Hamarosan beköszönt az ősz, és a természet levedli zöld ruháját, a fák gyönyörű sárga, narancs vagy éppen bíbor színben pompáznak majd és elkezdik hullatni a leveleiket.
A következő yōkai az őszi levélhullás időszakához köthető. Ismerkedjünk hát meg vele!

Momiji (紅葉) vagy más néven Sarashina hercegnő egyike az alakváltó yōkai-oknak, ezen belül is a kijō (鬼女) vagyis női démon (ártó boszorkány) besorolású. Neve ismerős lehet, mert a „momiji” szó a japán juhar levelét jelenti, mely a szigetországban az ősz egyik legismertebb szimbóluma.
Momiji alakját azonban sok más yōkai-jal ellentétben nem a japán folklórban találjuk, hanem a legelső színházi darabokban felbukkanó szereplőként.
A Muromachi-időszakban kezdték játszani a „Momijigari” (紅葉狩) c. darabot, mely magyarul annyit tesz: „ A lehullott levelek vadászata”. Napjainkban ezt a kifejezést kimondottan az őszi levélhullás időszakához köthető fesztiválra használják a japánok.
A színdarab annyira népszerű volt, hogy a Meiji-korszakban már kabuki előadás is készült belőle. Mi több, 1899-ben film is készült belőle, mely Japán első narratív filmjeként van számon tartva és a Japán Kulturális Örökség része 2009. óta.
De hát kicsoda tulajdonképpen Momiji/ Sarashina hercegnő?
Momiji története az őszi levélnézés időszakában játszódik, amikor emberek csoportjai gyűltek össze a hegyekben fesztiválokra a lehulló vörös, narancs és arany színű levelek alatt.
Történt egyszer, hogy egy Taira no Koremochi nevű szamuráj a levélhullás időszakában a Nagano prefektúra hegyei között barangolt.
A környéken lévő Hachiman szentélyben (八幡神社, Hachiman jinja) lakó kami felkérte a bátor harcost, hogy szabadítsa meg a helyet az őt kísértő hegyi démontól.
A szamuráj és emberei megígérték, hogy elfogják és elpusztítják az onit (鬼). A démon utáni vadászat a Togakushi -hegyre vitte őket, ahol állítólag egy különösen csúnya, ám nagy erejű boszorkány élt.
Koremochi és kísérete felmászott a gyönyörű színekben pompázó hegyre, és ott nemesek egy kisebb csoportjára bukkantak, akik éppen levélhullást néző összejövetelt rendeztek.
Koremochi elküldte egyik fegyverhordozóját, hogy megtudja, kik ezek az emberek. A küldött felkereste őket, hogy érdeklődjön a rendezvényről, és azok közölték vele, hogy egy magas rangú hercegnő a házigazdája az ünnepségnek; a várakozó hölgyek azonban nem mondták meg neki a hercegnő nevét.
Épp amikor Koremochi és harcosai úgy döntöttek, folytatják küldetésüket, az egyik várakozó hölgy odalépett hozzájuk, és közölte a szamurájjal, hogy úrnője hallott már Koremochi-ról, és szeretné meghívni őt és a kísérőit az ünnepségre.
Küldetése ellenére Koremochi képtelen volt durván visszautasítani egy hercegnőt, ezért ő és társai együttesen elfogadták a meghívást.
Az ünnepségen a harcosokat bemutatták Sarashina hercegnőnek, egy rendkívül szép fiatal nőnek. Mindannyian leültek és élvezték a levelek hullásának látványát, a szaké ivást és a táncot.
Koremochi megkérdezte a hercegnőt, hogy táncolna -e neki a kedvéért, és a nő meg is tette. A férfiak hamar lerészegedtek és elálmosodtak, majd elbóbiskoltak a gyönyörű fák alatt.
Amikor Koremochi is elaludt, a hercegnő átkot mondva rá magára hagyta, hogy a férfi soha ne ébredjen fel álmából.
Koremochinak álmában azonban megjelent Hachiman (八幡神, Yahata no kami: az íjászat és a harcosok védőistene mind a shintō mind pedig a buddhista vallás szerint).
A védőisten elmondta neki, hogy Sarashina hercegnő valójában a Momiji nevű kijo volt álruhában, és meg kell őt ölnie a szent katanával, melynek neve Kogarasumaru (小烏丸) volt.
Ekkor Koremochi felébredt, s a kard, amiről álmodott, a kezében volt – ez volt Hachiman ajándéka. A harcos tudta, hogy amit álmodott, az valóság volt. A többi harcos is magához tért.
A szamurájok üldözni kezdték a boszorkányt kísérő álruhás démoni nőket, ám hirtelen hatalmas tűzvihar tört ki. Lángcsóvák világították meg a hegyet és hatalmas szél támadt. Hirtelen megjelent egy tíz méter magas kijó, égő fákból készült szarvakkal, és heves harc kezdődött a szamurájok és a démon között.
Végül mágikus kardjának köszönhetően Koremochi sikeresen megölte a Togakushi -hegy boszorkányát.
Nagano tartományát pedig nem fenyegette többé démoni erő.
Ballagó Petra
Forrás: https://yokai.com/momiji/
Képek:
http://www.culturekiosque.com/dance/reviews/kabuki.html
http://www.bta.bg/en/c/NW/id/1177067
Illusztráció: Matthew Meyer