Fukushima 10 évvel ezelőtt világszerte híressé vált a tsunamit követő atom katasztrófa miatt.
A Rakuten hírdetése a barackról
Pedig Japánban Fukushima a mezőgazdaságról, többek között a gyümölcs termesztésről is igen híres.
Idén az Olimpia részvevői fukushimai őszi barackot kaptak ajándékba, amely nagy népszerűségnek örvendett!
Nálunk, Magyarországon a gasztro különlegességek és ételek országon belül nem kapnak különösebben nagy figyelmet. A Tokaji aszút, a Csabai kolbászt, a Pick szalámit, szatmári szilvát stb. sokan ismerik, ezek világszerte kedvelt csemegék.
Azonban van valami, amit szerintem Japánban nagyon jól csinálnak:
az étel-ital újdonságok, különlegességek nagy figyelmet kapnak, jól marketingelik őket és az emberek ezáltal ország szerte presztízst csinálnak a megvásárlásukból.
Mindez hogy is történik?
Műsorokat készítenek róla, amelyeket aztán a TV-ben leadva az emberek ki is szeretnének próbálni, mondhatni rákattannak.
Korábban is meséltünk már a Tokyo Cacao cégről, ahol egy tábla csokit 3000 japán yen körüli értékben árulják és az a különlegessége, hogy a csokihoz a kakaót egy kis szigeten termesztik, Tokiótól nem messze.
Volt is egy kedves vásárlóm, akinek segítettem haza hozni Magyarországra. A cég annyira túl volt terhelve, hogy a vásárlást követően több mint 1 hónapot kellett rá várni, hogy japán partnerem kézhez vehesse Japánban.
Állítólag rekord idő alatt fogyott el a mennyiség, amit legyártottak belőle.
Így fordulhat elő, hogy az ebben a cikkben is említett barackot postán küldik japán szerte, gondosan becsomagolva, pont akkor, amikor éppen az idénye van.
Az ilyen műsorok nem csak egy “elmesélem műsor”, hanem olyan riport vagy bemutató, amely után az ember tényleg késztetést érez arra, hogy kipróbálja.
Ezért nem csak a helybéliek, hanem ország szerte, képesek rá sok pénzt is áldozni, akár többet is a megszokottnál, csak hogy kipróbálják az adott terméket.
Ilyen hype-ot kapott korábban például a “fantom sajttorta” vagy a “croissant gyoza” is.
Most a Fukushimai őszibaracknak szezonja van, ezért nem meglepő, hogy az Olimpián is kaptak belőle a versenyzők.
Azért került rivalda fényben, mert Robert Laing Harrow, a Ausztrál női softball válogatott, és Ken Eriksen, az amerikai női softball válogatott edzője „kiemelkedőnek” nevezte.
Ők egy Akatsuki fajta barackot ettek, amely közvetlenül a Fukusimai Japán Mezőgazdasági Szövetkezethez tartozó gazdáktól származnak.
Egy doboz válogatás formájában bárki megvásárolhatja.
A dobozban súlytól függően több barack is helyet kap, egy 5 kg-os például nagyjából 18 darabot tartalmaz.
Még ajánlás is van hozzá: a gyümölcsöt a legjobb szobahőmérsékleten hagyni egy -két napig evés előtt.
Nem alkalmas hűtőszekrényben való tárolásra, a legjobb sötét, szellős helyen tartani.
Ezt követően lehet érezni a zamatos aromát és az ízletes, lédús ízeket.
Állítólag az ízlelőbimbók édes, gyümölcsös ízűek maradtak, továbbá hogy a szilárd, mégis lágy szájban olvadó textúra ennek a fajtának a jellemzője.
Egy újabb érési nap után az őszibarack még puhább és édesebb, mondhatni ellenállhatatlan.
Nekem ezek után igazán kedvem támadt egy finom barackhoz és hogy őszinte legyek, nem tartom kizártnak, ha most épp Japánban lennék, ki is próbálnám ezt a finomságot.
Neked mi a véleményed róla?
Rád lehet hatni ilyen fajta marketing fogásokkal?
Kipróbálnád ha éppen Japánban lennél? Esetleg kóstoltad is?
Ha ajánlanod kéne egy japánnak egy magyar ételt, melyik lenne az?
Forrás és képek: