Osore-zan a buddhista túlvilág bejárataként is hívják. A Hiei-hegy és a Kōya-hegy mellett egyesek a „három legspirituálisabb hely” közé sorolják Japánban. A kopár, vulkáni táj, amelyen csak bűzös, kénes források vannak, az alvilág határát testesíti meg.
A széles körben elterjedt hiedelem szerint ez az a hely, ahol az elhunyt gyerekek lelkének köveket kell halmoznia, amíg Jizō Bosatsu meg nem könyörül rajtuk. Sokan elzarándokolnak ide, hogy maguk kövekkel halmozva támogassák az elhunyt gyerekek lelkét.
Ezenkívül az osore-zan az itako, a vak szellemlátók központjaként nőtte ki magát, akik arról ismertek, hogy kapcsolatba lépnek a halottakkal és beszélnek a halottakért.
A legenda szerint a helyi Entsu-ji templom alakítása a híres Tendai szerzetes, Ennin (794-864) nevéhez fűződik. Kínában tett tanulmányútja során állítólag álmában azt álmodta, hogy hazatér és 30 napot kirándul északra, ahol egy szent hegy található. Ott szobrot kellett faragnia Jizō számára, és utat kellett terjesztenie Buddha felé. Megtette, amit mondanak neki, és 862-ben istentiszteleti helyet alapított az Osore-zanon annak a bodhiszattvának, akit a pokolban sínylődő lelkek utolsó üdvösségének is tartanak.
Forrás:
https://www.japan-guide.com/e/e3727.html
