A bálnavadászat évek óta vitatott kérdés, különösen Japán ellentmondásos döntése kapcsán, hogy tudományos és kulturális céllal vadászik bálnákra. Maga a bálnavadászat nagyjából a 12. században kezdődött, azonban ipari-kereskedelmi jelleggel csak az 1890-es évek körül kezdték el űzni. Ekkoriban több ország is részt vett az ilyen célú vadászatban, amely szép lassan egyre nagyobb méreteket öltött, és nemsokra rá eredményezte az IWC, vagyis a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság moratóriumát, mely a veszélyeztetett fajok védelme érdekében az egész világban erősen korlátozta, majd tiltotta a bálnavadászatot. A nemzetközi döntés és kritika ellenére Japán továbbra is védelmezte a bálnavadászathoz való jogát, azzal érvelve, hogy az kulturális örökségük alapvető részét képezi.
Japán bálnavadászati hagyománya évszázadokra nyúlik vissza, mivel a bálnák egykor létfontosságú élelmiszer- és egyéb erőforrást jelentettek a szigetország számára. Az elmúlt években, a Bizottság korlátozásai után azonban a japán kormány a tudományos kutatásra hivatkozott a bálnavadászat folytatásának elsődleges okaként, és bár Japán tagja a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságnak (IWC), amely 1986 óta betiltotta a kereskedelmi célú bálnavadászatot, a tudományos kutatás ürügyén továbbra is folytatták azt. Sőt, olybá tűnik, hogy még a vadászat mértékét sem csökkentették az előző évekhez képest.
A japán bálnavadászok egyik fő célpontja az antarktiszi minke bálna, amely ugyan nincs a veszélyeztetettnek számító bálnafajok sorában, azonban más fajokra, például az uszonyos és a púpos bálnára is vadászott az ország a múltban, a már veszélyeztetett státuszuk ellenére is.
Az ország bálnavadászati programját már nemzetközi szinten is elítélték, és számos ország, köztük Ausztrália és Új-Zéland is hangosan ellenzi Japán kifogásolható indokait a vadászat folytatására. 2014-ben a Nemzetközi Bíróság (ICJ) végül úgy döntött, hogy Japán bálnavadászati programja nem tudományos célú, és felszólította az országot, hogy állítsa le a bálnavadászatot az Antarktiszon. Az ország kezdetben eleget is tett az ítéletnek, de a következő évben újraindította a gyakorlatot; csökkentett kvótákkal és más megközelítésse ugyan, de folytatta.
Japánban a vadászatnak hosszú és összetett története van, amelynek gyökerei – mint ahogy már említettem – az ország kulturális hagyományaiban és a bálnára, mint élelmiszer- és egyéb erőforrásra való történelmi támaszkodásban gyökereznek. Bár a bálnavadászat gyakorlata az elmúlt években (az IWC-nek és egyéb nemzetközi korlátozásoknak köszönhetően) jelentősen visszaszorult, különösen a túlhalászással és a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásokkal kapcsolatos aggodalmak miatt, Japán továbbra is védelmezi a bálnavadászathoz való jogát.
Japán bálnavadászatának egyik legfontosabb indoklásaként még mindig a tudományos adatgyűjtést jelöli meg. A kormány szerint a vadászat során gyűjtött információk elengedhetetlenek a bálnák biológiájának és viselkedésének megértéséhez, valamint a fenntartható fogási kvóták meghatározásához. Sok kritikus szerint a tudományos kutatással való indoklás csupán a kereskedelmi célú bálnavadászat fedőszerve, mivel a levadászott bálnák húsának nagy részét fogyasztásra értékesítik.
A program másik problémája a vitatott vadászati módszerek, például a sokak által embertelennek tartott szigonyos fegyverek használata. A bálnavadászat és -ölés folyamata is szigorúan szabályozott, határozott szabályok vonatkoznak a célba vehető bálnák méretére és korára.
Az évek alatt Japán folyamatos bálnavadászata egyre súlyosabb rosszallást és bírálatokat váltott ki az állatvédők és a környezetvédők részéről is, akik szerint ez a gyakorlat kegyetlen és szükségtelen. A legtöbb bálnát szigonypuskákkal ölik meg, ami a folyamatos irtás mellett feltehetőleg mérhetetlen szenvedést okoz az állatoknak.
A japán bálnavadászati programmal kapcsolatos etikai kérdések mellett különböző környezetvédelmi aggályok is felmerültek azzal kapcsolatban, hogy a túlzott bálnavadászat a tengeri élővilágra is rengeteg negatív hatást gyakorol, mivel a bálnák számos tengeri ökoszisztémában kulcsfontosságú tényezők, amelyek döntő szerepet játszanak az óceán táplálékláncának egészséges szabályozásában, és a biológiai sokféleség fenntartásában. A bálnák vadászat miatti elvesztése messzemenő hatással lehet ezekre az ökoszisztémákra, ami olyan egyensúlyvesztéshez és zavarokhoz vezethet, amelyek nagy mértékben befolyásolják az egész tengeri élővilágot, és az azoktól függő emberi közösségeket.
Összefoglalva, a japán bálnavadászati program továbbra is vitatott kérdés marad, amiben mindkét oldal ragaszkodik a maga érveihez és érdekeihez. Japán továbbra is elkötelezett a bálnavadászati programja mellett, amelyet kulturális örökségének és nemzeti identitásának fontos részének tekint, ezentúl is hivatkozni fog hagyományaira és a tudományos kutatásokra, melyekkel védi a bálnavadászathoz való jogát a nemzetközi kritikák és számos jogi kihívással szemben is. A bálnavadászat jövője azóta, napjainkban is bizonytalan, és a gyakorlat etikai és környezeti hatásaival kapcsolatos viták valószínűleg még évekig folytatódni fognak. Kimenetele a nemzetközi közösségen múlik; hogyan folytatja a vitát, és hogyan dönt a japán bálnavadászati program jövőjéről.
Képek: jogtiszta képek
Forrás:
