Mi az az urushi?
Az urushi ( 漆) egy természetes lakk, amelyet egy növényből nyerik, majd dísz- és használati tárgyakon alkalmazzák.
A feldolgozási technika gyökerei mintegy 6000 éves múltra tekintenek vissza, ugyanis az urushi használatára a neolitikum óta találtak bizonyítékokat. Kezdetben a gyantát lándzsa és nyílhegyek rögzítésére használták.
A 6. században az urushi technika már nagyon magas művészi szintet ért el, és évszázadokon át luxus cikkként a császári család és a nemesség számára volt fenntartva.
Európába a 17. Századtól kerültek dísz tárgyak.
Hogy készül?
Alap anyaga az ecet fával rokon kelet-ázsiai lakkfa (Rhus vernicifera, 漆の木, Urushi no Ki) gyantájából nyerik. A nyers lakk eleinte zavaros, de annak polimerizációs kikeményedése után átlátszó és nagyon világos vagy sötét borostyán színű lesz.
Alapként általában fa vagy papírmasé tárgyakat használnak, amelyeket először urushi és agyagpor pasztával alapoznak, majd vizes kővel vagy csiszolópapírral nedvesen csiszolnak. A tárgyakat agyag és urushi pasztából, vagy urushiba mártott szövetből is készíthetik.
Ezután a színes urushit számos rétegben alkalmazzák. Az urushi hagyományosan gyakran pigmentált vörösre (vas-oxiddal és cinóberrel) vagy feketére (korommal) díszítik.
Néha más anyagot is beágyaznak az Urushiba, pl. B. arany vagy ezüst por vagy fémlevél (蒔絵, Makie), gyöngyház (螺鈿, Raden vagy 青貝, Aogai) vagy tojáshéj (卵殻, Rankaku).
A hagyományos lakk áruk úgy készülnek, hogy fa faragással elkészítik a tárgyat, majd azt lakkozzák. Felhordáskor, majd megszárításkor a lakk megtelepszik a fán. Amikor a bevonat elkészült, a dekorálják azt, péládul mintákat gravíroznak bele, vagy arany porral, ezüst porral, pigmentekkel színesítik.
Minden rétegnek abszolút pormentes körülmények között, magas páratartalom mellett és közel 30 °C-on kell kikeményednie. Az urushi művészek ezért gyakran távoli hegyvidéki területeken telepednek le.
A meg nem kötött gyantában lévő anyagok bőrrel érintkezve allergiás kiütést válthatnak ki; ugyanezeket az anyagokat tartalmazza például az Észak-Amerikában őshonos mérges borostyán is.
A kész urushi termékek víz-, alkohol-, oldószer- és sav állóak, tartósan rugalmasak és élelmiszer fogyasztásra biztonságosak. A gyanta megakadályozza a penészedést is, ami különösen előnyös a párás japán éghajlaton. Csak a hosszan tartó erős napfény károsítja az Urushit.
A bevonat olyan csillogással és mélységgel rendelkezik, amellyel sem a polírozás, sem a modern műgyanta festékek nem veszik fel a versenyt.
Olyan tárgyakat védenek vele, mint a tálak, pálcikák, tálcák, bútorok, de a kyūdō íjak és a japán kardok hüvelyei, páncéljai (yoroi) és sisakjai (kabuto) is ezzel készülhet. Rugalmasságának köszönhetően bizonyos pontokon bőrre is felvihető, például bélyegzés és szitanyomás technikával. A szarvasbőrből készült táskák, pénztárcák díszítése terjedt el leginkább.
Manapság az ipari lakkáruk készítése egyre elterjedtebb. Például a műgyanta öntésével és vegyi festékkel is sokan dolgoznak. Szita nyomással történő díszítés is egyre inkább előtérbe kerül, azaz bármilyen minta felvitele lehetséges és ezáltal az olcsóbb, tömeg gyártás is lehetségessé vált.
A terméktől függően a hagyományos technikák és az új technikák kombinálhatók, például vegyi festék felhordása fatermékekre vagy valódi lakk felhordása műgyantára a lakkozáshoz is előfordulhat.Az urushi lakkozás hagyományos japán mesterség. Tartós, nem kopik könnyen, antibakteriális hatású. Tulajdonságait kihasználva a modern időkben nem csak étkészlethez, hanem különféle díszítő tárgyakhoz, de templomok renoválásához, autók belső terei díszítéséhez vagy orvosi eszközök esetén is használják.
Különlegessége és egyedisége csak tovább növeli értékét, ugyanis az urushi lakkal díszített termékek színe az idő változásával változik, érik. De nem csak a színe változik. Maga a technika lehetővé teszi, hogy ha sérülés éri a tárgyat, az kijavítható.
Forrás: