A bonsai (盆栽) egy mesterségesen kialakított, formára metszett, különlegesen fa, melynek eredete az ókori Kínába nyúlik vissza.
Úgy tartják, hogy eredendően a gyógyítók ebben a formában vitték és tárolták a gyógynövényeiteket faluról falura.
Japánba a 7-9. század között került át, amikor a kínai szerzetesek ide vándoroltak, és magukkal hozták őket.Itt a Japán zen buddhisták megtanulták a technikákat és később saját elvük a wabi-sabi szerint egyedi stílusokat alakítottak ki.
Jelentése „fa az edényben”, legismertebb formája a kis méretű szobanövények, azonban a szubtrópusi vidékeken, természetes élőhelyeiken, a kinti kertek nagyobb termetű változatai is elterjedtek.
A 14. századra a bonsait művészeté alakították a státusz és a becsület szimbólumává vált.
A mai világban az emberek kultúrájától és vallásától függetlenül a harmónia, a türelem és a szerencse jelképe, amit a belső építészetben is szívesen használnak díszítő elemként.
A kialakítás szempontjából több stílust is megkülönböztethetünk, melynek három fő csoportja van a törzs alakja, törzsek száma és a korona alakja szerint.
A legjelentősebb bonsai stílusok:
Törzs alakja szerint:
- Moyogi: (ejtsd: mojogi) „S” alakban, de nem síkban csavarodott fatörzs, szimmetrikus gyökérzettel, szintén „S” alakban hajlított ágakkal, amelyek fölfelé rövidülnek és vékonyodnak
- Chokkan: (ejtsd: csokkan) egyenesen, felfelé vékonyodó törzs, szabályosan elhelyezkedő ágakkal, szimmetrikus gyökérzettel
- Bankan: nagyon tekeredett törzsű fa, szimmetrikus vagy aszimmetrikus gyökérzettel.
- Sakan: Egyik irányba megdőlt fa, ahol a gyökérzet az ellentétes irányba feljebb helyezkedik el.
- Kenigai: Vízszintes törzskialakítású, ahol a gyökérzet kiemelkedik a földből.
- Nejikan: (ejtsd: neidzsikan) Csavarodott törzsű és szimmetrikus gyökérzetű fa.
Korona alkaja szerint:
- Sashieda: A törzs egyenesen felfelé törekszik, az egyik főág elhajlik valamelyik irányba.
- Fukinagashi: A szél fújta stílusra jellemző, a megtépázott lombszerkezet és az ezt ellensúlyozó gyökérzet.
- Hokidachi: (ejtsd: hokidacsi) Egyenes törzsű, boltozatos ágrendszerrel kialakított fácskák.
Törzsek szám szerint:
- Gokan: 5 törzsű a tőnél elágazó, szimmetrikus gyökérzetű fa
- Tankan: egy törzsű
- Sokan: kettő törzsű, az egyik kisebb, mint a másik.
- Kabudachi: (ejtsd: kabudacsi) sűrű, sok törzsű fa.
A bonsai stílusok fontos tartozéka a különböző edények, kövek, mohák, amelyek további tájkép hatást és formákat hozhatnak létre. Elméletileg bármilyen fás szárú kétszikű növényből nevelhető Bonsai, azonban egyes genetikai jellemzők korlátot szabhatnak. Ilyenek például a túl nagy levélméret, kevés elágazás.
A legalkalmasabbak a tölgyfafélék, juharfélék, bükkfafajok, gyertyánok, díszcserjék, és bizonyos fenyőfélék.
Ápolásukat tekintve fontos az igény szerinti öntözés, mivel gyökérméretük jóval kisebb és ezért az edényekben könnyen kiszáradnak, azonban a pangó vízben tönkre mehetnek.
Az idősebb fákat 3 évente, a fiatalokat évente át kell ültetni.
Ügyelni kell a faja sajátosságaira, főleg a fenyőféléknél vigyázni kell a gyökéren lévő gombák megtartására.
A fákat a stílusnak megfelelően drótozni kell, amihez speciális bonsai rézbevonatú alumíniumdrótot érdemes használni, mivel könnyen hajlítható. Ügyelni kell, hogy ne legyen a drótozás se túl szoros, se túl laza. Az előbbivel megsérthetjük a fát, utóbbinál eldeformálódhat. A fa növekedésével a drótozást el kell távolítani, még mielőtt az a kéregbe belevágódna.
A tálak és edények tekintetében a Japán kézművesiparnak köszönhetően igen nagy a választék. Itt fontos szempont az összkép megőrzése, az igény és az esztétika összhangja.
Források:
