A japán folklór és japán mitológia világa tele van rejtélyes, gyakran hátborzongató lényekkel, akiket összefoglaló néven Yōkainak neveznek. Egyesek játékos cselszövők, mások félelmetes szörnyek, és sokan valahol a kettő között helyezkednek el. Közülük az egyik legkülönösebb alak Akago (赤子), vagyis a „vörös gyermek”, aki többféle változatban is feltűnik a japán legendákban.

Bár a történetek eltérnek, egy dolog közös bennük: Akago mindig egy kísérteties, vörös bőrű, csecsemőszerű lényként jelenik meg, aki az éjszaka közepén bukkan elő.

Akago Nagano prefektúrából: A tó szelleme

Az egyik legismertebb történet szerint Nagano prefektúra Kizaki-tavában él Akago. A helyiek úgy írják le, mintha egy 11–12 éves gyerek lenne, de testét újszülöttekre emlékeztető mélyvörös bőr fedi, hajzata pedig hosszú és bíborvörös, hasonló a shōjōhoz, a tengeri szellemhez, amely a szaké iránti rajongásáról ismert.

A környék halászai néha látni vélik Akagót a víz alatt rejtőzködni. Fontos azonban, hogy ez a változat nem tekinthető rosszindulatú Yōkainak. Nem árt senkinek, inkább a tó különös, hátborzongató kuriózuma.

Akago Yamato tartományból: A kísértetjárta ház legendája

Egészen más történet él Yamato tartományban (a mai Nara prefektúra). A Meiji-korszak idejéből fennmaradt képes tekercs, a Bakemono Emaki („Szörnyalakok tekercsei”) egy félelmetes változatát meséli el Akagónak.

A legenda szerint volt egy ház, amelyet mindenki elkerült, mert kísértetjártként tartották számon. Egy bátor kardforgató mégis ott töltötte az éjszakát, hogy kiderítse az igazságot. Éjfélkor furcsa táncos dallam szűrődött ki a tolóajtók mögül. Amikor benézett, egy vörös bőrű, újszülöttre emlékeztető gyermek táncolt a szobában.

A rémület azonban csak fokozódott: a vörös babák száma rohamosan szaporodott, míg végül több százan lepték el a helyiséget. A kardforgató kardjához nyúlt, de a félelem megbénította. Hajnalig dermedten állt, ekkor pedig a vörös gyermekek nyomtalanul eltűntek.

Akago Buson tekercseiben: A táncoló csecsemők

Akago feltűnik a híres haiku költő, Yosa Buson által készített Buson Yokai Emaki című illusztrált tekercsekben is. Ebben a történetben egy pap egy tatamival borított szobában éjszakázott, amikor vad zajokra lett figyelmes. Bekukucskált a szomszédos helyiségbe, ahol több ezer meztelen vörös csecsemő őrjöngött táncolva.

Az éjszaka tele volt zajjal és káosszal, ám amint a hajnal első sugarai megjelentek, a vörös gyermekek egyszerűen eltűntek.

Érdekes módon ez a változat nagyon hasonlít a Bakemono Emaki történetére. Mindkettő ugyanazzal a címmel szerepel: Akago no kai („Az Akago rejtélye”), ám hogy pontosan milyen kapcsolat van a két hagyomány között, a mai napig rejtély.

Akago rejtélye a japán folklórban

Akago alakja izgalmas példája annak, hogyan élnek tovább a japán folklór különböző változatai. Egyes helyeken a tó szellemeként tartják számon, máshol félelmetes látomásként jelenik meg a kísértetjárta házak legendáiban.

A kérdés nyitva marad: vajon Akago egy ártalmatlan kíváncsiság, egy baljós figyelmeztetés, vagy az emberi lélek legmélyebb félelmeinek megtestesítője?

Mint sok más yokai esetében, itt sincs egyértelmű válasz. Ami biztos, hogy a vörös gyermek képe évszázadok óta kísérti a japán folklór szerelmeseit: az éjszaka sötétjében bukkan fel, majd hajnalban köddé válik.

Forrás: Akago (yokai) – Japanese Wiki Corpus

kép: AI