Iwana-bōzu egy hatalmas lazacféle, ami szellemmé változott.
Két lábon jár, és buddhista szerzetes ruháját viseli. Többnyire azokon a hegyvidéki területeken található meg, ahol az ott lakók halásznak.
Az az iwana, ami elég sokáig él, válik később iwana bōzuvá. Képesek emberi alakot is ölteni, még beszélni is.
Ez a yōkai védelmezi a folyók halállományát; ha valamelyik halász jóval több halat fog ki, mint amennyire valójában szüksége van, azt megkéri, hogy menjen el. Mivel emberi alakban beszél, az emberek sokszor észre sem veszik, hogy egy yōkai áll velük szemben.
Iwana bōzu történeteit egész Japánban mesélik. Nemcsak lazacfélék, hanem például az angolna is képes hasonló transzformációra.
Iwana bōzu alapvetően arra szeretné tanítani a halászokat és horgászokat, hogy ne mérgezzék a folyók vizét a különböző csalikkal és etetőanyagokkal. Ehhez kapcsolódik az egyik legenda, amelyben pár halász mérgező anyagokkal próbál minél több halat fogni. Megjelenik előttük egy buddhista szerzetes, aki figyelmezteti őket, hogy nem szabad felesleges károkat okozni a vízi élővilágban. A halászok megígérik, hogy abbahagyják, és megkinálják dangoval a papot, aki hálával elfogadja.
Miután a pap elmegy, a halászok ugyanúgy folytatják tevékenységüket. Hamarosan egy hatalmas hal akad a horgukra, amit nagy nehezen tudnak csak kifogni. Hazaviszik, azonban amikor elkezdik felboncolni, egy dangot találnak a gyomrában – azt, amivel előtte a papot kínálták. A halászok annyira megrémülnek, hogy végül nem esznek a halból.
Forrás és kép illusztrációja: Matthew Meyers
