A természethez és a szellemekhez igazodó építészet
Az Ainu nép hagyományos otthona, a cise, jóval több volt egyszerű lakóhelynél: a mindennapi élet, a közösségi rend és a vallási világkép találkozási pontja. A ház elhelyezése, felépítése és belső tereinek használata mind szorosan kapcsolódott a természethez és a kamuy – az isteni lények – tiszteletéhez.
A hely kiválasztása: engedélyt kérni a földtől és a vizektől
Egy új ház helyének kijelölése nem pusztán praktikus döntés volt. A folyó közelsége, a napsütés, a gyűjtögetésre alkalmas erdők mind számítottak, de a végső szót a szellemek mondták ki. A leendő ház ura tüzet gyújtott a kiszemelt helyen, és a tűz istennője közvetítésével kérte a föld és a víz kamuy-jainak engedélyét. Ha hét napon át nem álmodott rosszat, a hely alkalmasnak bizonyult.
A cise felépítése: fa, fű és rendkívüli ellenállóképesség
Az Ainu házak teljes egészében természetes anyagokból készültek: fából, nádból és különféle füvekből. Kő vagy fém nem került az építkezésbe. A ház alaprajza többnyire négyszögletes volt, mérete pedig régiónként változott. Egyes falvakban 9×4 métertől akár 11×6 méterig terjedhetett.
A szerkezet négy sarokoszlopra épült, amelyek közvetlenül a földbe kerültek. A falakat sűrűn elhelyezett függőleges és vízszintes rudak tartották, ezekre került a vastag fű- vagy szalmatakarás. A cise egyik különlegessége a rendkívül stabil, négyoldalú, enyhén lejtős tető volt, amely még erős viharoknak, földrengéseknek és vastag hótakarónak is ellenállt.
A sem, a ház előtere és védelmező tere
A bejárat előtt egy kisebb építmény, a sem állt. Ez egyszerre szolgált tárolóként és védőfolyosóként: itt tartották a háztartási eszközöket, és a nádfüggönnyel fedett bejárat óvta a házat a széltől és az esőtől. A sem különleges szerepet is betöltött: itt temették el az elhunyt csecsemőket, hogy a ház tűzistennője vigyázhasson rájuk a következő születésükig.
A ház tájolása: a szent irány felé
A cise nem véletlenszerűen állt: mindig egy olyan irányba nézett, ahol egy fontos istenség lakott, például a hegyek vagy a folyó felső folyása felé. Ez a fal feléjük eső oldal volt a ház „szent oldala”, amelyet az Ainu egy fekvő ember fejéhez hasonlítottak. A jobb kéz iránya – észak – szintén kiemelt jelentőséggel bírt.
A három ablak, három külön funkció
Az Ainu házaknak három ablaka volt, mindegyik saját szereppel:
- kamuy puyar – a „gods’ window”, a szent oldalon; a kamuy bejárata. Ember csak rituálék során nézhetett ki rajta.
- pon puyar – a „kis ablak” a déli oldalon, főként füstkivezetésre.
- itomun puyar – a nagyobb déli ablak, amely fényt engedett a házba.
Egyes régiókban a nagy ablak alatti fal kivehető volt, hogy a vadászzsákmányt könnyebben be lehessen vinni.
A belső tér: a tűzhely köré szervezett világ
A cise belseje egyetlen nagy tér volt, amelyet a központi tűzhely tagolt. A tűzhely nemcsak a ház geometriai, hanem spirituális középpontja is volt: itt lakott Ape-huci-kamuy, a tűz istennője, aki közvetített az emberek és a többi istenség között.
A tűzhely körül négy jellegzetes terület helyezkedett el:
- rorunso – a szent oldal, a „felső ülőhely”, kizárólag a kamuy és a legtekintélyesebb vendégek számára.
- siso – a jobb oldali ülőhely, ahol a ház ura és felesége ültek és aludtak.
- harkiso – a bal oldali ülőhely, a gyerekek és látogatók helye.
- utur – az alsó rész a bejáratnál, ahol az ételkészítés folyt.
A ház falai mentén polcok és tárolók sorakoztak, ahol értékeket, fegyvereket, edényeket és rituális tárgyakat tartottak.
A ház környezete: a szent tér folytatása
A cise körüli terület szintén funkcionális és szimbolikus volt:
- A szent ablak előtt állt a nusa, a szentély, ahol inaw – faragott áldozati pálcák – sorakoztak.
- A déli oldalon kapott helyet a ketrec, ahol a iomante szertartásra szánt állatokat nevelték.
- A ház mögött volt az a hamuhalom, amely a tűzistennő „nyughelyének” számított.
- A bejárattal szemben állt a pu, a magasított élelmiszerraktár.
- A ház nyugati oldalán külön férfi- és női illemhelyek álltak, mellettük a hulladékhalommal.
Forrás: Die epische Erzähltradition der Ainu: Götterlieder (kamuy yukar) und Heldenepen (yukar) Inauguraldissertation zur Erlangung der Doktorwürde der Philosophischen Fakultät der Universität Heidelberg
