Hogyha rajongója vagy a shounen és a pszichológiai-thriller műfajoknak, akkor ebben az anime sorozatban és mangában megtalálod ennek a kettőnek a tökéletes ötvözetét.
A történet körülbelül 2045-ben játszódik egy látszólag békével és vidámsággal teli árvaházban, ahol az első epizódban találkozunk élénk és életvidám főszereplőinkkel, a gyerekekkel, valamint az ő „anyukájukkal”, Isabellával. A gyerekeknek meghitt életükért cserébe szigorú szabályokat kell betartaniuk. Nem tartózkodhatnak megadott időn kívül bizonyos területein a háznak és környékén, időközönként meghatározó intelligencia teszteket kell írniuk, amivel felmérik készségeiket (ennek később nagyobb jelentősége lesz), valamint Isabella folytonos megfigyelés alatt tartja őket. Viszonylag hamar észrevesszük az epizód során nézőként, hogy a gyerekek élete nem csak csupa móka. Leginkább akkor realizálódik ez igazán a nézőben/olvasóban, amikor az egyik kislány, Connie „örökbefogadásra” kerül. A könnyes búcsút követően, mire Connie és Isabella elindultak, a kislány ott hagyta a házban a plüssnyusziját. Ezért két főszereplőnk, Emma és Norman gyorsan megpróbálnak utána menni, hogy visszaadják Connie-nak a kis nyusziját, gondolva, hogy még nem járhatnak messze Isabellával a háztól. Viszont amikor a két leleményes gyermek kíváncsian követik őket az egyik tiltott területhez, a kapuhoz, Emma és Norman olyan dologgal szembesülnek, amit egy gyereknek se szabadna átélnie. Megtudják, hogy a hőn szeretett Ház, amiben eddigi életüket leélték, az nem más, mint egy „farm”, ahol a gyerekeket arra tartogatják, hogy mikor eljön az idő, rejtélyes „démonoknak” titulált lényeknek eladják őket, hogy aztán felfalhassák őket. Mindezzel csupán az első epizód során szembesülünk, és legalább akkora sokkot okoz a nézőnek, mint az ártatlan gyermekeknek.
Az ezt követő epizódokban Emma és Norman oldalára szegődik a szintén kiemelkedően intelligens és számító Ray is. A cél nem más a gyerekek számára, mint hogy kitalálják a legfurfangosabb tervek sorozatát arra, hogy minél tovább túléljenek, s majd a legvégén megszökjenek. A három gyermek kénytelen lesz minden leleményességét, intelligenciáját és zsenialitását bevetni annak érdekében, hogy megmentsék saját magukat és az összes többi gyereket egy rútabb, kiszámíthatatlan jövőtől. Ezzel kezdetét veszi egy jól kidolgozott, rengeteg csavarral és stratégiával átszőtt macska-egér játék, mely megmutatja egy igen egyedi arculatát a pszichológiai elmejátszmáknak és a horrornak.
Amit a legérdemlegesebb megemlíteni ezzel a sorozattal kapcsolatban, az a csavarok és a feszültség keltésének módszere. Mind az anime sorozat, mind az eredeti manga kiválóan ábrázolja azt a kifejezetten nyomasztó bezártság érzetet, amin a gyerekek keresztül mennek. Szinte játszadozik az ember elméjével és érzelmeivel, valamint minden alkalommal próbára teszi azokat. A történet és a karakterek kidolgozott fejlődését elősegíti az, hogy minden egyes epizód/fejezet tartalmaz valami rettenetes meglepetést. Ahhoz, hogy egy jó csavar megfelelően kivitelezhető legyen, ahhoz olyannak kell lennie, mint egy jó poénnak: Nem túl hirtelen és légből kapott, viszont nem is túl kiszámítható.
Az enyhe utalásoknak köszönhetően a nézők és olvasók egy kis gondolkodással sejthetik a bekövetkezendő történéseket, viszont nincs elárulva szó szerint; ez az úgynevezett „foreshadowing” technikája, mellyel a nézőt folyamatos érdeklődés alatt tartjuk, és rávesszük arra, hogy elmélkedjen a következőn lépésen.
Természetesen a mangában és az animében is különböző technikákat alkalmaznak, melyekkel érzékeltetni tudják a dolgok mögötti rejtélyeket.
A mangában a mangaka (Kaiu Shirai) alkalmazza például a dialógusok teljes hiányát a feszültség érzékeltetéséhez, valamint a telítetlen, fehér űr megrajzolásával az üresség tátongó, megfoghatatlan, mégis nyomasztó érzését mutatja be. Mindezek mellett megjelenik egy horror mangákban közkedvelt technika, az úgy nevezett „page-turn jumpscare”, amit a hirtelen bekövetkező, jól kidolgozott csavarok bemutatásánál lehet alkalmazni, ezzel elérvén ugyanazt a sokkhatást, amit a szereplők is érzhettek abban a pillanatban.
(Ugyanerről a technikáról jól ismert a kifejezetten nagy elismerésnek örvendő horror mangaka is, aki egyben személyes kedvencem a zsáner kiemelkedő alakjai között, Junji Ito)
Mindezek mellett az animében eltérő, viszont ugyanolyan hatásos módon a rendező (Mamoru Kanbe) sajátos hang dizájnnal és „kamera állásokkal”, tehát animációs metódusokkal valósítja meg a szorongást keltő atmoszférát.
Egy szó, mint száz: A The Promised Neverland mindkét verziója a maga sajátos módján éri el azt azokat klausztrofóbiával és szabadság utáni vágyakozással teli érzelmeket a néző- és olvasó közönségben, ami meghatározó eleme ennek a pszichológia elme-játszmákkal és misztériumokkal teli szériának. A manga és az anime azon esetek egyike, amikor a két médium kéz a kézben jár egymással. Valamint azt is el lehet mondani, hogy az anime egy szinte tökéletes adaptációja egy eleve zseniális megírt és kivitelezett manga szériának.
És mindezek mellett a készítők már be is jelentették a második évadot, aminek pontos premierét nem tudjuk, csak annyit, hogy 2020 októberében kerül majd nézőközönség elé. A rajongók már alig várják hogy lássák, hogyan folytatják az animében a manga által lefektetett elvárásokat, illetve hogy miben változhat a misztériumokkal és talányokkal teli történet és fortélyos karakterek sorsa.
Írta: Bajczar Laura
Források:
Képek forrása:
