Japán északi szigetein, Hokkaidón és a Kuril-szigeteken ma is élnek az Ainu nép leszármazottai, egy ősi kultúra, amely már jóval a japánok érkezése előtt lakta ezeket a földeket. A helynevek, a legendák és a régészeti leletek mind arról tanúskodnak, hogy az Ainu nép volt az első, aki Japánban otthonra talált.
A régi japán krónikák szerint, amikor a japán törzsek megérkeztek a szigetekre, hosszú és kemény harcokat vívtak az Ainukkal, akik vad, büszke és harcias nép voltak. Bár a japánok jobb fegyverekkel rendelkeztek, az Ainu harcosok bátorsága legendás volt. Sokan a hegyekbe menekültek, és ott őrizték tovább ősi hagyományaikat.
De kik voltak valójában az Ainu ősei?
Aioina, az égből leszálló tanító
Az Ainu mítoszok szerint az emberek kezdetben vadak és kegyetlenek voltak. Nemcsak állatokat, hanem egymást is felfalták. Ekkor szállt le az égből Aioina, az isteni tanító, aki megtanította őket halászni, vadászni, edényeket készíteni, és ami a legfontosabb: főzni. Aioina megtiltotta a kannibalizmust, és megtanította az embereket a közösség, a tisztaság és a munka becsületére. Az Ainu nép őt tekinti ősének, a civilizáció hozójának.
A név jelentése is beszédes: Aioina az „égi ember”, míg Ainu szó szerint „embert” jelent, nemes, szabad, a természethez tartozó lényt.
Okikurumi és Wariunekuru: az isteni testvérek
A mítoszokban Aioina után két másik alak is megjelenik: Okikurumi, a hős, aki megtanította az embereket a tűz használatára, és Wariunekuru, aki a föld termékenységét őrizte. Ők ketten az Ainu világ teremtői, akik az istenek és az emberek közötti hidat alkották.
Az ember teremtése és az állatok szelleme
Az Ainu legendák szerint az istenek először tökéletlen embert teremtettek: gyenge, szőrös, és nem tudott beszélni. Aztán megalkották a kutyát, hogy őrizze az embert, de a kutya nem vált totemállattá, mert az Ainu nép nem imádta, csak tisztelte. A szőrösség, amelyet az Ainu emberek magukon viselnek, a mítosz szerint a medvétől származik. A medve az Ainuk szent állata, a természet erejének megtestesítője. Más történetek szerint az Ainu nép a sas gyermekei, akik az ég és a föld között élnek.
Az Ainu és az emberiség nagy családja
A 19. századi kutatók az Ainu népet árja eredetűnek tartották, a világ egyik legősibb indoeurópai népcsoportjának maradványaként. Bár ez a nézet ma már vitatott, az Ainu kultúra valóban egyedülálló: nyelvük, művészetük és vallásuk nem hasonlít sem a japán, sem a szibériai népekéhez.
Az örökség ma
Az Ainu nép ma is őrzi hagyományait: a medveünnepet, a szőtt ruhákat, a faragott szimbólumokat és a természet iránti mély tiszteletet. Ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy Japán földjén nemcsak a császárok és szamurájok története született, hanem egy sokkal régebbi, mitikus világé is, ahol az ember, az állat és az istenek még egy nyelvet beszéltek.
Forrás: The Ainu and their folk-lore by Batchelor, John, 1901
