„Ma” és a negatív tér művészete

間の文化 – „Ma no bunka”, a „Ma” művészete

Harmónia, egyensúly, egyszerűség, zen… Ez csak néhány szó, ami eszünkbe jut, ha a japán művészetre gondolunk. A minimalizmus, amely néha meglepő is lehet, lenyűgöző szépséget tár fel a negatív térben. Ezt az ürességet, amely nem igazán üres, „ma” néven ismerik.

Míg a „ma” fogalma mélyen beágyazódott a japán művészetbe és esztétikába, elengedhetetlen annak megértése is, hogy milyen hatással van az emberi kapcsolatokra és a japán kultúrára.  „Ma” a két dolog közötti térre utal, nem mint hiányra, amely elválaszt, hanem mint kapcsolatra, amely összeköt. Nézzünk meg néhány példát, hogy jobban megértsük ezt a fogalmat.

Művészetek és a „Ma”

A teaszertartásokon az edények elrendezése pontos és összetett szabályok szerint történik. A tér képzeletbeli vonalakra oszlik, amelyekre a tárgyakat gondosan helyezik el. A legértékesebb tárgy a középvonal mentén helyezkedik el, de kissé eltér a középponttól. Ez a szakadék, ez a teremtett üresség a „ma”. Nem valaminek a hiánya, hanem mindennek a lényege. Ez a fogalom kiterjed az építészetre, a kalligráfiára és még a virágkötészetre is.

Az ikebana esetén a virágok körüli teret például ugyanolyan fontosnak tekintik, mint magukat a virágokat és növényeket. E kettő közötti harmónia és egyensúly megteremtésére kell törekednünk a művészet gyakorlása során.

A karatéban a „ma” a két harcos közötti távolságra utal. Az önmaga és az ellenfél közötti biztonságos távolság ismerete a hatótávolság alapján „ma megértésének” minősül.

A „Ma” nemcsak térbeli, hanem időbeli fogalom is. A Nō színházban a tételek közötti feszültségben, a színészeket elválasztó szünetekben jelenik meg. Ismétlem, nem hiánynak kell tekinteni, hanem egy ritmusnak, amely meghatározza az előadást.

A „ma” azonban nem állandó fogalom. A klasszikus japán táncban a táncos mestersége nyilvánvaló, ha nem követi pontosan a tempót. Egy igazi művész játszik az időzítéssel és a kudarcokkal, kecses váltást hozva létre. A „Ma” ezekben a finom változatokban létezik – néha időzítés kérdése, néha térbeli eltolódás, néha pedig mindkettő keveréke. De hogyan befolyásolja ez a koncepció a japán viselkedést és az emberi kapcsolatokat?

Japánban a szociális viselkedés az önkontrollról szól, hogy elkerülje a szégyent, amíg a megfelelő magatartás nem válik természetessé. A csoportok és társadalmi körök logikája a legfontosabb. Az „uchi” (belül) és a „soto” (kint) között van „seken”, azok az emberek, akik nem rokonok és nem is idegenek. A velük való interakcióhoz egyensúlyra van szükség – sem túl közel, sem túl távol –, odafigyelve az intervallumra, a „ma”-ra önmagunk és mások között.

Forrás:

https://en.wikipedia.org/wiki/Ma_(negative_space)