Shamisen
A shamisen a 16. században bukkant fel először Japánban, feltehetőleg kínai közvetítéssel érkezett. Háromhúros, pengetős hangszerről van szó, melynek elsajátítása a maikók és gésák egyik kötelező feladata volt. A hangszer teste a dō, a nyaka pedig a sao. A test két oldalán bőr található kifeszítve, mely régen állatbőr volt (kezdők hangszerén kutyabőr, haladókén macskabőr). A húrok selyemből készültek, a pengető (bachi) pedig teknőspáncélból vagy elefántcsontból.
A shamisen a mai napig nagyon népszerű hangszer, a kabuki és nó színház állandó kísérője.
Sanshin
A shamisen elődjének is tekinthető hangszer Kínából származik, és Okinawa szigetén honosodott meg. Szintén háromhúros hangszer, mindegyik húr más-más elnevezést kapott: uujiru, nakajiru és miijiru – a férfit, a közepet és a nőt szimbolizálják.
Koto
Eredetileg minden húros hangszert kotonak hívtak a japánok, csak később, amikor már több és több húros hangszer jelent meg, került át az elnevezés egyetlen, citerához hasonlító hangszerre.
A kotonak 13 húrja van, és a földre fektetve játszanak rajta.
Yamatogoto
Eredetileg a kotohoz hasonló hangszer, japán eredetű. 6-7 húrral rendelkezik, jellemzően juharfából készítették. Egy legenda is kapcsolódik hozzá, mely szerint Amaterasu istennőt a bátyja megsértette, így egy barlangba vonult. Íjakat vittek neki, hogy végre előbújjon, ő pedig az íjakat egy hangszer, a yamatogoto elkészítésére használta fel.
Biwa
Húros rövid nyakú lant-szerű hangszer, a 7. században került Japánba. Főleg a történetmesélés mellé használták kiegészítő hangszerként. Ezek a narratív előadások nagyon népszerűvé tették a hangszert, azonban a nyugatiasodás miatt egy időre visszaszorult a használata.
Forrás:
https://www.sumidamagazin.com/2020/09/16/tradicionalis-japan-huros-hangszerek/
Kiemelt kép: Beth Macdonald – Pexels
