Japánban évszázadok, sőt évezredek óta sokat adnak a tisztaságra és a tisztálkodásra. És mind a mai napig számtalan nyilvános fürdő van, amelynek egyik típusa az ofuro.

Hogy megértsük a szabályokat, nézzük meg először is a japán tisztálkodási szokásokat. A japánoknál a sorrend kicsit más: nem ülnek be a kádba, főleg nem egy nagy kád meleg vízbe, hogy aztán némi lazulás után lemosakodjanak. Még a lakások fürdőszobája is úgy van kialakítva, hogy a “kádon” kívül lehessen mosakodni, majd utána mártóznak meg a meleg vízben.

A fürdőszobák padlója – és akár mellmagasságig a fala is – csempézett. Gyakori az is, hogy öntött műanyagból van a fürdő kialakítva, ez attól függ hogy milyen a lakás. Én diákként voltam Japánban, ennek megfelelő büdzsével. Mindhárom lakásban ahol éltem, egy öntött műanyagból készült fürdőszoba volt, azaz nem csempe. A tusoló rózsát használják a fürdéshez. Leülnek egy alacsony műanyag sámlira, székecskére, bevizezik egész testük, hajuk, leszappanozkodnak, hajat mosnak, és tökéletesen leöblítik magukat. A mi fogalmaink szerint: zuhanyoznak, vagyis teljesen megtisztálkodnak. Ezzel azonban nem ér véget a fürdés. A “kádban” ugynis ott várakozik a 43-46 fokos víz arra, hogy megmerüljenek benne. A “kádak” nem hosszúak, inkább mélyek, hogy beleülve akár nyakig is ellephesse az embert a víz. És ebben a forró vízben ülve lazítanak.

Majd ezt követően előfordul, hogy valaki lemossa még magát hűvösebb, vagy hideg vízzel, mielőtt megtörölközne és távozna, egyéni szokás kérdése. Mivel tulajdonképpen mindenki gondosan megfürdik “azelőtt, hogy megfürödne”, így nem lepődünk már meg azon a gondolaton sem, hogy nem csupán egy család fürdik akár a mai napig ugyanabban a vízben, hanem a nyilvános fürdőkben rengetegen.

Egyébként annak meg volt a sorrendje a régi időkben, hogy ki mikor fürdik. Nagy megtiszteltetés a mai napig egy vendég irányába, ha ő fürödhet elsőként, ugyanis ez a ház urának kiváltsága volt mindig is. A házigazdát aztán a fiú gyermekek követték korban egymás után, majd a lányok ugyanígy és végül az anya. Az otthoni fürdés mása a nyilvános fürdőben való tisztálkodás, vagyis valójában valószínűleg éppen fordítva alakult ki.

Az ofuroba szappanunk, samponunk és törölközőnk visszük csak. Vagyis teljesen meztelenül megyünk be. Nem énekelgetünk, főleg nem fütyörészünk, és mindig ülve mosakszunk meg a zuhanyzó részek egyikében. Ne szaladgáljunk, ne viseljünk alsó- vagy fürdőnadrágot, ahogy a hölgyek sem fehérneműt. (Ne aggódjunk, a fürdők természetesen nem koedukáltak!) Mielőtt megmerülnénk a forró vízben gondosan mosakodjunk le, a vízben már ne szappanozkodjunk, ne vigyük magunkkal a törölközőnk vagy bármi mást, és semmiképpen se mossunk bele semmit.