Mi is az az Onryō?
Japánban hatalmas hagyománya van a természetfeletti lényeknek, melyekből annyira sok van, hogy külön csoportokat hoztak létre kategorizálásukra. Az egyik ilyen nagyobb kategória az Onryō. Az onryō a japán hagyományok és irodalom szerint olyan szellem, amely halálához fájdalom és harag köthető, és amely a túlvilágba lépés képtelensége miatt bosszúálló, haragos szellemként születik újjá a földön.
Az onryō-k képesek problémákat okozni az élők birodalmában, megölni ártatlanokat vagy akár korábbi életük haragosait, ellenségeit is, így enyhítve fájdalmuk nagyságát.
Minden esetben törekednek elégtételt venni az őket, még életükben ért csapások miatt, remélve, hogy lelkük így megnyugvásra lel.
Előfordul olyan példa is, ahol ez bekövetkezik, és az onryō végül szétesik és eltűnik a földről, de olyan is, amikor ez nem következik be.
Az Omiyage World japán webáruház blogján egy egész gyűjtemény van ilyen különös teremtményekről. Most következő két cikkben két onryō-t szeretnék bemutatni nektek, mindkettő legendája egy szomorú, kétségbeesett és véres történet.
Gashadokuro legendája
A Gashadokuro – szó szerinti fordításban éhező csontvázat jelent, ám egyéb fordításokban zörgő koponyának, óriási koponyának is hívják – egy a japán folklór mitikus lényei, a yōkai-ok közül.
A Gashadokuro-k, mint ahogy nevük is mutatja, hatalmas csontvázóriások, akik akár tizenötször nagyobbak, mint egy átlagember.
Általában az éjszaka legsötétebb óráiban, éjfél után jelennek meg és kóborolnak áldozatok – leginkább magányos utazók, egyszerű emberek – után kutatva.
A fogaik remegnek, csattognak, csontjaik zörögnek „gachi gachi” hangot adva, amiről felismerhetjük, ha a közelünkben ólálkodnak, ugyanis az emberek fülében e hang élesen magas tónusú zúgásként jelenik meg, mint mikor valaki a fogát csikorgatja.
Csontjaik zörgő hangjának legalábbis segítségünkre kéne lenniük, hogy elkerüljük őket, azonban a Gashadokuro nem mindig hangos!
Ha egy emberrel találkozik az útja során, képes a sötétben csendben odakúszni áldozata feje fölé és összezúzni vagy leharapni azt, hogy utána megigya a fején kipermetező vért.
Így sajnos mindenkit el kell keserítsek, néha előfordul a megmenekülés, de a legtöbb esetben nincs hová bújni Gashadokuro bosszúvágya és étvágya elől.
Na de ugyan, mi ez a bosszú, mi ez a harag, ami hajtja Gashadokuro-t előre?
Vajon mi a története? A mende-mondák úgy tartják, Gashadokuro a csatákban vagy nagyobb éhínségekben meghalt és nem eltemetett embereket szellemeiből jön létre.
A katonák teste, mely utolsó csatájuk mezején rothad, az éhínség áldozatai, kiket bárhol érhetett a vég valamint azok, akik ismeretlenül a vadonban hunytak el ritkán kaptak megfelelő temetése szertartásokat.
Ennek következtében lelkük képtelen rátalálni a megnyugvásra és átlépni a túlvilágba.
Ehelyett szellemként, természetfeletti lényekként újjászületnek a földön, és a két világ között lebegve, örökké vágyakoznak arra, ami régen az övék volt vagy ami lehetett volna: az életükre, vagy haláluk illendő elhantolására.
Az ily körülmények között elhunytak erős és kellemetlen érzésekkel, fájdalommal és haraggal a szívükben haltak meg, amit szellemekké válásuk után sem felejtettek el.
Mivel nem tudnak továbblépni, negatív energiáik sokáig megmarad még azután is, hogy testük folyamatosan rothad és az idő múlásával már csak csontjaik jelzik korábbi éltüket.
Ahogy testük folyamatosan romlik, belső haragjuk és saját fájdalmuk átalakul és az élők elleni haraggá gerjed, amitől természetfeletti erőre tesznek szert.
A hasonlót átélt csontok elkezdik keresni egymást, hogy egyetlen hatalmas tömeggé gyűljenek össze – ez maga Gashadokuro – akiben akár többszáz test is összegyűlhet, megalkotva a monumentális csontvázat.
A Gashadokuro állítólag a láthatatlanság és elpusztíthatatlanság erejével rendelkezik, teste azért elpusztíthatatlan, mivel már eleve halott, „elpusztult” emberek csontjából tevődik össze. Bizonyos történetek ugyan említést tesznek arról, hogy néhány erőteljesebb shinto papnak és bűbájaiknak sikerült elriasztani egy Gashadokuro-t, azonban elpusztítani nem.
Gashadokuro mindaddig fenn is tartotta létezését, addig pusztított és vadászott élő áldozatok után, amíg a testükben felhalmozott és azt összetartó energia és rosszindulat ki nem égett.
Minél nagyobb volt egy csontváz és minél több holttest alkotta csontozatát, ennek ideje annál később jött el és annál több áldozatot is szedett.
Egyetlen Gashadokuro létrejöttéhez rengeteg harag, fájdalom és halott test kellett, így „fénykoruk” a néhány száz évvel ezelőtti időszakokra tehető vissza, manapság már sokkal ritkábbak, mint a múltban, amikor a háborúk, világjárványok és az éhínség a mindennapi élet részét képezték. Úgyhogy mindenkinek üzenem, az esti szél süvítése az ablakokon nem összetévesztendő Gashadokuro jelenlétével!
Leginkább már csak legendákban találkozhatunk velük. Itt akár csalódhatnánk is, hogy „jaj már megint egy izgalmas létforma, amihez csak meséket és történeteket olvasva tudunk közelebb kerülni”, de azért azt kell mondjam, Gashadokuro nem holmi kis vidáman táncoló tündérke, a legkevésbé sem álmaink természetfeletti lénye, ha mégiscsak némi szerepet osztanánk neki, azt maximum rémálmainkban tesszük. Vagy ahogy említettem, elolvassuk mások sanyarú történeteit a velük való találkozásról.
A legkorábbi és sokak szerint maga az eredet történet, amit olvashatunk róla, több mint ezer évre nyúlik vissza és a X. századi Japán idején játszódik és Taira no Masakado lázadását valamint lánya, Takiyasha bosszúját meséli el.
Ki volt Taira no Masakado?
Taira no Masakado a Kanto régió egyik kiemelkedő szamurája volt, aki nőügyek miatt családi harcba keveredett unokatestvéreivel.
Ennek következtében megölte egyik kuzinját és felgyújtotta annak házát. A többi bosszúra éhes unokatestvér – kik közül az egyik tartománybeli kormányzó-helyettes volt – ezer fős sereget gyűjtött Masakado ellen, aki még így is, csupán száz felszereletlen katonájával újra győzedelmeskedett felettük.
Győzelme után azonban az unokatestvérei mellett állást foglaló császári kormány beidézte és megbüntette.
Ezután feltehetőleg 939-ben Masakado egy kisebb lázadást szított embereivel „Tengyou no Ran” – Háború a Tengyou-korszakban, Tengyou-zavar – néven.
A lázadás hivatalos kezdete a központi kormány előőrsét ért támadáshoz tehető, ami után Masakado tartományról tartományra járt és pusztította a császári erőket, követelve a „Shinno” vagyis Új Császári címet.
Az akkori Kyoto-i kormány a sikeres lázadások leverése végett vérdíjat tűzött ki fejére, melynek következtében bosszúszomjas unokatestvére és két, általa felbérelt kiváló harcos lefejezték majd fejét a fővárosba szállították.
Erről értesülvén Masakado lánya Takiyasha, aki híres varázslónő volt, bosszút esküdött apja gyilkosainak, és folytatta a lázadást.
Varázslatait használva végül megidézte az első Gashadokuro-t azok holttestéből, akik az utolsó csatában, apja halála előtt mellettük harcoltak. Felszabadította Gashadokuro-t Kyoto fővárosban és addig hagyta romboni azt, míg Masakado fejét át nem szállították egy kis halászfaluba, amelyből a későbbi főváros, Tokyo nőtte ki magát. Masakado levágott feje egyfajta félistenné vált a város felvirágzása miatt, és sírja a feljegyzések szerint a mai napig is a Tokyo-i Császári Palota közelében áll.
Gashadokuro története olyannyira híres lett, hogy több kabuki előadásban is feldolgozták, majd később az 1800-as években a híres ukiyo-e mester, Utagawa Kuniyoshi is ábrázolta. Ennek művészeti-kulturális emléke a mai napig nagyon erős értékeket képvisel, valamint emléket állít Masakado és lánya története előtt is.
Források:
Könyv a yokaiokról: 佐藤有文『いちばんくわしい日本妖怪図鑑』立風書房〈ジャガーバックス〉、1972年、178-179頁。
http://yabai.com/p/2723
