Domeki és todomeki: a százszemű démonok

Todomeki – A százszemű démon

Egy fiatal lány, akit teljesen beborít egy szakadt köntös, kúszik feléd egy sötétben kivilágított utcán. Szegény kolduslány, alamizsnáért nyújtja a kezét, remélve, hogy együtt érzel a helyzetével. De éppen amikor a pénztárcádért nyúlnál, hogy néhány érmét a kezébe nyomj, a lámpafényben olyan látvány tárul eléd, amely életed végéig megrémít. A kinyújtott karon ugyanis több száz szemgolyó csillog, amelyek a visszavert lámpafényben pislognak.

Mit jelent a Todomeki?

Trükkös kérdés! Ha egyenesen a kanjit nézzük, a todomeki jelentése „százszemű démon”. Ez 百々 (todo; száz- főleg családnévként hazsnálták) + 目 (me; szem) + 鬼 (ki; démon). De ha a kanji olvasása helyett meghallgatjuk a szót, akkor sejthetjük, hogy a „todomeki” név szójáték is – legalábbis olyan szójáték, amelyet az Edo-korszakban élők értettek, ma már nem biztos.

A todome-nak van egy másik olvasata is, ami鳥目, azaz „madárszem” (鳥 chuu; madár) + (目 moku; szem). Ez nem egy tényleges madárszemre utal, hanem inkább az alakjára. A régi Japánban az érméket egy lyukkal bélyegezték át, hogy fel lehessen őket egy zsinórra fűzni. Néhány modern japán érme még mindig megtartotta ezt a tulajdonságot, főként az 5 és 50 jenes érmék. Ez a kerek lyuk a madárszem tökéletesen kerek formájára emlékeztette az embereket, ezért a „ちょう(鳥)·もく(目– chumoku” ( csúmoku) a pénz szlengkifejezése lett. Továbbá van egy olyan értelmezés is, hogy ha valakinek „madárszeme”- とり(鳥)·め(目) van, az azt jelenti, hogy éjjel vak – nem lát jól a sötétben. Ez amúgy igaz is, a madarak valóban éjjel rosszul látni, kivéve a baglyokat!

A következő történetből látni fogod, a yōkai todomeki mindkét szójátékot kihasználja.

Todomeki valódi története

Todomeki csak Toriyama Sekien Konjaku Gazu Zoku Hakki (今昔画図続百鬼; The Illustrated One Hundred Demons from Past and Present) című könyvében jelenik meg. Történetét így meséli el:

„Hakkoseki nem hivatalos története szerint egy fiatal lány szokatlanul hosszú karokkal született. Természetes adottságait kihasználva tolvaj lett, és állandóan pénzt lopott. A pénz szelleme azonban bosszút állt, és több száz madárszemmel jelölte meg a testét, minden ellopott érme után eggyel. Átváltozott todomekivé, egy százszemű démonná. A todomekiről számos hely nem hivatalos története mesél. Valószínűleg Totóból származik.”

Nagyjából ez a legenda lényege.

Kyokotsuhoz hasonlóan Todomeki is Toriyama egyik „yōkai-ja”. Toriyamának több kötetet kellett megtöltenie a népszerű „Száz démon illusztrált” sorozatából, és közel sem volt elég yōkai ahhoz, hogy megtöltse őket. Ezért volt, hogy kitalált saját yōkaiokat, amelyek félig hallott legendákon, kínai népmesékből alakított át, vagy egyszerűen csak teljesen kitaláltak. Néha pedig egyszerűen csak furcsa fordulatokat vett és szójátékokat csinált belőlük.

Ez azt jelenti, hogy Todomekinek nincs valódi története vagy háttértörténete. Toriyama csak kitalált egy vizuális szójátékot, majd írt hozzá egy kis történetet.

De van egy másik történet is egy hasonló nevű yōkai-ról. Egy sokkal érdekesebb történet …

todomeki száz szemű démon yokai — Domeki a mesterséges intelligenciával

A Domeki – A százszemű Oni

A japán folklórban más yōkaiok is ismertek domeki, azaz százszemű démon (vagy oni) néven. Ezek a történetek általában egy meghatározott sémát követnek: egy szörny harcol egy harcossal, majd a szörny egy templomban keres menedéket, ahol megjavul és megtalálja a buddhizmust. Ez a furcsa kis csavar jelzi, hogy a történetek a Heian-korszakból származnak, amikor a természetfeletti történetekhez szinte mindig társult valamilyen hozzáfűzött buddhista morál, ami lehetővé tette, hogy átcsússzanak a hivatalos cenzorok előtt.

Az egyik ilyen legenda Tochigi prefektúrából származik. Sok kutató úgy véli, hogy Toriyama legalábbis véletlenül hallott erről a legendáról, és ez magyarázza a Toriyama könyvében szereplő „Ő valószínűleg Totóból származik” sort.

Ez a történet a Heian-korszak közepéről származik, és Hitachi tartományban (a mai Ibaraki prefektúra) és Shimosa tartományban (a mai Chiba prefektúra) játszódik.

Itt volt egy Taira no Masakado nevű hűbérúr, aki megpróbálta magát független császárként beállítani a Masakado lázadás néven ismertté vált eseményben. Mondanom sem kell, hogy a jelenlegi császár és császári udvara nem volt elégedett Masakado viselkedésével, és kiküldte a törvénytisztelő Fujiwara no Hidesatót, hogy adjon ki halálos ítéletet és hajtsa is végre azt.

Hidesato a tartományokon keresztül követte Masakadót; többször össze is csaptak, de Masako valahogy mégis megmenekült. Küldetése nem járt sikerrel, így Hidesato tanácstalanul visszatért otthonába, Shimosa tartományba, és a kami szellemekhez könyörgött, imátkozott a győzelméért.

Hidesato a szentélyből engedélyt kapott, hogy egy szent kardot használjon, így ismét vadászni indult.Végül foglyul ejtette Masakadót, és a császári bíróság elé vitte, hogy igazságot szolgáltasson. E szolgálatáért Hidesatót ezután kinevezték Chinjufu-shōgunnak (Észak védelmezője), és megkapta Shimotsuke tartomány kormányzói tisztét.

A státuszában immár emelkedett Fujiwara no Hidesato nagyszerű kastélyt építtetett Utsunomiyában, Tochigiben. Egy nap a Tagen Kaido úton vadászott, amikor elhaladt egy Ouso nevű kis falu mellett. Egy öregember köszöntötte, Hidesato pedig beszédbe elegyedett vele.

Az öregember elmondta Hidesatónak, hogy a falutól északnyugatra, egy Umasuteba nevű városban, Uta közelében egy százszemű oni nagy pusztításokat végez. A falu lakói félelemben éltek, és az öregember könyörgött Hidesatónak, hogy szabadítsa meg őket a szörnyetegtől.

Elfogadva a kihívást, Hidesato útra kelt Umasuteba felé (egy újabb szójáték; az „umesuteba” magyarra fordítva „Lószóró hely” vagy lótemető), ahol elrejtőzött és lesben állt az onira. Amikor eljött az ökör órája, egy hatalmas démon jelent meg, és mohón elkezdte felfalni a lovakat. A démon több mint tíz láb magas volt, éles, tüskés haja volt, és egész testében izzó szemek borították. Hidesato óvatosan egy nyilat irányított a legfényesebben izzó szemgolyóra, és lőtt. A nyíl eltalálta a célját, és a démon felüvöltött a fájdalomtól, és az erdőbe menekült, míg végül a Myōjin-hegy lábánál összeomlott. Testéből lángcsóva tört elő, szája szétnyílt és mérgező gőzök szálltak ki belőle. Hidesatonak vissza kellett vonulnia, mert a hőség és mérgező levegő lehetetlenné tette maradását. Másnap azonban visszatért, és egy leégett feketete földte talált ott, ahol a démon tetemének kellett volna lennie.

Eltelt 400 év. Ugyanezen a helyen furcsa dolgok történtek. Volt egy szép fiatal nő, aki a Hongan-ji-ben élt. Azt mondták róla, hogy igazán erényes és közel állt egy élő szenthez – mindent helyesen tett és a buddhizmus igaz útját élte. Szinte mindenkit sikerült becsapnia; kivéve egy Chitoku nevezetű szerzetest.

Valójában ez az erényes nő volt domeki, az a százszemű oni, akiről azt hitték, hogy 400 évvel ezelőtt halt meg ezen a helyen. A domeki álruhában rejtette el alakját, miközben a sebeiből lábadozott. És abban a 400 évben vért ivott – tengernyi ember vérét -, kivárva az időt, amíg teljesen meggyógyul és visszatérhet régi alakjához.

Chitoku átlátott a domeki illúzióján, és felfedte valódi alakját. Amikor domeki lelepleződött, megtámadta a szerzetest, és ádáz harcba keveredtek. Az oni lángoló vére, amelyet a szerzetes szent kardja ejtett ki, mindenhová fröccsent, hamuvá változtatva a templomot. A harc közben Dharma igazságát mantrálta. A domeki, aki meghallotta Chitoku szavait, térdre esett, és könyörgött, hogy olvassanak szútrákat a lelke érdekében. A domeki megváltozott, és soha többé nem okozott bajt. A történet híre elterjedt, és a terület a faragott százszemű domeki maszkjairól és fából készült játékairól vált ismertté. A Myōjin hegyre vezető utat ma is Domeki-dorinak (百目鬼通り) nevezik.

Persze ez egy változat a sok történetből. Más helyek azt lehet olvasni, hogy a szerzetes valójában nem harcolt domekivel, hanem azért tért meg a démon, mert ahogyan gyakran látogatta a szentélyt, a szútrák és tanítások megváltoztatták, mely hatására a démon megfogadta, hogy jó lesz.