Mimi-nashi Hōichi (耳なし芳一)

Fül nélküli Hōichi története egész Japánban ismert. A legenda szerint Hōichi egy vak, de tehetséges vándorénekes volt, aki biwán (lanthoz hasonlatos hangszer) játszott. Különösen tehetséges volt Heike meséjének játékában, ami Antoku császár bukásáról szól. Mivel nagyon szegény volt, az Amidaji templomban volt kénytelen élni egy barátságos szerzetessel.

Egyik éjjel egy mogorva szamuráj kereste fel. Kérte, hogy játsza el Heike meséjét az urának. A vak Hōichi ment a szamurájjal, és nagy sikere is lett előadásának. Visszahívták másnap estére is, azonban a lelkére kötötték, hogy nem beszélhet erről, mivel a nemes úr inkognitóban van.

A Hōichi szerzetes barátja azonban gyanúsnak vélte, hogy a fiú minden este elmegy a templomból, így szolgákat küldött utána, hogy lessék ki, merre jár. Amikor a szolgák meglátták, hogy az Amidaji temetőben játszik, visszarángatták a templomba, ahol elmesélte a történetet. A szerzetes rájött, hogy a fiú valószínűleg szellemek csapdájába esett, így a szív szútra jelét rajzolta Hōichi testére, hogy védelmezze. Legközelebb, amikor a szellem megjelent, hiába hívta a fiút, Hōichi nem moccant és nem felelt a hívásra. A szellem ezért levágta a füleit, ahová nem rajzolták fel a szív szútrát.

Így vált Hōichi fül nélkülivé. Sérülése ellenére Hōichi megpróbáltatásai megszabadították a szellem hatalmától, így felgyógyult sebeiből, és később híres zenész lett.

Mi is az a biwa?

A biwa (琵琶) egy rövidnyakú falant, amelyet hagyományosan a narratív történetmesélésben használnak.

Egy pengetős hangszer, amely a Nara-korszakban (710–794) terjedt el Japánban, Kínából. A jellemzően 60–106 centiméter hosszú hangszer egy vízcsepp alakú testből áll, rövid nyakkal, jellemzően négy (bár néha öt) húrral. Japánban a biwa-t általában bachival (kis pengető) játsszák az ujjak helyett. A biwa egyik leghíresebb felhasználása a Kamakura-korszak (1185–1333) háborús krónikája, a Heike meséje. A korábbi évszázadokban az uralkodó biwa-zenészek vak szerzetesek (琵琶法師, biwa hōshi) voltak, akik a biwa-t zenei kíséretként használták szentírási szövegek olvasásakor.

A biwa játékosokat támogató céhek, különösen a biwa hōshi, több száz éven keresztül segítették a biwa zenei fejlődését. A Biwa hōshi előadásai átfedésben voltak más biwa játékosok előadásaival így ez a biwa és annak használatának gyors fejlődését eredményezte, és az egyik legnépszerűbb hangszerré tette Japánban.

Biwa

Népszerűsége ellenére az Ōnin háború és az azt követő Hadakozó Államok időszaka megzavarta a biwa oktatását és csökkentette a gyakorlott felhasználók számát. A Meiji időszakban a biwa játékosok elveszítették pártfogásukat.

Az 1940-es évek végére a biwa hangszeren történő játszás és a vak biwa vándor énekesek szinte teljesen eltűntek. A japán zenészek együttműködésének köszönhetően azonban az elmúlt időszakban újjáéled az érdeklődés a biwa iránt, hogy megőrizzék ezt a hagyományt. Japán és külföldi zenészek egyaránt elkezdték a hagyományos japán hangszereket, különösen a biwa-t felkarolni kompozícióikban. Míg a vak biwa-énekesek már nem uralják a biwa-t, sok előadó továbbra is hagyományos és modern módon használja a hangszert.

Forrás és kép:

https://en.m.wikipedia.org/wiki/Hoichi_the_Earless

https://en.wikipedia.org/wiki/Biwa