A Yamawaro (山童), vagyis „a hegy gyermeke” a japán folklór egyik érdekes yōkaija. Elsősorban Nyugat-Japánban, különösen Kyūshū hegyvidéki területein ismert, ahol számos néven emlegetik: Yamawara, Yamatarō, Yamantarō, Seko, Yamanbo, Yamaoroshi és még sok más helyi elnevezés is kapcsolódik hozzá. A nevek sokfélesége arra utal, hogy nem egyetlen, egységes alakról van szó, hanem egy olyan természetfeletti lényről, amelynek történetei és tulajdonságai vidékenként változtak.
A Yamawaro egyszerre jelenik meg a néphagyományban hegyi szellemként, a favágók segítőjeként, veszélyes csínytevőként és a természet rendjének őrzőjeként. Egyes történetekben barátságos és hasznos, máskor kiszámíthatatlan és bosszúálló. Talán éppen ez a kettősség teszi a japán hegyi folklór egyik legérdekesebb alakjává.
Hogyan néz ki a Yamawaro?
A legtöbb hagyomány szerint a Yamawaro egy körülbelül tízéves gyermekre hasonlító lény. Alacsony termetű, de rendkívül erős. Testét vöröses vagy vörösbarna szőr borítja, karjai hosszúak és izmosak, míg lábai rövidek. Több leírás említi lapított fejét, egyetlen nagy fogát és kellemetlen testszagát.
A különböző régiók azonban eltérő részleteket őriztek meg róla. Egyes Edo-kori ábrázolások szerint:
- egyetlen szemmel rendelkezik,
- karjai szinte fagyökérszerűek,
- hosszú barna vagy vörös haja van,
- hegyes fülekkel ábrázolják.
A néphit szerint nem mindenki láthatja. A kutyák azonban érzékelik jelenlétét, és úgy tartották, hogy a kisgyermekek vagy az ittas emberek olykor szintén képesek meglátni.
Emberi nyelven beszélő hegyi lény
A Yamawaro messze nem egyszerű vad teremtmény. Számos történet szerint:
- emberi nyelven beszél,
- gyorsan tanul,
- énekel,
- utánozza az emberek hangját,
- sőt egész beszélgetéseket is képes visszhangozni.
A hangutánzás a legismertebb képességei közé tartozik. Nemcsak az emberi hangot tudja lemásolni, hanem a hegyek zajait is:
- kidőlő fák recsegését,
- sziklaomlást,
- favágó szerszámok hangját,
- a szelet,
- munkagépek hangját,
- egyes modern történetek szerint még a dinamit robbanását is.
A hegyi munkások emiatt gyakran óvatosak voltak. Egyes vidékeken az „Oi!” kiáltást kerülték, mert úgy hitték, a Yamawaro visszakiabálhat, és megtévesztheti az embereket. Helyette a „Yo-i!” megszólítást használták.
A favágók természetfeletti segítője
A Yamawaro egyik legfontosabb szerepe a hegyi munkával kapcsolatos. A folklór szerint rendkívüli erejének köszönhetően képes:
- hatalmas fákat megrázni,
- egész farönköket megmozgatni,
- nehéz terheket cipelni,
- segíteni a favágóknak és szénégetőknek.
Ha megfelelő bánásmódban részesült, szívesen dolgozott az emberekkel együtt. A kapcsolat azonban kölcsönösségen alapult. Ha segítséget kapott egy favágó, akkor kötelessége volt megtartani az ígéretét és átadni a megígért jutalmat.
A történetek szerint a Yamawaro különösen kedvelte:
- az okowát (ragacsos rizsétel),
- az alkoholt,
- a vad szőlőt (ebizuru),
- a bayberry gyümölcsöt (viaszbokor vagy kínai szamóca)
- a rákokat,
- a méhlárvákat.
A sós ételeket viszont több hagyomány szerint nem szerette.
Ha azonban valaki becsapta, rosszabb ételt adott a megígértnél vagy megszegte a szavát, a Yamawaro többé nem segített, sőt akár bosszút is állhatott. Ha viszont előre kifizetted, előfordulhatott, hogy nem tartotta igéretét és faképnél hagyott. Azaz jobb vele vigyázni.
A szumó és az emberfeletti erő
A Yamawaro gyakran jelenik meg a japán folklór más természetfeletti lényeihez hasonlóan szumóbirkózóként. Szeretett kihívni embereket birkózásra, és természetfeletti erejének köszönhetően rendkívül nehéz volt legyőzni.
Ez a motívum különösen emlékeztet a kappához kapcsolódó történetekre, és tovább erősíti a két lény közötti kapcsolatot.
Tréfamester és bosszúálló szellem
A Yamawaro nem pusztán segítő lény. Számos történetben kiszámíthatatlan és veszélyes oldalát mutatja.
A neki tulajdonított csínyek között szerepel:
- szerszámok elrejtése,
- kunyhók megrázása,
- utazók eltévesztése,
- különös zajok keltése,
- lovak és szarvasmarhák zaklatása,
- emberek megijesztése.
Ha valaki megsértette, gúnyolta vagy utánozta a hangját, a folklór szerint komoly következményekkel számolhatott. A Yamawaro bosszújához kapcsoltak:
- betegséget,
- őrületet,
- balszerencsét,
- tüzeket,
- különféle csapásokat.
A hegyi emberek emiatt tisztelettel bántak vele, és igyekeztek nem megsérteni.
A hívatlan fürdővendég
Több nyugat-japán történet szerint a Yamawaro időnként éjszaka belopózott az emberek házába, hogy használja a fürdőt. Távozása után azonban zsíros szennyeződés és kellemetlen szag maradt a vízben.
Ez a sajátosság rokonságot mutat más dél-japán yōkaikkal, például a Hyōsubével, amelyet néhány kutató a Yamawaro-hagyomány egyik közeli rokonának tekint.
A hegyek őrzője
A Yamawarót sok helyen nem csupán szellemnek, hanem a hegyek rendjének védelmezőjeként tisztelték.
A favágók ezért különféle szabályokat követtek:
- nem vágták ki a hegyi isten fáit,
- bizonyos fák döntésekor szünetet tartottak,
- előre „értesítették” a Yamawarót a kivágott fák elszállításáról.
Bizonyos vidékeken még házépítés előtt is figyelembe vették a hozzá kapcsolódó hagyományokat. Úgy tartották, hogy a Yamawaro és társai meghatározott útvonalakon közlekednek a hegyek és a folyók között. Ezekre az útvonalakra nem volt tanácsos házat építeni.
Aki mégis ezt tette, annak házát állítólag különféle károk vagy megmagyarázhatatlan jelenségek érték.
Amikor a kappa felmegy a hegybe
A Yamawaro talán legérdekesebb vonása a kappával való kapcsolata.
Számos kyūshūi és nyugat-japán hagyomány szerint a két lény valójában ugyanannak a természetfeletti lénynek két évszakos alakja.
A hit szerint:
- tavasszal a Yamawaro leereszkedik a folyókhoz és kappává válik;
- ősszel a kappa elhagyja a vizet és felköltözik a hegyekbe, ahol Yamawaro néven él tovább.
Más vidékeken ugyanez a motívum eltérő nevekkel jelenik meg, például Kawa-tarō és Yama-tarō alakjában. A lényeg azonban ugyanaz: a természetfeletti lény az évszakok ritmusát követve vándorol a víz és a hegy között.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez nem Japán egész területén elfogadott hagyomány. A kapcsolat elsősorban bizonyos nyugat-japán régiók folklórjában jelenik meg.
Védekezés a Yamawaro ellen
Bár a Yamawaro gyakran segítő volt, az emberek különféle mágikus módszerekkel igyekeztek távol tartani, amikor szükségesnek érezték.
A hagyomány szerint nem kedvelte:
- a fémet,
- a fűrészeket,
- bizonyos vasból készült tárgyakat,
- a tintatartóhoz kötött fonalat.
Ezeket gyakran helyezték el kunyhók vagy szerszámok közelében, hogy elriasszák.
Mit jelképez a Yamawaro?
A Yamawaro alakja egyszerre kapcsolódik a hegyekhez, az erdőgazdálkodáshoz, a természet erejéhez és a határterületek világához. Nem teljesen ember, nem állat, nem isten és nem démon, hanem mindezek között helyezkedik el.
A folklórban néha segítő társ, máskor veszélyes ellenfél. A folyóban kappa lehet, a hegyben Yamawaro. Tiszteletet kér, de segítséget is nyújthat. A hegy hangjai mögött rejtőzik, mégis emberi nyelven szólal meg.
Talán éppen ezért maradt fenn ilyen sok változatban. A Yamawaro nem egyetlen történet alakja, hanem annak a japán hegyi világnak a megszemélyesítője, ahol az ember és a természet között soha nem húzódott éles határ.
Források:
International Research Center for Japanese Studies | Strange and Yokai Legend Database
