Réges-régen Koshuban (a mai Yamanashi prefektúra), a Minobu-hegy tövében volt egy sötét erdő, ahol hatalmas fák sorakoztak. Az erdő belsejében volt egy ősi japán pagodafa (japán akác néven ismerik nálunk). A fát szellemként imádták, és szentélyt építettek a fa közelében. Az volt a hiedelem, hogy mindenkinek, aki napnyugta után elhaladt a fa mellett, ezüstöt és aranyat kellett felajánlania, vagy szép ruhát, vagy bármit, aminek pénzértéke van. Azok, akik figyelmen kívül hagyták ezt a szokást, félelmetes átkot szenvedhetnek el. A városban élők mori no jashinnak (Mori no Jashinkyō), az erdő gonosz istenének hívták.
Egyszer egy szegény, de szorgalmas gazda hallotta, hogy az anyja rettenetesen beteg. Hazament, hogy meglátogassa, de a házához vezető leggyorsabb út közvetlenül a fa elé vitte, és nem volt mit felajánlania. Nem volt mit tenni, és ahogy a gazda a fa mellé rohant, a gonosz istenhez fohászkodott, megígérte, hogy később visszatér és felajánlást tesz. De a fán megjelent egy üres páncél, és követte a férfit. A gazda a földre rogyott, fejét a földre hajtotta, és bocsánatért könyörgött a gonosz istennek. Úgy tűnt, hogy az elfogadta az ígéretet és a páncél eltűnt.
Másnap, mivel a gazda rettenetesen szegény volt, csak egy csekély összeget tudott összeszedni egy felajánlásért. Nyilvánvalóan ez az összeg nem tetszett a gonosz istennek, aki egy óriási fazékba dobta a gazdát, és felgyújtotta, hogy vacsorát készítsen belőle. A gazda a legünnepélyesebben imádkozott életéért, imáit meghallgatták. Megjelent a Fudō Myōō isten, aki elűzte a gonosz szellemet. A falubeliek végül visszakapták a kifizetett pénzüket.
Érdekesség:
Fudō Myōō a Yamabushik, a hegyi aszkéták közösségének fő istensége. A Yamabushi szó szerint azt jelenti, hogy „leborul a hegyekben”. A sintó vallásban a hegyeket szent helyeknek tekintik, ahol kami istenségek élnek, és ahol a halottak lelke mozog. A Yamabushi tanítás meglehetősen ősi, melynek lényege a természet megértésén, meditáción, légzésen és fizikai gyakorlatokon keresztül épül fel, így kezdetben a yamabushik kevéssé kapcsolódtak a buddhista kolostorokhoz.
Fudō Myōō az egyik jó istenség, aki elűzi a gonosz szellemeket. Hagyományosan Fudō Myōōt egy hatalmas kövön ülve ábrázolják, fenyegető arckifejezéssel, agyarakkal, háta mögött lángnyelvekkel. Fudō Myōō rongyokba öltözött, jobb kezében az értékes „ho-ken” (a tudatlanságot hasító kardot), bal kezében pedig kensakut (egy sodrott kötél gyűrűvel és karddal) tartja. Az állatcsapdaként használt kensakut a buddhizmus az emberiség üdvösségének szimbólumaként fogadta el. Fudō Myōō a megvilágosodás szimbolikus szelleme. Éles karddal vágja le a téveszméket, hálóval ragadja meg a gonosz gondolatokat, és a mögötte lévő tűz égeti el a rossz karmát. Ezért Fudō Myōō a tűz istenének is tartják, A lángok között ülő Fudō Myōō a lelkierőt jelképezi. A félelmetes megjelenés ellenére védő szerepe van és segít a célok elérésében. Szobrait gyakran vízesések közelében, vagy a hegyek mélyén, barlangokban helyezik el.
Forrás:
Mizuki Shigeru: Mujyara című művéből fordítva
Kép:
By Satdeep Gill – Own work, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=47695322
