Lefordíthatatlan kifejezések

Számtalan olyan szót, kifejezést használnak a japánok, amelyeket nagyon nehéz más nyelvekre lefordítani, pusztán amiatt, hogy nagyon mély kulturális hátterük van. 

Lássunk néhány ismertebb példát!

いただきます (itadakimasu): magyarul leginkább a „jó étvágyat” kifejezésnek felel meg, azonban a japánoknak ennél sokkal többet jelent. Szó szerint azt jelenti, hogy “magamévá teszem az ételt”- ezzel tulajdonképpen köszönetet mondanak a vendéglátónak, szakácsnak, de a természeti erőknek is, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez az étel az asztalra kerüljön. 

ごちそうさまでした (gochisousamadeshita): ezt a kifejezést étkezések végén használják. A “chisou” eredetileg azt az erőfeszítést jelentette, amely az étel beszerzésére vonatkozott. Így a gochisousamadeshita nagyjából annyit tesz „micsoda chisou van mögötte!”, vagyis hálás köszönet a szakácsnak és a vendéglátónak.

おつかれさま (otsukaresama): ezzel a kifejezéssel az egész napos, kemény munkát ismerik el. Szó szerint azt jelenti: „biztosan elfáradtál”. Azonban ez a fáradtság pozitívan értendő, természetes következménye a kitartó munkának.

おかげさま (okagesama): azt jelenti, hogy „köszönöm neked”. Ami ennél a kifejezésnél érdekes, hogy a japánok sok mindenre használják. Ha pl. valaki felgyógyult egy náthából, akkor is ezt mondják, megköszönve a beszédpartner hozzájárulását az ő gyógyulásához – még akkor is, ha az illetőnek tulajdonképpen semmi köze nem volt hozzá. Itt leginkább érzelmi és kulturális töltetet kell keresni a szavak mögött: mindkét fél ugyanahhoz a közösséghez tartozik, így ezzel a kifejezéssel a kettejük közti kapcsolatot tudják erősíteni.

お邪魔します (ojamashimasu): szó szerint azt jelenti, hogy „zavarok, zavarni fogok”. Ezzel a szóval a japánok olyankor élnek, amikor vendégségbe mennek valakihez. Udvariasságból és szerénységből azt jelzik vele, hogy bár meghívták őket, biztosan zavarják majd társaságukkal a vendéglátókat, hisz ez nekik munkával jár, így igyekeznek minél kevesebb gondot okozni ottlétükkor.

仕方ない (shikatanai): ezzel a kifejezéssel jelzik a japánok, ha valami ellen “nincs mit tenni”, magyarul azt mondanánk: „ez van”. Ez a beletörődést jelzi egy adott dolog vagy szituáció kimenetelével kapcsolatban.  Mivel Japában gyakoriak a váratlan és súlyos természeti katasztrófák, számukra terápiás hatással is bír ez a kifejezés, hisz rengeteg bizonytalan helyzettel kell megbirkózniuk. 

おすそわけ (osusowake): szó szerinti fordításban annyit tesz, hogy „megosztani a szegélyt”. A jelentése a kimonóval kapcsolatos – a kimonó két szegélye külön van egészen addig, amíg a bal oldalt rá nem hajtják a jobb oldalra, és az obival nem rögzítik. A mögöttes jelentése úgy kapcsolódik a kimonóhoz, hogy ha ajándékot osztunk meg egymással, azzal pont olyan kapcsolatba kerülünk a másik személlyel, mint a kimonó bal és jobb fele.

Forrás:
Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul. Scolar Kiadó, 2019.

Kiemelt kép: Miguel Á. Padrinán – pexels