004369911060985

Miért különleges a téma?

Biztosan tudjátok, hogy Japánban egészen másként állnak hozzá a tetoválásokhoz napjainkban, mint a nyugati kultúrában. Amíg nyugaton az önkifejezésnek egy elfogadott, szinte hétköznapi, és népszerű formája, addig Japánban előítélettel tekintenek a tetovált emberekre. A „nyugatiasodás” ezen a területen nem tudott nagy hatást gyakorolni a japán gondolkodásra. Milyen utat járt be a tetoválás Japánban? Hogyan változott itt a korszakok során a tetoválások jelentése és az emberek hozzáállása?

A tetoválás eredete (miért viseltek tetoválást az emberek?) – általánosan, Japánban

A tetoválás hosszú múltra tekint vissza, egyidejű az emberiséggel. A legrégebbi források Egyiptomból maradtak ránk Kr.e. 4. évezredből. Feltárások során olyan agyagedényekre bukkantak, amelyeken az emberi alakokat különböző mintákkal díszítették. Ezekről feltételezik, hogy tetoválások lehettek. A különböző történelmi korszakokban más – más funkciója volt a tetoválásnak. Valahol státuszszimbólumnak számított, máshol a törzstagok összetartozásának jeléül szolgált, vagy éppen bűnözőket jelöltek meg ilyen módon.

Az irezumi (入れ墨), a hagyományos japán tetoválás, már évezredek óta jelen van a felkelő Nap országában. Eredete egészen a Jomon – korszakig (Kr.e. 10000 – Kr.e 300) nyúlik vissza. Ekkoriban olyan agyagfigurák készültek, amelyek arcán tetoválásra emlékeztető minták találhatóak. Ezeket a figurákat rituális, temetkezési célokra használták fel, ezért feltételezhető, hogy a tetoválások isteni, természetfeletti jelentéssel bírtak ekkoriban.

A harmadik századból származó kínai írásokból olvashatunk a japán tetoválásokról, amelyekben erősen tetovált arcú és testű japán férfiakról mesélnek. Kínában alapvetően barbár szokásnak tartották a tetoválást, így az egyre jobban érvényesülő kínai kultúra hatására Japánban is csökkenni kezdett a tetoválások népszerűsége. Ebben az időszakban kezdték el alkalmazni a tetoválást, mint a büntetés egyik módszerét. A bűnözőket tetoválásokkal bélyegezték meg a homlok, a kar belső és külső felületén. Ezek olyan feltűnőek voltak, hogy viselőik teljes mértékben kiszorultak a társadalomból és állandó megvetéssel tekintettek rájuk. Részben ezért is azonosítják a tetoválást a bűnözéssel, valamint innen eredhet a jakuzák (csoportba tömörült japán bűnözők) kapcsolata is a tetoválásokkal.

A jakuzák körében a tetoválással több mindent is kifejeztek és fejeznek ki a mai napig: nem félnek szembe szegülni a törvénnyel, kilógnak az átlagemberek sorából, a fájdalmas beavatkozásnak köszönhetően bátorságról adnak tanúbizonyságot, valamint mivel a tetoválásokat egy életen át viselik, úgy a hűségükről is árulkodik a klánjuk felé.

Az Edo – kor, az ukiyo – e és az irezumi kapcsolata

Az Edo – korszak (1603 – 1867) hozta el Japán legjelentősebb társadalmi és kulturális változásait. Ekkoriban bontakozott ki az ukiyo – e, azaz a fanyomatos, színes sokszorosítási technika művészeti formája, valamint a tetoválás is virágkorát élte. Röviden elmesélem, mit is takar az ukiyo – e, ha esetleg valaki nem ismerné annyira, érdemes megfigyelni az elkészítés folyamatát. Tehát az ukiyo – e mesterei fametszeteket készítettek különböző témákban (női szépség, természet, kabuki színészek, szumó birkózók, történelmi események).  A fametszetek elkészítését általában munkafázisokra osztották: a mester megtervezte a nyomatot és bejelölte a színeket, a képfaragó készítette el a fadúcokat, a nyomdász vonta be azt festékkel, illetve nyomta rá a papírlapokra. Mivel ez a fajta nyomtatás kézzel készült, a színek intenzitása a nyomtató által gyakorolt erő kifejtésétől függött.

 A két művészeti stílus (ukiyo – e és az irezumi) nagyban befolyásolták egymást. Utagawa Kuniyoshi, híres fadúcnyomat – készítő, olyan illusztrációkat készített, melyekben a „Robin Hood – szerű” hősök testét tetoválások díszítették, ennek köszönhetően a tetoválások pozitív megvilágításba kerültek. A városi lakosság szeretett volna a hősökkel azonosulni, így a tetoválást alkalmazták erre a célra. Az ukiyo – e nagy hatással volt a tetoválás fejlődésére, hiszen a fanyomatok mintái inspirálták a tetoválóművészeket.

Japán megnyitja kapuit – tiltó rendelet

Meiji – korszak

A 19. század második felében megszűnt Japán elzártsága, és a szigetország megnyitotta kapuit a Nyugat felé. Véget ért az Edo – kor és radikális politikai és szociális átalakulások mentek végbe. Létrejött az első alkotmány, és az első parlament. Az új kormány úgy vélte, hogy a tetoválások rossz fényben tűntetik fel Japánt a vezető nyugati nagyhatalmak előtt, ezért tiltó rendeletet hoztak létre a tetoválás ellen. Különösen nehéz volt a tiltás betartása az ainu lakosság körében, ugyanis itt a nők az arcukat és a karjukat hagyományosan azért viseltek tetoválásokat, hogy azok megvédjék őket a gonosz szellemektől és biztonságos utat mutassanak a következő életükbe. Hasonlóan Okinawán is női szokásnak számított a tetoválás, itt, mint talizmánokat viselték és erősen kötődtek a sámánizmushoz. Hiába próbálták sokan titokban folytatni a hagyományt 1899 – 1904 között több száz nőt tartóztattak le emiatt.

Azt gondolhatjátok, hogy ezzel befellegzett a tetoválóművészeknek, de éppen ellenkezőleg történt. A tilalom ellenére továbbra is nagy népszerűségnek örvendett a japán tetoválás, éppen a nyugatról érkező látogatók, tengerészek körében. Általuk a hagyományos japán tetoválás az ország határát átlépve világszerte ismertté vált.

A második világháború után a tetoválás ismét legális lett, de egykori népszerűségét nem tudta visszaszerezni.  

A japán tetoválási technika

Mégis milyen a hagyományos japán tetoválás, azaz az irezumi? A japán tetoválás technikáját teborinak (手彫り) nevezik és szó szerint kézzel történő vésést jelent. A hagyományos tetováló eszköz egy kb. 20 cm hosszú bambuszrúd, amelynek végén tucatnyi apró tűt rögzítenek. A tűk elhelyezkedésének sűrűségétől függően lehet vékonyabb, illetve vastagabb vonalakat rajzolni. A tűkkel apró szúrásokat ejtenek a bőrön, és ezáltal tinta jut a bőr alá. Mint az ukiyo – e művészeténél itt is először a körvonal készül el, és utána kezdik el a színezést. Egy – egy minta elkészítése akár éveket is igénybe vehet, így rendkívül költséges is. Népszerű motívumok a mitológiai szörnyek (sárkányok, kirin, komainu), állatok (madarak, halak, tigrisek, sárkányok), virágok, növények (cseresznyevirág, lótusz, krizantém, bambusz), irodalmi karakterek, háttérként pedig előszeretettel festenek meg felhőket és hullámokat (Hokusai).

Nyugaton inkább a géppel történő tintafelvitel a jellemző.

Hogyan állnak hozzá a tetoválásokhoz napjainkban a japánok? Mire számítsunk, mint tetovált turisták?  

Ahogy már említettem, hiába vált ismét legálissá a tetoválás a második világháború után, egykori népszerűségét nem tudta visszaszerezni ez a művészeti forma. A mai napig negatív érzés támad az emberekben, ha tetoválást látnak, ezt a piacra került jakuza filmek is csak tovább segítették. A japán társadalom még mindig megköveteli, hogy eltakarjuk ezeket a testdíszítésetek. A hagyományos japán fürdőházakban például nem lehet tetovált testtel belépni.

Becslések szerint napjainkban 3000 tetoválóművész dolgozik Japánban. A társadalmi diszkrimináció ellenére egyre többen fekszenek tű alá, a nők például így tiltakoznak az üzleti életben a vállalaton belüli szexizmus ellen.

A tetoválás tehát ősidők óta létezik, mégsem képesek az irezumit egyszerűen műalkotásnak tekinteni. Azonban a kortárs művészek körében a test, mint alkotófelület egyre meghatározóbb, így ki tudja, lehet, egyszer Japánban is megváltozik a tetoválásokhoz való általános hozzáállás. 

Forrás: Varga Dóra 2020.02.15.-én a Fantasy Expon tartott előadása alapján                                     

Képek: Spiegel.de honlapon publikált cikk alapján: Kampf um die Körperkunst (www.spiegel.de/stil/japanische-taetowierung-wie-man-eine-tradition-rettet-a-1091564.html#fotostrecke-7b5e157a-0001-0002-0000-000000137139),  Manuel Chillagano képei alapján,11.05.2016,