004369911060985

A dohányzási szokások a 16. században alakultak ki és terjedtek el Japánban. A sógun eleinte nem támogatta, azonban a 17. századra ráébredtek a dohánytermesztés piaci értékére, és onnantól az egész országban elterjedt.

Dohányzási szokások és kézművesség

A kiseru-kultúra (vagyis a dohányzási szokások) az Edo-korban igazi japán jelleget kezdtek el magukra ölteni. A kézművesség és az ipar sokat tett a különböző pipák és pipatartók megjelenéséért.

Ahogy az már a japánoknál lenni szokott, kialakult egy ceremónia is a dohányzáshoz, ez volt a tabako do (a dohány útja). A ceremónia során amikor a vendég megérkezett, a házigazda előkészíti a dohánytálcát. A vendég soha nem kezdhet el előbb dohányozni, mint a ház ura, így rövid udvariassági formulák kíséretében végül a házigazda átnyújtja a megtisztított pipát, a vendég pedig beleszív, majd megdicséri a dohányt.

A tálca az alábbi felszerelésekből állt:

  • hai otoshi: hamutál
  • hiire: faszén tárolására szolgáló edény

A kiseru fajtái

2 fő típusát különböztetjük meg:

  1. rau kiseru: a rau szára bambuszból vagy más üreges fából készül. A szár két végét fém zárja le.
  2. nobe kiseru: a teljes pipa fémből vagy kerámiából készül. 

Pipatartóból is többféle fajtát ismerünk:

  1. muso zucu: ovális alakú
  2. aikuchi zucu: felső része belül keskeny
  3. otoshi zucu: üreges, felül nyitott tartó
  4. senryo zucu: egyetlen darabból álló, nyitott pipatartó

Kiseru-fesztivál

Ibarakiban szeptember első vasárnapján tartják a kiseru-fesztivált. Ezen az eseményen egy hatalmas kiserut hordoznak körbe shinto rituálékkal kísérve. Maga a szokás 1954-ben alakult, amikor egy erős jégverést követően a dohánytermény teljesen ép maradt. Ezért a helyiek a Kaban-hegynek köszönetképp egy hatalmas kiserut készítettek ónból és bambuszból.

Forrás:
https://www.hibiki.hu/2020/08/11/a-kiszeru-kultura/

Kiemelt kép: pinterest