forrásból olvas róla).

A yakuza (japánul: ヤクザ) eredete a Tokugawa sógunátus uralmának idejére, azaz az Edo-korra (1604-1868) vezethető vissza. 1604-ben a Tokugawa-bakufu megalapításával japán egy olyan korszakba lépett, amely stabilitást és békét, valamint több mint 200 évnyi elszigetelődést hozott a szigetország lakóinak. Az egységesített feudális rendszer és békeidő miatt azonban a korábbi szamurájok tömegesen váltak munkanélküliekké (ronin – gazdátlan szamuráj), csak néhányan maradhattak meg eredeti hivatásukban uruk mellett. A többiek kénytelenek voltak alkalmazkodni a kialakult helyzethez, így sokan közülük kereskedni kezdtek vagy a különböző hivatalokban helyezkedtek el, de előfordultak olyanok is, akik a földművelésbe fogtak bele. Ugyanakkor voltak, akik nem tudtak, vagy nem akartak idomulni a változásokhoz, így a korábbi szamurájok közül sokan letértek a bushido-ról (a harcos útja, egyfajta viselkedés kódex és etikett a szamuráj kultúrában és szellemiségben), és megélhetésüket rablásokból és fosztogatásokból biztosították. Ezeket az embereket kezdte a köznép kabukimono-knak nevezni. (A kabuki egy hagyományos japán színház, melyben férfi-női szerepet egyaránt férfiak játszanak, akiknek arcát a darab alatt színes maszk, testüket tarka, egyedi ruházat borítja. Innen eredeztethető a kabukimono elnevezés is, ugyanis ezek a csoportok furcsa, színpompás, gyakran női ruhákban jártak-keltek.) Az ilyen csoportok ellen szerveződtek a nagyobb falvakban és városokban az úgynevezett machiyakkou-k, akik helyiekből összeverődött védelmi csoport voltak. A machiyakkou-k a többi lakos szemében szinte hősök voltak, azonban a sógunátus nem támogatta ezeket a csoportokat, és a XVII. század végére fel is oszlatta őket. (Ha belegondolunk, ez nem feltétlen volt a társadalom számára pozitív rendelkezés, mivel a fosztogatások így csak mérséklődtek, de nem tűntek el teljesen. Ugyanakkor a shogun szemszögéből a machiyakkou-k önállóan szervezett kis területekre kiható fegyveres erők voltak, amelyek egybe tömörülve egy igen jelentős érdekképviselettel bírtak, ami esetleges elégedetlenkedéseknél a hatalom megdöntésének eszközéül is szolgálhatott volna a köznép oldalán. De mint korábban említettem még sokáig béke van és elzártság, így teljesen fölösleges az előbbi kis hozzáfűzni valóm, haladjunk is tovább!)

Sokan úgy gondolják, hogy a machiyakkou-k szellemiségét a yakuza is átvette, de azt fontos leszögezni, hogy közvetlen nem ebből a csoportból alakult ki. No de akkor mégis miből lett a yakuza? Mi volt előtte? Hát, kérem, kockázás és dörzsölt kofák!

yakuza, sanja matsuri, irezumi, japán, tetoválás

Sanja Matsuri Festival in Tokyo 2012 | Flickr © Ari Helminen (CC BY 2.0)

A japán társadalom mindig is nagyon rétegzett volt, a hierarchia alján pedig különböző számkivetett csoportok álltak, melyeket a társadalom egésze etnikai és/vagy egyéb okokból nem ismert el. A XVII. században két csoport kezdett kialakulni, az egyik a tekiya (的屋 or テキ屋; magyarulj ejtsd: tekija), a másik pedig a bakuto (博徒) volt (előre megjegyzem, ezt kicsit később fogom kifejteni, így senki ne aggódjon ha addig nem érti miről van szó, egyelőre nem is érdekes), melyen csoportokból sokan tartoztak a burakuminok (部落民) közé. A burakuminok az egyik olyan osztály Japánban, akik nem etnikai, hanem vallási alapon lettek diszkriminálva. Ennek oka a shintoizmushoz vezethető vissza, ugyanis az ősi japán vallás elutasítja a vérrel és halállal való érintkezést. Így azokat az embereket, akiknek foglalkozásukból fakadóan érintkezniük kellett konkrét és ehhez hasonló ügyletekkel (itt már akár egy hentes munkafeladataira is gondolhatunk), a társadalom többi része teljes mértékben kirekesztette, és burakumin falvakba tömörítette. Persze sem a tekiya sem a bakuto nem foglalkozott ilyen munkákkal, ettől függetlenül a burakuminok hátrányos megkülönböztetése olyan nagy mértékű, amely a mai napig is tart. Ha már csak valakiről kiderül, hogy származását tekintve burakumin (pl. családnév alapján visszakeresik) eredetű, már ez elég ok arra, hogy az adott embert rengeteg előre lépési lehetőségtől fosszák meg, így ezeknek az embereknek nagyon nehéz, sőt, szinte lehetetlen a kiugrás alsóbb osztályokból felsőbb rétegekbe, jobb megélhetést biztosító tisztségekbe. Így tehát nem véletlen, hogy javarészt ezen kisebbség alkotja a tekiya és bakuto csoportokat. Na de akkor itt térjünk is át arra, hogy mi is az a tekiya és bakuto, valamint hogyan kapcsolhatóak ezek a yakuza-hoz.

A tekiya vándor árusok csoportja, akik különböző trükkök és színjáték bevetésével rossz minőségű vagy a célnak egyáltalán nem megfelelő (például ’’orvosság’’) termékek eladásával foglalkoztak. Az országot járták és leggyakrabban piacokon, karneválokon kínálták portékáikat, ahol létre tudott jönni a tömegek bevonzása. A XVIII. századtól azonban saját védelmük és megegyező érdekeik miatt elkezdtek nagyobb csoportokba tömörülni, melyekből kialakult egy szervezett hierarchikus rendszer, vezetővel és beosztottakkal (oyabun-kobun), valamint szigorú szabályokkal és mindenek feletti hűséggel és titoktartással a csoport tagjai és a vezető iránt. Bár a tekiya elsődlegesen a portékáik árulásával foglakozott ami legális tevékenységnek számított, a későbbiekben gyakran keveredtek illegális- és rendzavaró ügyletekbe, bandaháborúkba.

A másik lényeges csoport a bakuto (博徒), azaz hivatásos szerencsejátékosok csoportja volt. A bakuto-k és a szerencsejáték már nagyon régóta meghatározó a japán kultúrában annak ellenére, hogy a szerencsejátékot már a VII. század óta törvények tiltják. A bakuto-k eleinte magánszemélyek vagy az állam által finanszírozott építkezések közelében jelentek meg, és feladatuk az volt, hogy csalással visszaforgassák a munkásoknak kifizetett bért a vállalkozók zsebeibe. (Ebből természetesen ők is ki lettek fizetve, így mindkét fél jól járt.) Később már önállóan is működtek nagyobb városok, kereskedelmi útvonalak mentén, ahol már a saját zsebükbe forgatták a pénzt, a játékosok az esetek számottevően nagy százalékában nem vették észre a csalást. Akik így keresték megélhetésüket, gyakran alkalmaztak gazdájukat vesztett harcosokat, szamurájokat (ronin) védelmük érdekében (például ha kiderült az átverés, vagy azon célból, hogy egyéb hasonló utat járó bandák ne rabolják ki őket). Ezeket a roninokat kezdték legelőször yakuza-nak hívni, így az elnevezés innen származik. A bakuto-k a tekiya-khoz hasonlóan szintén szigorú szabályokat követtek, náluk is mindenek felett állt az oyabun-kobun főnök és beosztottak közötti hierarchikus rendeződés és ennek tisztelete, illetve a titoktartás és a szervezet iránti lojalitás. Azoknak a tagoknak, akik megszegték a szabályokat általában büntetés járt. Ezek súlyossága függött az elkövetett kihágástól, de a szervezeten belüli lopást valamint a nemi erőszakot különösen keményen büntették, a retorzió a legtöbb esetben a yubitsume (指詰め, magyarul ejtsd: jubicüme) , vagyis az ujjpercek vagy ujjak levágása volt. Ezt a mai yakuzák körében is alkalmazzák.

A XVIII. században a bakutok körében egyre népszerűbbé váltak a tetoválások (irezumi) is, ami szintén arra enged következtetni, hogy a mai értelemben vett yakuzák őseinek tekinthetőek, ugyanis a yakuza identitás legkézzelfoghatóbb jelei az egész testet beborító hatalmas és részletgazdag tetoválások, amiket manapság is a hagyományos tetoválási módszerekkel (élesített bambusz, fémtű) készítenek. (A régi módszer sokkal fájdalmasabb, így ez mutatni hivatott a yakuzák erejét és kitartását is.)

yakuza, irezumi, sanja matsuri, japán tetoválás

Flickr © Ari Helminen (CC BY 2.0)

Most hogy ismerjük a yakuza eredetét, át is térnék arra, hogy ezek a csoportok kialakulásuktól kezdve napjainkig mekkora változáson, szervezeti átalakuláson mentek át, és ezzel együtt hogy nőtt méretük és befolyásuk is. A második világháború előtt nem sok változás történt a yakuza tevékenységeiben: ebben az időszakban még megmaradtak a kisstílű csalásoknál, lopásoknál, nem törekedtek a hatalom szerzésre. Azonban a háborút követően az országban végbemenő változásokat kihasználva a yakuza befolyása is egyre növekedett.

A második világháborúból Japán vesztesen távozott, aminek következtében minden addig megszerzett gyarmatát és országon kívüli területét elvesztette. Ha ez még nem lett volna elég, a bombázásoknak (Hiroshima és Nagasaki atomtámadást is szenvedett) és az amerikai haderő benyomulásának köszönhetően az ipari termelő egységeik jelentős része is elpusztult. Az ország romokban hevert, viszont innen csak a talpra állás volt opció. A külföldről átvett csúcstechnológiákkal, az ipari szerkezet teljes átalakításával és fejlesztésével, valamint az állami pénzek jó helyre kerülésével Japán hamar gazdasági és kereskedelmi nagyhatalommá nőtte ki magát.

A háború utáni rekonstrukcióban a yakuza csoportok is hatalmas lehetőséget láttak. Ekkoriban ahogy japán világos, úgy az árnyoldala is virágzott. A yakuza szinte minden illegális tevékenységhez a kezét adta, mint például prostitúció, szerencsejáték, jogellenes szórakozóhelyek üzemeltetése. Emellett a kialakulásuk kezdete óta szedett területi védelmi pénzekre továbbra is igényt tartottak, valamint az építkezések mellé olcsó munkaerőt biztosítottak. A modernizációnak ugyanis velejárója volt a rengeteg építkezés, és a yakuza üzletet látott ebben, így munkásokat szervezett a különböző építkezésekre, akik bérének egy része a yakuza zsebébe vándorolt. (Itt gyakorlatilag ugyanaz történt mint amit a bakuto csoportok műveltek, csak sokkal nagyobb léptékben és sokkal nagyobb pénzekkel.) Emellett a riksa üzletbe (emberek által húzott szekerek) is beszálltak, aminek az lett az eredménye, hogy a mai napig rengeteg taxitársaság felett befolyással bírnak. A legnagyobb mestermunka az egészben, hogy tevékenységeik a felszínen még itt is legálisnak számítottak. Ám ezen tevékenységek a tekiyákhoz tartoztak, így a tekiya és bakuto kissé átrendeződött, alkalmazkodva a gazdasági-történelmi változásokhoz. A tekiyák foglalkoztak a legális ügyletekkel míg a bakuto tevékenysége egyre titkosabbá vált, ugyanis a hatóságok egyre erősebben kezdtek fellépni a szerencsejáték ellen, ám pont emiatt voltak képesek a bakuto-k is hatalmas pénzekhez jutni, mert az embereknek továbbra is igényük volt a szerencsejátékokra.

Szinte minden ügyletben benne voltak, amiben benne lehetett, ennek köszönhetően bevételük és hatalmuk gyorsan növekedett. Belefolytak a politikába és igazodtak a modern gazdaság igényeihez is. Ezt az is elősegítette, hogy a háború után a megszálló erők benyomultak Japánba és igyekezték rátenni a kezüket az országvezetésre. Emiatt a yakuzában potenciális veszélyforrást érzékeltek, ami miatt nyomozásba és hajtóvadászatba kezdtek ellenük. Ez a lépés viszont teljesen a visszájára sült el, ugyanis a japán kormány, a hatóságok, de még a média is korlátozta az amerikai vizsgálóbizottságot, így ellehetetlenítve őket bármilyen nemű yakuza tevékenység kiderítésében. Ennek köszönhetően nem sokkal később, a ’40-es évek végén le is zárták a nyomozásokat. A yakuzák elleni kutatásban nem jutottak semmire, viszont a japán gazdaságot képesek voltak korlátozni, ami a feketepiac és az illegális ügyletek virágzását jelentette. (Tehát a yakuza gyakorlatilag a megszállóknak köszönhetően még erősebb lett, amivel az amerikaiak pont az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak.) A folyamatos szervezeti növekedésnek köszönhetően a bandákon belül létrejöttek specializált csoportok, akik csak egy bizonyos tevékenységgel foglalkoztak. Prostitúció, kábítószer kereskedelem, védelmi pénzek, szerencsejáték, illegális szórakozóhelyek, nem volt olyan amiben ne vettek volna részt.

De igazán az volt ijesztő a yakuza befolyás növekedésében, hogy az illegális és fekete üzletek mellett legális tevékenységet folytató cégek magas pozícióiba is elkezdtek lassan beszivárogni a tekiyák korábbi tevékenységeinek köszönhetően. Érdekeltségeik mindkét oldalon egyre csak növekedtek és kapcsolataikat egyéni és közösségi szinten is a csoport érdekeinek érvényesítésére használták fel. Az sem számított, hogy ezeket milyen eszközökkel érik el: repertoárjukban helyet kapott a jogtiszta tárgyalások mellett (ebből persze nem volt sok) a megfélemlítés, zsarolás és erőszak is. Napjainkra a yakuza teljesen behálózta a japán gazdasági- és politikai felsővezetést, így a kormány, a hatóságok és rendőrség mindennemű törekvései ellenére csak nagyon kis részben tudták mérsékelni a yakuza tevékenységeket. Ez annak is volt köszönhető, hogy számos yakuza módszerben nem lehetett közvetlen hibát vagy törvényszegést találni. Erre egy tipikus példa a minjii kainyu bouryoku, egyéb neveken minbou vagy grey zone. A minbou lényege, hogy erőszak alkalmazása nélkül csal ki pénzt áldozataiból még pedig úgy, hogy a yakuza névjegykártyája átadásakor szánt szándékkal úgy adja azt át, hogy hosszú inge vagy öltönye alól kilátszódjon tetoválása (irezumi) vagy a yubitsume következtében levágott ujjperce. Ezzel kimutatja hovatartozását, illetve szándékainak sötétségét, aminek lényege, hogyha nem a yakuza elképzelései szerint történnek a dolgok akkor ha kell, akár erőszakhoz is folyamodik céljainak elérése érdekében. Ez ellen a módszer ellen a hatóságok szinte semmit sem tudtak tenni, ugyanis sosem történt konkrét agresszió, így megfelelő bizonyíték hiányában nem volt mire vádat emelni sem. Ennek köszönhetően a minbou nagyon népszerűvé vált, és a ’90-es évek végére rengeteg áldozatot számlált.

De egy öt-tíz évet ugorjunk most vissza: a ’80-as évek a japán buborékgazdaság évei voltak. Ez azt jelentette, hogy a világháború óta egészen a ’80-as évek végéig a japán fellendülés töretlenül haladt, a pénzek mozgása és a tökekivitel hihetetlen magasságokat ért el. Azonban ez a pénzügyi buborék a ’90-es évek elején kipukkant, aminek következtében a tőkekivitel súlyosan visszaesett. (Ezen a dél-kelet ázsiai pénzügyi válság is csak tovább rontott, ugyanis ez a terület volt Japán legjelentősebb regionális tőkeimportőre.) A buborék kipukkanása elég kritikusan érintette a japán gazdaságot, míg a yakuza ügyletekre szinte semmilyen hatást sem gyakorolt. Ennek következtében a válság időszak alatt rengeteg magánvállalkozó és cég fordult a yakuzához pénzügyi segítségért, így ezek a csoportok már a hitelügyletekbe is beszálltak. Hatalmas összegeket adtak kölcsön, irreális, szinte törvénybe ütközően magas kamattal, és ezeket az összegeket később nagyrészt erőszakkal szerezték vissza. Így a zsarolás és megfélemlítés helyett, amit a minbou adott a kezükbe, már nyíltan alkalmaztak tettlegességet.

Ezekben az években a bandaháborúk és utcai nyílt összecsapások is megszaporodtak, ezért a kormány kénytelen volt alkotmányos módon fellépni a yakuza ellen. A legfontosabb törvény, mely létrejött ebben az időszakban a Botaihou volt. A törvény két nagyobb bandaháború kimenetelének következtében jöhetett létre: ezek az egyik két legbefolyásosabb, a Yamaguchi-gumi és az Inagawa-kai yakuza csoportok között folytak, és több halálos áldozattal jártak. A két szervezet közötti háború és az agresszív fellépések (melyekben egy ártatlan középiskolás fiú is életét vesztette) olyan nagy mértékeket öltöttek, hogy a civil társadalom elkezdett komolyan rettegni a yakuzától és követelte a kormány közbenjárását. Azonban ekkorra már a politikai élet nagy részét uralták a yakuzák, hatalmuk a különböző kormánypártokig is elért. A yakuzákkal a korrupció is egyre nagyobb méreteket öltött, míg milliókhoz juttatták a miniszterelnökséget és az épp hatalmon lévő pártot, addig ügyleteiket sem korlátozták hatóságilag. A yakuza keze lassan külföldre, Amerikába is elért, így még sürgetőbb volt egy yakuzákat korlátozó törvény beiktatása, ez lett végül a Botaihou. A Botaihou-ban meghatározták, hogy mely csoportok számítanak bűnszervezetnek és korlátozták ezek mozgásterét, bizonyos megszorításokat szabtak ezen csoportoknak. (Például: tilos tagokat toborozni, tilos zsarolással fölénybe kerülni, tilos védelmi pénzeket követelni, stb.) A törvénynek több következménye is lett, az egyik, kevésbé pozitív: hogy a Botaihou sem tudta teljesen féken tartani a yakuzát, ugyanis a szabályszegések ellen kiszabott büntetés nem volt kifejezetten súlyos. Viszont elősegítette, hogy az emberek véleménye változzon az ügyben. Ez úgy értendő, hogy az átlag gondolat eddig az volt, hogy a yakuza egy szükséges rossz, amivel együtt működik a társadalom és amivel együtt kell élni, ám a Botaihou egyik részletében létrehozott egy szervezetet, mely az áldozatoknak segít a talpra állásban. Ezáltal a yakuzáról való gondolkodás megváltozott, és kifejezetten taszítóak lettek ezen csoport tagjai a társadalomban. (Ez sajnos kihatott a yakuza feleségekre és gyermekekre is, irányukba is megtörtént egyfajta közösségből való kiutasítás.) A civilek körültekintőbbek lettek, és többször volt lehetőség a rendőrség közbenjárásával visszautasítani a yakuzát, így az áldozatok száma az új törvény következtében részben csökkent. Ugyan még most, a modern korban is nagyon erős a yakuza, tevékenységeiket egyre jobban korlátozzák és egyre több figyelmet fordítanak az áldozatok mérséklésére.

A yakuza tehát kialakulása óta rengeteg változáson ment keresztül, ez értendő mind a tevékenységeire, mind a törekvéseire. Nem tudom ki emlékszik rá, de a szövegem elején feltettem egy kérdést, ami így hangzott: Identifikálhatjuk-e a yakuzát a nyugaton kialakult szervezett bűnözéssel? Nos, ezzel kapcsolatban utána néztem a maffia szó pontos jelentésének, hiszen anélkül nehezen tudnék bármit is kezdeni ezzel a kérdéssel. Több definíciót is találtam a szóra.

Eredeti, szűk értelemben a maffia olasz, rokoni alapokon szervezett, titkos bűnszervezet, amely saját érdekei vagy fizetség ellenében bűncselekményeket hajt végre.

Viszont az olaszországi maffia elnevezés napjainkra mindenhol elterjedt, és ezért sok térségben átvitt értelemben használják, vagyis ezzel a szóval azonosítanak minden szervezett bűnözői csoportot, ami aljas módszerekkel, önző érdekeket követve, erkölcsileg kifogásolható eszközökkel működik.

A yakuza tevékenységeit nézve összességében hívhatjuk a tágabb értelemben vett maffiának, azonban továbbra is azt gondolom, hogy a yakuza szigorú szabályai, történelmi háttere és megrögzött hagyományai (pl. tetoválások) a világ szervezett bűnözői csoportjainak körében is egyedülálló és különleges.

Képek forrása:

Wikipedia commons

források:

https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/foldrajz/tarsadalomfoldrajz/japan-vilaggazdasagi-szerepe/a-japan-gazdasag-ii-vilaghaboru-utani-tortenete

https://yakuzanosekai.wordpress.com/