Ma ünneplik Japánban az Alkotmány Napját, azaz a Kenpō Kinenbit (憲法記念日, magyarul ejtsd: kenpó kinenbi).
Miért fontos ez nap Japánban?
Nem is igazi ünnep, sokkal inkább megemlékezés, a Golden Week része, munkaszüneti nap.
Ez a nap azért nevezetes, mert a második világháborút lezáró, Japánra ráerőltetett békét követően, 1947.-ben ezen a napon írták alá a Nihonkoku Kenpō-t (jap.:日本國憲法, magyarul ejtsd: nyihonkoku kenpó), azaz Japán Alkotmányát.
Azt mindenki tudja, hogy Japán vesztesen került ki a második világháborúból. Hiroshimáról is mindenki hallott. Azt viszont kevesen tudják, hogy főleg az első években nagyon sok mindent teljes mértékben újra kellett gondolni ahhoz, hogy később Japán elindulhasson azon az úton, amely a rohamos gazdasági fellendüléshez vezetett.
Az 1947-es új alkotmány az addig érvényben lévő, Meiji-korszakban íródott alkotmányt változtatta meg, csökkentve a császár szerepét és növelve a parlament befolyását.
A háborút követően eredetileg a császár jogállását és szerepét az alkotmányt kidolgozó bizottság nem akarta megváltoztatni.
Azonban 1946. Január 1.-én Hirohito császár bejelentette, hogy nem ragaszkodik isteni származásának tételéhez. Ezzel alapjaiban változtatta meg az addigi császári gyakorlatot, hiszen ez idáig a Japán császári család a mitológiából ismert Jimmu császár egyenes ági leszármazottjának vallotta magát. A legenda szerint Jimmu császár Amaterasu napistennő közvetlen leszármazottja, ebből ered a japán császári család isteni eredete.
Nem tudni, hogy Hirohito császárt mi vezérelte pontosan erre a döntésre, feltételezhetően az, hogy e nélkül a lépés megtétele nélkül az új Alkotmányban ellentétek lettek volna és a demokrácia bevezetése is akadályokba ütközött volna. Feltehetőleg nem önkéntes lemondás volt, hanem a népe érdekeit tartotta szeme előtt, hogy szabad út legyen az alkotmány kidolgozásra és az alkotmányos berendezkedés, valamint a demokratikus alaptörvény kialakítására.
Érdekesség, hogy ezzel párhuzamosan az Amerikai Egyesült Államok részéről MacArthur tábornok vezetésével is készült egy Alkotmány tervezet, amelyet közvetlenül az után hoztak nyilvánosságra, hogy Hirohito császár lemondott isteni származásáról. Ez a következő irányelveket is magába foglalta:
- Japán továbbra is monarchia
- Japán nem indíthat háborút és meg kell szüntetnie a saját hadseregét
- Japánnak meg kell szűntetnie minden feudális kiváltságot
Az új Alkotmány a legfőbb hatalom forrásának a népet tekinti, a parlament kezébe került a legfőbb állami hatalom. A császár jogosítványait a legtöbb esetben miniszteri ellenjegyzéshez köti és megváltoztatta a császári családról szóló törvényeket is. A császár hatásköre ezek után formálissá vált és főleg rituális cselekményekre terjed ki.
A császár, mint jelkép
Az új Alkotmányban a császár szerepe jelképes, az állam jelképének tekinthető, de nem az állam felett álló isteni lénynek.
Ezeket azért volt nagyon fontos hangsúlyozni, mert Japánban a császár mindenható volt, a nevéért ezrek vonultak öngyilkos küldetésbe. A császár ezután az összefogás és egység jelképe és remény az egész lakosság számára.
Az, hogy Hirohito császár segítette ezt az átállást, felgyorsította a folyamatokat és az elfogadtatását az új rendnek. Nélküle ez az egész folyamat nem tudott volna úgy lezajlani, ahogy lezajlott, hiszen a japánok számára ez volt a háború egyik leginkább megrázó következménye.
Az addigi hit világ és rendszer gyökeresen alakult át a hatására. Ez a fokozatos átmenet viszont segítette az átállást, és ezt MacArthur tábornok felismerte és jól használt annak érdekében, hogy egy folytonosság maradjon meg a nép számára.
Szeretnél többet megtudni a császári család isteni eredetéről? Olvasd el egy korábbi cikkünket erről a témáról
Képek: jogtiszta a képek Tokióban a Császári Palota környékén készültek
Forrás: Tamás Csaba Gergely, A „jelképes” császárság alkotmánya, Fejezetek a japán alkotmánytörténet köréből. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Karának Könyvei, 2013.