Az ainuk Japán egyik legrégebbi őslakos népének számítanak. Kultúrájuk évezredek alatt fejlődött Hokkaidō szigetén és a környező területeken. Csak a 14. században beszélhetünk egy különálló ainu kultúráról, amely két elődkultúra, az északi Ochotsk‑kultúra és a déli Satsumon‑kultúra összeolvadásából jött létre. Ez a két hagyomány egyesült, és egy új kulturális egységet alkotott, amelynek jellemzőit ma is az ainuk tipikusnak tekintik.
Korai letelepedés és a Jōmon‑korszak
Az emberi település első nyomai Hokkaidōn több mint 20 000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Abban az időben az emberek valószínűleg Szibériából és Szahalinból egy szárazföldi hídon keresztül jutottak el a japán szigetekre. Kr. e. 8000 körül alakult ki a Jōmon‑kultúra, amely jellegzetes zsinóros kerámiájáról ismert. Míg a Yayoi‑kultúra a Kr. e. 3. századtól kezdve bevezette a rizstermesztést a déli szigeteken, kiszorítva a Jōmon‑kultúrát, Hokkaidót ez a fejlemény nagyrészt nem érintette. Ott folytatódott a vadászó‑gyűjtögető gazdaság, amelyet a yayoi hatások egészítettek ki, például a fémmegmunkálásban. Ez a hibrid forma Zoku‑Jōmon‑kultúraként ismert.
Az Ochotsk‑ és a Satsumon‑kultúra
A 4. században alakult ki az Ochotsk‑kultúra, amely Észak‑Hokkaidōn, Szahalinon és a Kuril‑szigeteken terjedt el. Lakói a tengerből éltek, sertéstenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkoztak. Az olyan rituálék, mint a medveünnep, később jelentős hatással voltak az ainukra. A 7. századtól kezdve Dél‑Hokkaidōn fejlődött ki a Satsumon‑kultúra, amelyre erősen hatott Japán akkori kultúrája. Átvették a kerámiatechnikákat és a fémeszközöket, és szoros kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn a japánokkal. Mindkét kultúra együtt létezett, majd végül a 14. században egyesült, létrehozva az ainu kultúrát.
Találkozások Japánnal
A 8. századi japán források említik először Észak‑Japán lakóit, akiket „Emishi”-nek neveztek. A japánok „barbároknak” tartották őket, mert húst ettek, nem volt írott nyelvük, és nem voltak hajlandók hűséget fogadni a császárnak. Az évszázadok során számos csata következett, aminek eredményeként az Emishik északra szorultak. A kereskedelmi kapcsolatok ennek ellenére folytatódtak, különösen a halak, a szőrmék és a tollak voltak a legkeresettebb árucikkek. A 12. századtól kezdve az északi népek, feltehetően az ainu kultúra első hordozói számára az „Ezo” kifejezés honosodott meg.
Az ainu története a Jōmon‑korszaktól a modern időkig hosszú kulturális folytonosságot mutat. Kultúrájuk Északkelet‑Ázsia és Japán különböző hagyományainak fúziójából született, és a politikai és katonai konfliktusok ellenére is fennmaradt és napjainkban is igyekeznek azokat megóvni.
Forrás: Die epische Erzähltradition der Ainu: Götterlieder (kamuy yukar) und Heldenepen (yukar), Philosophischen Fakultät der Universität Heidelberg, 2017delberg, 2017
