Furutsubaki no rei- A Kamélia lelke

Japánban a néphagyomány azt mondja, hogy minden élőlény – legyen szó állatról, fákról vagy épp virágokról – öregkorát elérve vagy pusztulását követően szellemlénnyé válhat, azaz van esély rá, hogy aminek lelke volt, y ōkaiá változhat.

Amikor egy tsubaki fa (más néven Camellia japonica, vagy „téli rózsa”) földi életciklusának végére ér, a virág lelke elnyeri azon képességét, hogy elkülönítse magát a fizikai megjelenésétől (vagyis a fától, melyen virágzott), hogy aztán furcsa és titokzatos erőkkel együtt elvarázsolja és becsapja az embereket.

FURUTSUBAKI NO REI (古椿の霊) – A Kamélia lelke A tsubaki (椿)egy örökzöld fa, amelynek furcsa viselkedése, hogy nem fokozatosan virágzik el sziromról sziromra, mint ahogy például a cseresznyefa virága (sakura), hanem a virágzást követően a növény egyben és egyszerre dobja le a virágfejeket a földre. Ennek eredményeként Japánban sokáig a Halállal és a furcsa jelenségek bekövetkeztével hozták összefüggésbe. Napjainkban is tabunak számít a szigetországban, hogy ezt a virágot kórházaknak vagy betegeknek ajándékozzák.

Eredete:

Történt egyszer réges-régen Yamagata prefektúrában, hogy két kereskedő sétált egy hegyi úton, amikor is elhaladtak egy gyönyörűen virágzó tsubaki fa mellett. Hirtelen egy gyönyörű fiatal nő jelent meg a semmiből az úton az egyik kereskedő mellett. A nő rálehelt a férfira, és az azonnal méhé változott. A nő ezután amilyen hirtelen felbukkant, úgy el is tűnt a tsubaki fában, a méh pedig követte őt, és a fa egyik virágára szállt. A fa illata azonban méreggé változott, és amint a méh megérezte az illatát, holtan esett a földre. A virág is hamar leesett a fáról. A másik kereskedő felvette a méhet és a virágot is a földről, és a közeli templomba rohant velük, hogy megmentse barátját. A pap imákat mondott és a szútrákat olvasott a méh felett, de amaz sajnos nem tért vissza az életbe, sem pedig korábbi emberi alakjába. Ezt követően az életben maradt kereskedő együtt temette el a méhet és a virágot.

Legendák a kaméliáról:

Akita prefektúrában valamikor a régi időkben egy férfi egy éjszaka szomorú és magányos hangot hallott az egyik tsubaki fáról. Néhány nappal később katasztrófa érte a helyi templomot. Ez újra és újra megtörtént, és hamarosan a papok a templomban rájöttek, hogy a tsubaki figyelmeztetést ad minden alkalommal, mielőtt valami rossz dolog fog történni. A fát Yonaki Tsubaki-nak vagyis „éjszakai síró tsubaki” -nak nevezték el, és ma is a Kanman-ji templom kertjében található, ahol immáron több mint 700 éve áll.

Gifu prefektúrában, Ōgaki (大垣市) városában van egy ősi temető. Néhány évvel ezelőtt a történészek feltárták a temetőt, és felfedeztek néhány ősi műkincset, köztük egy tükröt és néhány csontot; azonban röviddel azután a műtárgyakat felfedező férfi meghalt. A helyiek megvádolták, hogy a kutatók megátkozták a települést, ezért aztán visszaadták a leleteket a sírhalomnak, és egy tsubakit ültettek a tetejére. Amikor a tsubaki megöregedett, yokai fává változott. Azóta az arra járók éjszakánként gyakran látják egy fiatal, gyönyörű nő izzó alakját az út szélén a temető közelében.