A bunjinga festészet Japánban a 17. században kezdett kialakulni. Abban az időszakban csak az írástudók számítottak műveltnek, így az általuk létrehozott alkotásokat különösen kiemelkedőnek tartották. Másik elnevezése a nanga, vagyis déli festészet.
Alapvetően Kínában kezdett el terjedni ez a műfaj, majd a japánok is átvették. Valószínűleg kínai zen szerzeteseken keresztül jutott az országba, majd szamurájok, tudósok, költők, írók és festők is alkalmazni kezdték. Mivel a kínai szerzetesek inkább a zennel kapcsolatos témákat ismertették meg a japánokkal, illetve a kínai fametszetek nem voltak tökéletesek festészeti szempontból, így a japán írástudók saját képükre formálták a műfajt.
Kezdetben két fő irányzatot különböztettek meg: a szamurájt és a hivatásos festők stílusát. A bunjinga két leghíresebb képviselője Ike no Taiga és Yosa Buson volt.
Forrás:
http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=393.html
Kiemelt kép: Ike no Taiga – Wikipédia
