A sintoizmus mint ősi nemzeti vallás, a japán ember természettel való összefonódásának, természetbe merülésének kifejeződési formája. A japán civilizációt, a társadalmi érintkezési formákat, a szokásokat, gondolkodás és magatartásmódot alapvetően a szigetország földrajzi viszonyai határozták meg. Japánban ugyanis a földművelésre alkalmas termőföld terület igen kicsi, nagyrészt hegyvonulatok és erdők borítják a felszínt.
Senso-ji
A földrajzi-éghajlati adottságok között a társadalmi magatartásformákat a természet feltétlen tiszteletének, védelmének, a takarékosság és a hatékonyság értéke határozta meg. Az emberek a civilizáció kialakulásakor nagymértékben függtek a természeti erőviszonyoktól, így nem véletlen, hogy a természet tisztelet ilyen nagy szerepet tölt be a hitvilágban. A hitvilág és rítusok eredetileg nem a japán szigeteken születtek, azok alapvető rokonságot mutatnak Ázsia és a csendes-óceániai szigetvilág sámánisztikus hagyományaival és kultuszaival. A szertartások egy részét, a vadászat és halászat rítusát, a természeti erők nagyfokú imádatát, a termékenységi imákat az ázsiai kontinensről hozták magukkal. Erős hasonlóság figyelhető meg például az ainu őslakosok által táplált hiedelmek és a polinéz őslakosok által hitt személytelen varázserő, a mana gondolatvilágában.
A japán mitológia egymásra ható rendszerek egybeolvasztásából jött létre. A sintoizmusra az hatással volt a buddhizmus, a taoizmus és a konfucianizmus is. Maga a sintoizmus kezdetben nem is nevezhető vallásnak, hanem inkább lélekhitnek, mely szerint a világot különböző lelkek, szellemek népesítik be. Ezeket a lelkeket látja a természet minden nemű megnyilvánulásában. A szellemeknek a szentélyekben ajándékot ad, rítusokon vesz részt a hívő, melyért cserében a megtisztulás a jutalma. A szellemek, istenek egyenlők egymással és függetlenek egymástól, mégis az általuk megszemélyesített természeti erőtől függően hierarchikus viszonyban állnak egymással. A japán civilizációt először a Jajoi korszakban sok kis törzs összeolvasztásával egyesítették. Ezt nevezzük Jamato királyságnak, mely a főszigeten, Honsun volt található. Létrejött a centralizált állam, mely nemzeti kultusszá tette a korábbi rítusokat. Bevezették Amaterasu, a Napistennő imádatát, ezzel is hangsúlyozva a császári dinasztia isteni eredetét. A körülötte mitológiai rendszerbe foglalt istenségeket az ujik (nemzetségek) őseivel azonosították, meghatározva azok alá- és fölérendeltségét és helyzetét. Az udvar szabályozta a szertartási rendet és rangsorolta a szentélyeket. A császári család vallási funkciója megnövekedett, és a maga a császár a nemzet jelképe lett, a múltat, jelent és jövőt jelképezi.
Ma a sintoizmusnak két irányzata ismert. A „szentély-sinto” alatt az országszerte mintegy 80.000 szentélyben több mint 20.000 pap és papnő által kultivált és a hívek milliói által végzett vallás gyakorlását értik. A sintoisták mintegy 20%-át kitevő „szekta-sinto” alatt a mára igencsak önállósodott, több száz kisebb-nagyobb vallási közösséget értik. A sintoizmus legfontosabb tulajdonsága, az isteni lény, a magasabb rendű lény tisztelete. A vallás tanítása szerint ilyen tulajdonsággal rendelkezik minden, ami vallásilag tiszteletre méltó: az ég és a föld istenségei, a szellemek, az állatok, a növények, a hegyek, a tavak, tehát minden, ami valamiképpen rendkívüli. A japánok, a kami-lények nagy száma miatt 8 millió kamit fogadnak el (jao-jorozu-no-kami) és előfordul, hogy az országot „sinkokunak”, a kamik országának is nevezik. A kamik között különleges jelentőségű személyek, istenségek is találhatók, melyeknek gyakran külön szentélyeket is emelnek. Ilyen Amateraszu (az égen világító) vagy Inari a rizsisten, akinek szimbolikus követe a róka, aki jelenlétével oltalmazza a rizsföldeket. Kami-Musubi a születések és keletkezések istene, Kondzsin vagy Kane-no-kami maga a fémisten, aki az emberekre szenvedést és halált zúdít. Az esőisten Taka-Okami, a hegyekben lakik és sárkány formájú. Az egykori békés Ojin császárt (270-312) mint Hacsiman hadistent tisztelik. Helyi védőistenségei egyaránt vannak falvaknak, városoknak és igazgatási körzeteknek is. Ezek szentélyeihez viszik az újszülött fiúkat 31, a lányokat 33 nappal a születésük után, hogy ott nevet kapjanak és az istenség életre szóló védelmét megkapják. Minden sinto család otthonában található egy kamidana, egyfajta oltár, melyen általában több „mija” azaz kisebb ereklye található. Itt a család tagjai ételt és cseresznyefa ágakat mutatnak be felajánlásiként a ház őrző kamijának.
Képek : Pixabay