A japán etikett fontos részét képezi a meghajlás. Biztosan sokan láttatok már képeket vagy filmeket, ahol öltönyös üzletemberek hajolnak meg egymás előtt, vagy szamurájok borulnak le uruk lábainál. De mégis mit jelképez ez a mozdulat, és honnan ered?
Buddhista eredet
Úgy tartják, hogy a buddhista vallással együtt jelenhetett meg a meghajlás szokásrendszere, amelynek korai megnyilvánulása még csak a rangbeli különbözőségekre hivatott rámutatni. Később már gyakorlatilag mindenfajta emberi kontaktálásnál történt meghajlás – és ez a mai napig így van.
A meghajlás szabályszerűségei
A kézfogás nem annyira jellemző Japánban, bár a nyugati vendégek, üzletemberek között már elő-előfordul. A meghajlás viszont még kézfogás esetén sem maradhat el.
A meghajlás szabályait már kisgyerekkortól kezdve tanítják. Nem mindegy, hogy ki előtt hajolnak meg, milyen életkorú, rangú vagy beosztású az illető, ehhez igazodik ugyanis a dőlésszög. Derékból történik a meghajlás minden esetben és egyenes háttal (akárcsak egy jógamozdulat). A férfiak tenyerüket befelé fordítva a combjuk külső oldalán, a nők szintén befelé fordítva a combjuk elülső oldalán tartják meghajlás közben (az ujjaik összeérnek).
3-féle meghajlástípust különböztetnek meg:
– esaku: 15 fokos meghajlás vagy biccentés, ez a legközvetlenebb
– keirei: 30 fokos meghajlás, hivatalos
– sai keirei: 45 fokos meghajlás, legtiszteletteljesebb
A dogeza is egyfajta típus: ilyenkor gyakorlatilag térdre borulnak, fejüket a padlóhoz érintik, karjukat maguk mellett (férfiaknál) vagy előtt (nőknél) helyezik a padlóra. Ma ezt megalázónak tartják, így általában komolyabb köszönetnyilvánításkor vagy bocsánatkérésnél használják.
A seizából (ülő helyzet) történő meghajlást általában harcművészetekben, teaszertartások és temetések esetén láthatjuk – fontos, hogy ne keverjük össze a dogezával!
A meghajlásokban illik pár másodpercig benne maradni, és a viszonzást sem szabad elfelejteni, mert hatalmas sértésnek számít.
Kiemelt kép: cottonbro studio – Pexels
