” Állt valamikor Narában a Ryūenji-Templom, más néven a Sárkánykert-Templom.
Az egyetlen szerzetes, aki ott élt, a Lótusz szútrát szolgálta, miközben mindennap értelmezett egy fejezetet, és elkántálta annak szövegét.
Egy sárkány, akit nagyon megindított a kántálás, mindennap emberi formát öltött, hogy meghallgassa. Amikor megtudta a szerzetes, hogy ki is valójában, szoros barátságot kötöttek.
Ekkor aszály tört rájuk. Eső híján elszáradt a gabona, és a nemeseket a közrangúakkal együtt rettenetes szenvedés sújtotta. Ekkor kapott a császár egy kérvényt, melyben felhívták a figyelmét a szerzetesre és a sárkányra (mivel barátságukról akkorra sokan tudtak már), és azt javasolták neki, hogy utasítsa a szerzetest, csináltasson esőt a sárkánnyal.
Be is hívatta a császár a szerzetest, és egy kis beszédet intézett hozzá, majd a következő utasítást adta:
– Amikor elmegy a sárkány hozzád a napi szertartásra – mondta –, te megparancsolod neki, hogy csináljon esőt. Örökre kitiltalak Japánból, ha nem teszed meg!
A szerzetes nagyon zavarba jött. Amikor hazatért, elmagyarázta a sárkánynak a helyzetet, aki azt mondta, boldogan adja akár az életét is a barátjának, hálából az éveken át hallott szútrákért.
– De nem én irányítom az esőt – folytatta –, ezekben a dolgokban Bonden király dönt. Ha kinyitok egy kaput az esőnek, a fejemmel fizetek. De én mégis megteszem. Mostantól három napig fog esni, engem pedig megölnek.
– Kérlek vedd föl a testemet, temesd el, és építs egy templomot fölé. A testem abban a kis tóban találod meg, amely a hegyekben van fönt, Heguri kerület nyugati részén.
– Van még három másik hely, ahová ellátogatok útban a tóhoz.
– Építs egy templomot mindegyikre.
Minden szomorúsága ellenére sem tudta a szerzetes megtagadni a császár parancsát. Megígérte, hogy teljesíti a sárkány utolsó kívánságát, azzal könnyek közt elváltak.
Amikor megtudta a császár, hogy mit mondott a sárkány, megkönnyebbülten várta az esőt.
És a mondott napon úgy is lett, ahogy a sárkány ígérte, felhők borították be az eget, dörgött és villámlott, majd heves zápor zúdult alá a felhőkből három éjjel, három nap. Most, hogy ismét bővében volt a víz, megérett a gabona, és minden rendbe jött. A császár és a nép nagyon boldog volt.
A szerzetes megtalálta a tavat a hegyek között, melybe bele kellett néznie. A sárkány testének maradványai a tó vörös vizének felszínén lebegtek.
A szerzetes könnyek között szedte ki és temette el, majd egy templomot emelt a test fölé. A templomot Ryūkaijinak, vagyis a Sárkánytó Templomának nevezte el; ezután mindennap fejtegette a Lótusz szútrát a barátjáért.
A császár segítségével még három templomot épített, ahogy megígérte.
Ezek a következők voltak: a Ryūhinji, vagy a Sárkányszellem Temploma; a Ryūtenji, vagyis a Sárkánymennyország Temploma; a Ryūouji, vagyis a Sárkánykirály Temloma.
És egész életében kántálta a szerzetes a szútrát a sárkány megvilágosodásáért. „
#omiyageworldjapánwebáruház#japánajándékok#japánédesség#japánkultúra#japánwebáruházMagyarország#sárkány#buddhizmus#japánmondák
Forrás: Az eső – Móra Könyvkiadó, Japán regék és mondák, kép: Ogata Gekkō –https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=5886263
