A mujina (貉, むじな) egy régi japán kifejezés, amely elsősorban a japán borzra utal, de előfordul, hogy egyes régiókban összetévesztik a tanukival, azaz a japán mosómedve szerű nyestkutyával.

Használják még a mami kifejezést is rá, amely régióktól függően jelenthet tanukit vagy mujinát is.

A japán folklórban a kitsunehoz és a tanukihoz hasonlóan a mujina-t gyakran yōkai-ként ábrázolják és szintén egy alakváltó, aki megtéveszti az embereket. Erre több irodalmi forrás is van, többek között vannak olyan források is, ahol kabukiri-kozō-nak (かぶきり小僧) hívják őket, és kozō-kká, azaz kis szerzetesekké változnak át, akik furcsán rövid kimonót viselnek, kappa-szerű bütykös fejjel, és gyakran feltűnnek az erdős- hegyes utakon éjszaka.

Miért különleges? Mert mágikus erőt tulajdonítanak neki, és mint alakváltó yōkai tartják számon.

Régen a mujina a borz általánosan elterjedt neve volt, addig mára ez elvált és az állatot magát anagumának, a yōkai formáját pedig mujinának hívják.

Amikor sötét van és csend honol, és a mujina azt hiszi, hogy zavartalan a környezete, azt mesélik, hogy a mujina emberi alakot ölt. Vannak történetek, ahol egy alakváltó, arc nélküli emberszerű lényként jelenik meg, egyes források az ilyet Noppera-Bō-ként is említik. A zavarnak az az oka, hogy sok történetben ezek mint mujina jelennek meg.

Szereti ijesztgetni, megtréfálni az embereket, akik találkoznak vele, de komoly baja nem lesz senkinek sem, persze a nag, terror szerű ijedtségen kívül.

Az 1904-ben íródott Kwaidan elnevezésű könyv egy ijesztő, arctalan lényről számol be.

Az Akasaka úton, Tokióban van egy Kii-no-kuni-zaka nevű lejtő — ami Kii tartomány lejtőjét jelenti. Ennek a lejtőnek az egyik oldalán egy ősi vizesárok található, mély és nagyon széles, magas zöld partokkal, amelyek a közeli kertekig emelkednek; az út másik oldalán pedig a császári palota hosszú és magas falai nyúlnak ki. Az utcai lámpák és a jinrikshák (magyarosan dzsinrikishák- emberi erő által hajtott többnyire két személyes kocsik, ma már csak turista látványosság) korszaka előtt ez a környék sötétedés után nagyon magányos volt; és a megkésett gyalogosok inkább nagyot kerültek, mintsem egyedül, naplemente után ezen a lejtőn sétáljanak.

Mindezt állítólag egy Mujina miatt, amely korábban ott járt.

Az utolsó ember, aki látta a Mujinát, a Kyobashi negyed egyik régi kereskedője volt, aki körülbelül harminc éve halt meg. Ez történt vele:

Egyik este, egy késői órában a Kii-no-kuni-zaka felé sietett, amikor észrevett, hogy egy nő kuporog a vizesárok mellett, teljesen egyedül, és keservesen sír. Attól tartva, hogy a nő véget akar vetni az életének, megállt, hogy bármilyen segítséget vagy vigasztalást nyújtson neki. Enyhe és kecses embernek tűnt, csinosan öltözött; és a haja úgy volt elrendezve, mint egy jó családból származó fiatal lányé. „O- jochū” – kiáltott fel a lány felé – „O- jochū, ne sírj így!… Mondd el, mi a baj; és ha bármi módon segíthetek, szívesen segítek. (O- jochū vagy kanjival: 女中 jelentése „tisztelt leányzó”, egy udvarias megszólítási forma, amelyet egy nem ismert fiatal hölggyel való beszélgetés során használtak).

A nő tovább sírt és a kezével eltakarta az arcát. „O- jochū,” mondta ismét a kereskedő olyan gyengéden, amilyen gyengéden csak tudta -, kérlek, kérlek, hallgass meg!… Egy fiatal hölgynek ezen a sötét helyen semmi keresnivalója éjszaka! Ne sírj, kérlek! Csak mondd, hogyan lehetek a segítségedre!”

A lány lassan felemelkedett, de hátat fordított neki, és tovább nyögött és zokogott, arcát a kimonoja újjába temetve. A kereskedő a vállára tette a kezét, és ismét mondta: „O- jochū! Figyelj rám, csak egy pillanatra! … Ó- jochū! . . . Aztán az O- jochū megfordult, és elvette kimonoja hosszú ujját az arca elől, és kezével megsimogatta az arcát; — és ekkor a férfi látta, hogy nincs se szeme, se orra, se szája –. Felsikoltott, és rémületében elszaladt. Ahogy menekült minden fekete és üres volt előtte. Csak futott, és nem mert hátranézni. Végre megpillantott egy lámpást, olyan távolról, mint egy szentjánosbogár csillogása; odarohant hozzá. Csak egy vándorló soba-árus (soba: japán hajdina tésztából készült étel) lámpásának bizonyult, aki az út szélére állította le a pultját.

„Ide! Ide!” – kiáltott fel messziről a soba-árus, aki örült az esti látogatónak. „Tessék! Mi van veled? Valaki bántott?”

– Nem – senki sem bántott – lihegte a másik –, csak… Aa! aa! . .nyögte a kereskedő.

– Csak megijedtél? – kérdezte a kereskedőt.. – Rablók támadtak meg?

– Nem rablók – nem rablók – zihálta a rémült férfi. . . „Láttam… láttam egy nőt — a vizesároknál; — és megmutatta nekem… Aa! Nem tudom elmondani, mit mutatott nekem!”. . .

– Ő! Valami ilyesmit mutatott meg neked? – kiáltotta a soba-árus, és megsimogatta a saját arcát – ami hirtelen olyan sima lett, mint egy tojás. . . És ezzel egy időben kialudt a lámpa….

Érdekesség:

A mujina kedvelt téma a filmekben, animékben is. Péládul a Studio Ghibli „Pom Poko” című filmje (amely szereplői tanukik) az Akasaka úti Mujina mesére találunk utalást, amikor az egyik jelenetben egy rendőr rábukkan egy gyönyörű fiatal nőre (aki valójában egy alakváltó mujina), aki az út szélén sír. Megpróbálja vigasztalni a fiatal nőt, de amikor feléje fordul, teljesen eltorzult arca van. A rémült rendőr egy rendőrfülkéhez fut, hogy elmondja rendőrtársának, mi történt, de a tiszt, akárcsak a soba árus, megsimogatja az arcát, és maga is noppera-bo lesz. A férfi ezután beszalad egy kisboltba (a mai megfelelője a soba standnak), és megpróbálja elmondani az üzletben lévőknek, hogy mi történt, de az üzletben mindenki noppera-bo lesz.

Kertész Alexandra

Forrás: https://www.sacred-texts.com/shi/kwaidan/kwai09.htm

Mujina and Mami – the Myth and the Mammals

Képek:

By Nzrst1jx – Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=9708265

Omiyage World japán webáruház
Kezdőlap – Arigato Apartman

Seo versenyelőny online marketing-seo- tartalomgyártás (contentcobrand.com)

Startseite – Omiyage World- Japanischerladen