Régi japán irodalom
A régi irodalmat 4 részre osztják az irodalomtudósok:
1) ókori irodalom első fele: az írásbeliség előtti időszaktól a Heian-korig tart. A korábban szájhagyomány útján terjedő történeteket az 5-6. században kezdték el leírni kínai hatásra. Ebben az időszakban születtek az olyan, nagy jelentőséggel bíró művek, mint a Kojiki (Régi dolgok feljegyzései), a Nihonshoki (Japán krónika) és a Fudoki (Tartományi földrajzok).
A költészet is virágzott – szintén a kínai verseknek köszönhetően –, a legfontosabb költészeti gyűjtemény, mely ebből a korszakból származik, a Manyoshu (Tízezer levél gyűjteménye).
A Heian-korszakig a művek kínai nyelven íródtak, vagy az ún. manyoganával, amelyek szintén kínai írásjelek voltak, de a japán nyelv leírására szolgáltak.
2) ókori irodalom második fele: a Heian-korszakban jött létre a japán írásrendszer, és már kanával jegyezték le az irodalmi alkotásokat. Ennek köszönhetően ebben az időszakban virágzott a japán irodalom. Létrejött az udvari nemesi irodalom, kialakult a monogatari műfaja a prózában, a waka pedig a költészetben.
905-ben készült császári parancsra a Kokin wakashu, vagyis a Régi és mai japán versek gyűjteménye.
3) középkor: a Kamakura-Muromachi-korszak jelentős mozzanata, hogy az irodalom nem szorult be a császári palota falai közé, hanem más nemesek, szamurájok és szerzetesek is írni kezdtek. Több útleírás is készült a korszakban, illetve számos új műfaj jelent meg: gunki monogatari (szamurájok csatáiról szóló epika), renga (háborús történetek), nó színház, waka láncversek.
4) kora újkor: az Edo-korszakban egyre több emberhez jutott el az írásbeliség. Kialakult egy új alkotói réteg, a chonin. Ők azok a polgárok, kereskedők, akik eddig csak olvasták az irodalmat, de az Edo-korban maguk is elkezdték művelni azt. Kialakult a kabuki, és Matsuo Bashonak köszönhetően népszerűvé vált a haikai renga.
A nemzeti irodalom felkutatása is megkezdődött, a klasszikus művek (Genji monogatari, Kojiki, Nihonshoki stb.) filológiai vizsgálata teret nyert.
Modern irodalom
1868-tól számítják a modern irodalom indulását Japánban. Ahogy az ország nyitott a nyugati országok felé, az irodalomban is látszódni kezdett ez a hatás (főleg európai). Leginkább a prózai műfajok felé helyeződött a hangsúly, és olyan új műfajok honosodtak meg, mint az esszé, kritika vagy a szabadvers. A modern irodalomban megjelentek a személyesebb énregények is, amelyekben a szerző saját megéléseit írta meg.
Természetesen a hagyományos műfajok sem koptak ki, hisz a hagyományt a japánok mélyen tisztelik.
A modern korszak adott 2 Nobel-díjas írót az országnak: Kawabata Jasunarit és Óe Kenzaburót.
Forrás:
https://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.irodalmak/index.asp_id=740.html
Kiemelt kép: 13748526 – Pixabay
