A japán folklórban bizonyos természetfeletti lények a természet szellemét testesítik meg, különösen olyan szelídíthetetlen tájakon, mint a sűrű erdők és a magasba tornyosuló hegyek. Ezek a titokzatos lények, hol megfoghatatlanok, hol fenyegetőek, ott időznek, ahol az emberi világ a vad ismeretlennel találkozik.
Egy magányos utazó számára, aki egy ismeretlen erdőbe merészkedik, vagy egy távoli hegyi ösvényen bolyong, ezekkel a yōkaial találkozhat – mint például a huncut nurikabe, egy láthatatlan fal, amely megállítja a vándorokat a nyomukban, vagy a mikoshi-nyūdō, egy alakváltó entitás, amelyre ha ránézünk, magasabbra nő.
A természet lények között olyan yōkaiok is ismertek, mint a tengu és a yamauba, akik hegyvonulatokban élnek, de időnként leereszkednek emberi településekre, és bevezetik a természet vadságát a mindennapi életbe. Függetlenül attól, hogy hol jelennek meg, a természeti világ megszelídítetlen aspektusait szimbolizálják, olyan lényeket, amelyek emberi befolyáson vagy ellenőrzésen kívül léteznek.
Mi a kodama?
Az erdőkkel kapcsolatos ikonikus természeti lény a kodama, vagyis a „faszellem” (木霊, 木魂 vagy 木魅). Az ősi, szokatlan kinézetű vagy különösen nagy fák különleges jelentőséggel bírnak Japán-szerte, amelyeket gyakran egy shimenawa kötél, egy isteni szellem jelenlétét jelző szent szimbólum jelöl. A kodama fogalma Japánban nagyon eltérő, minden régió saját történeteit és sajátosságait adja hozzá. 1776-ban a neves yōkai-illusztrátor, Toriyama Sekien első könyvében a kodama-t úgy ábrázolta, mint egy pár idős alakot, akik látszólag egy ősi fenyőből emelkednek ki, ami arra utal, hogy amikor egy fa eléri a száz éves kort, felfedhet egy szellemet vagy kamit.
Közös jellemzőjük, hogy ősi erdőkben és hegyekben laknak. Maga a kifejezés nem csak ezekre a szellemekre vonatkozik, hanem a fákra is, amelyekben élnek. A mély völgyekben és hegyláncokban előforduló késleltetett visszhangok jelensége, amelyet yamabiko néven ismernek, szintén a kodama-hoz kötik, amelyről úgy tartják, hogy az emberekre reagáló hangok visszhangzanak a természet csendes tereiben.
Állítólag a Kodama gyorsan mozog a hegyi tájakon, megfoghatatlan és rejtett. Szemre úgy tűnik, hogy megkülönböztethetetlenek a közönséges fáktól, de a kodamafa kivágásának kísérlete átkokat és szerencsétlenséget hoz, ezért jobb tőle távol tartani magunkat. Sok régióban a vének továbbadják a tudást arról, hogy mely fákon élnek kodamák, generációkon keresztül megőrizve a tanítást. Egyes történetek még azt is állítják, hogy amikor egy kodamafát kivágnak, vér folyik a törzséből – ez az élő szellem szimbóluma.
Kodama régen
Történelmileg a kodamat istenségként vagy erdők őrzőjeként tisztelték. Például a Kojikiben, a Kukunochi no Kami faistent a kodámára való korai utalásnak tartják. A Heian-korszakra a kodama-t más lények közeli rokonaiként ismerték fel, és olyan szent energiát testesítenek meg, amelytől gyakran félnek és tisztelik. Megjelentek a klasszikus irodalomban, például a Genji meséjében, ahol a faszellemeket más természetfeletti lényekkel együtt írják le, az oni-tól (démonoktól) a kitsune-ig (rókákig).
A Kodama formái eltérőek; kísérteties fényként, állatként vagy akár emberként is megjelenhetnek, és egyes történetek arról szólnak, hogy a kodama emberi formát ölt, hogy kapcsolatba lépjen azokkal az emberekkel, akikbe beleszerettek.
Japánban továbbra is fennállnak a faszellemeket tisztelő hagyományok. Az Izu-szigeten található Aogashimában szentélyeket szentelnek a kidama-samának vagy kodama-samának, a szellemeknek, amelyekről úgy tartják, hogy a magasba tornyosuló kriptomériafákban laknak. Okinawán a kiinushii nevű faszellemeket a fa kivágása előtti rituálék révén tisztelik, és az éjszakai furcsa, visszhangzó hangokat gyötrelmes kiáltásaiknak tulajdonítják. Egyesek azt is mondják, hogy ezek a szellemek, ha feldühödnek, megjövendölik fáik kiszáradását.
Modern idők
A modern időkben a kodama a populáris kultúrában is megjelent. Például Hayao Miyazaki A vadon hercegnője (1997) című filmjében a kodama kicsi, fehér, babaszerű lényekként szerepel az erdőben, és hátborzongató csattanó hangot adnak ki. Ez az adaptáció a kodama hanghoz való kapcsolódásáról szóló ősrégi hitet adja vissza. Érdekes módon a kodama japánul „visszhangot” is jelenthet, valószínűleg abból a hiedelemből fakad, hogy a visszhang az erdő szelleme, amely emberi hangokra reagál. Egy másik yōkai, a yamabiko szintén a visszhangokhoz kapcsolódik, megerősítve azt az elképzelést, hogy az erdőknek és a hegyeknek megvan a saját hangjuk, elevenen és élénken reagálva az emberi jelenlétre.
Manapság a kodama szót Japánban talán legszélesebb körben egy shinkansen gyorsvonat neveként ismerik.
Forrás: http://yokai.com/kodama/ , https://www.hisgo.com/…/shimenawa_sacred_ropes_in_japan…
Omiyage World japán webáruház
Kezdőlap – Arigato Apartman
Seo versenyelőny online marketing-seo- tartalomgyártás (contentcobrand.com)
