A haiku egy japán eredetű versforma, mely 5-7-5-ös szótagszámú sorokból áll. Nagyon kedvelt versforma, nemcsak Japánban, hanem szerte a világon rengetegen írnak haikut.
A haiku elődje: renga
A renga jelentése: dalok láncolata. A renga 5-7-5-7-7 szótagos sorokból állt, és főleg a Heian-korszakban örvendett nagy népszerűségnek. Még renga partikat is tartottak, ahol a renga mester (jellemzően egy költő) adott tanácsokat a résztvevőknek a rengaírásban. A renga partik egyúttal versenyek is voltak: ki tud szellemesebb szöveget írni.
A 17. században azonban csökkenni kezdett a renga népszerűsége, és csupán az első 3 sora maradt meg versformaként, ezt nevezték el haikunak. A klasszikus haiku jellemzője, hogy mindig valamilyen pillanatot örökít meg, általában egy-egy évszakhoz kötődően. A vers utolsó sora jellemzően egy csattanót, váratlan fordulatot jelenít meg. Emellett érdekes adalék, hogy a haikura nem jellemző a sorvégi rím – ahogy a japán költészetre sem. Ellenben a sorokon belül számos rímet találunk.
Szenrju
A szenrju a haiku vicces változata, mely szintén nagyon népszerű volt a korban. Ezek a szellemes költemények az adott kor divatjának feleltek meg, és kevésbé voltak művésziek. A haiku atyja, Matsuo Basho is eredetileg szenrjukat írt, majd áttért a haikura, amelyben sokkal művészibben tudta kifejezni magát.
Modern idők
A haiku a mai napig rendkívül népszerű, sok országban szerveznek már haikuíró versenyeket is. A haiku egy nagyon egyszerű kifejezési forma, melyet gyakorlatilag bárki elsajátíthat. Nem kellenek hozzá magvas gondolatok, és nem szükséges úgy megkomponálni, mint egy verset. Ráadául a modern haikukban már a szótagszámot sem feltétlenül tartják be!
Forrás: Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul. Scolar Kiadó, 2019.
Kiemelt kép: Pinterest
