A horgászatnak hagyománya van Japánban. Az Edo-korszakban az egyik hűbérúr horgászatra buzdította a szamurájokat, mondván, így háború alatt könnyebben tudnak vadászni maguknak eleséget.
Az 1960-as években a nagy horgászláz miatt csökkent a vizek halállománya, mivel a japán horgászok elsődleges célja a hal kifogása volt (visszaeresztés nélkül). Sajnos ennek ellensúlyozására rossz módszereket választottak: olyan invazív fajokkal kezdték feltölteni a vizeket, amelyek kárt okoztak az ökoszisztémában. Emiatt végül olyan szabályokat kellett meghozni, amelyekkel mérsékelni lehetett a kárt. Ezért manapság kifogás után a halat vissza kell ereszteni a vízbe.
A japánok a horgászatban is tiszteletet szeretnek kivívni. Minél nehezebb módszert alkalmaz, annál nagyobb lesz a tisztelet.
Kedvelt módszerek
Az egyik kedvelt horgászási módszerük a tenkara, vagyis a legyezőhorgászat. A módszer lényege, hogy műcsalit kötnek a damilra.
Az ayu-módszer kissé erőszakos: az ayu halat használják csalinak, amely egy nagyon agresszív halfajta. Az ayut a horgászok megtanítják a víz alatt irányítani, amelynek elsajátítása hosszú időbe is telhet.
A tanago-módszer amolyan zen-élményt jelent a japán horgászok számára, a tanago ugyanis egy nagyon pici pontyféle, amelynek kifogásához miniatűr csalira és horgászbotra van szükség.
Forrás:
Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul. Scolar Kiadó, 2019.
Kiemelt kép: Northern Era – pexels
