Vannak bizonyos ételek, amelyek bármennyire is japános hangzásúak, valójában nem is japán eredetűek. Lássunk néhány népszerű japánosított ételt!
A sokak által ismert tempura például Portugáliából származik, melynek receptjét tulajdonképpen a jezsuiták hozták be az országba a 16. században. Mivel akkoriban még a szezámmagolajat használták az elkészítéséhez, amely igen drága volt, ezért többnyire csak a gazdagok falatozhattak belőle.
A ramen Kínából érkezett a második világháború után hazatért japán katonákkal, akik sok kínai étel receptjét jegyezték fel maguknak.
A tonkatsu tulajdonképpen rántott sertésszelet, melynek európai eredetije a francia cotelette, a milánói cotoletta vagy a német Schnitzel (de ide sorolhatnám a magyar rántott húst is). A tonkatsu a 19. században érkezett Japánba, és a Renga-tei nevű ginzai étterem által vált ismertté.
Akármennyire meglepő is, de az an-pan sem teljesen japán! Ez a vörösbabkrémes péksütemény 1874-ben “jött létre”, amikor is Kimura Yasubei pék úgy döntött, megismerteti és megszeretteti a japánokkal a kenyeret (pan) és a pékárukat. Az an-pan tehát félig japán (anko = vörösbabkrém), félig pedig európai (pan = kenyér).
A castella piskótát is a jezsuitáknak köszönhetik a japánok. A név eredete viszont máig rejtély: egyesek szerint a spanyol Castilla régió nevéből származik, mások pedig azt vallják, hogy a portugál castelo (vár) szó az eredője.
Talán nem meglepő, de a curry-s rizs sem japán. A japánosított curry azonban nem Indiából ered, hanem brit receptekből, amelyeket 1873 körül hoztak be az országba a hajóstársaságok.
Forrás: Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul? Scolar Kiadó, 2022.
Kiemelt kép: Kai-Chien Chan – pexels
