Namahage- busójárás japán módra

A japán Akita prefektúrában található Oga-félsziget folklórjában az egy érdekes rituálé bontakozik ki – a Namahage (生剥げ, なまはげ). Démonszerű lények járják az utcákat, akiket félelmetes oni maszkokat és hagyományos szalmaköpenyt (mino) viselnek. Talán külalakban leginkább a busójárás figuráihoz hasonlíthatók, azonban nem a tavaszváró, téltemető népszokás áll a háttérben. Egy picit hasonló rituáléval Ausztriában találkoztam, ahol még mindig vannak krampusz felvonulások. Ilyenkor krampusznak öltözött emberek hangosan kiabálva vonulnak át az utcákon, hogy megijesszék a járókelőket. Ez az esemény egyben egy bátorság próba a környék gyermekei számára, akik megpróbálják provokálni a krampuszokat anélkül, hogy elkapnák őket.

Mit érdemes tudni róla?

Visszakanyarodva Japánra, nekem ezek a szokások jutottak előszőr eszembe, amikor a namahageról olvastam. A szalmaruhába öltözött férfiak hátborzongató oni-démon maszkot viselnek, deba kést tartanak a kezükben és teoke-t (手桶, fából készült „kézivödrök”) cipelnek. Párban vagy hármasban haladnak át, háztól-házig merészkednek az újévi intő rituáléban. Küldetésük: megijeszteni a gyermekeket, nehogy lusták legyenek vagy helytelenül viselkedjenek. Közben  olyan mondatok hangaznak el szájukból, hogy „Vannak nyafogó gyerekek a környéken?” vagy „Csintalan gyerekek vannak a közelben?” , persze a helyi dialektusban.

Hagyományosan a Namahage festett fából készült maszkot visel, amelyeket túlnyomórészt vörös árnyalatokra festettek. Yumoto falvában Namahage párok is feltűnhetnek – az egyik vörös, a másik kék arcú.

A szalma öltözék egy hagyományos öltözék volt, amelyet olyan helyeken viseltek, ahol nagy volt a havazás, vagy az esőzés.

Mi célja a Namahagénak?

A namahage célja az volt, hogy figyelmeztesse azokat, akik nem vesznek részt a munkában és csupán kényelmesen a tűz körül ülnek. A mondat: „Hólyagok már lehúzódtak?” (なもみコ剝げたかよ) is erre utal, nevezetesen, hogy a hosszan tűz előtt ücsörgés során az ember なもみ/namomi jelentése hőkiütéseket kaphat, és ez a mondat kvázi a lusták és a lustaság megalázására szolgál.

Hagyomány

A Namahage szokása az idők során jelentősen átalakult. A namahagék például mochit kaptak az otthonokban, amelyeket meglátogattak. Ma már csak a Namahage sedo matsuri (なまはげ柴灯まつり, Namahage Sedo Fesztivál során osztogatnak mochit ilyenkor.

Régen egyes helyeken az újévi rituálé részeként hajtották végre, mostanság februárban jellemző. Nem szabad összekeverni a setsubunnal.

Legenda

A legendák változatosak, de egy Akita prefektúrából származó legenda egy olyan Kínából származó oniról mesél, amelyet Han Wu császár hozott magával, amikor megszállt Ogában. Pontosabban öt démoni onit említ a történet.  Az onik a két helyi magas csúcson, a Honzanban (本山) és a Shinzanban (真山) telepedtek le és mindenféle bosszúságot okoztak a helyieknek. Termést, állatot és fiatal nőket raboltak el. Oga polgárai megelégelték ezt és fogadást kötöttek az onikkal. A fogadás szerint az oniknak egy éjszaka alatt ezer lépcsőt kell építeniük, a falutól az öt szentélyteremig. Ha ez sikerül nekik, akkor a falusiaknak a továbbiakban egy fiatal nőt adnak az oniknak minden évben. Ha az oniknak azonban nem sikerül megépíteni a lépcsőket, akkor el kell hagyniuk a környéket. Amikor az onik befejezték a munkát, egy falusi egy kakas kiáltását mímelte, ezért az onik azt hitték, hogy elvesztették a fogadást, így elmentek a környékről.

Egy másik történet szerint a kínai császár azért hozta az onikat, hogy megszakítás nélkül dolgoztassa őket. Azonban kaptak egy szabadnapot, a holdújév környékén. Azon a napon a Shin-hegyről (Shinzan) ereszkedtek le a közösségbe „Wa-aw” kiáltással és sakét követeltek. Míg a falusiak igyekeztek mindent megtenni, hogy a kedvükben járjanak, az egyik namahage megfenyegette azokat a falubelieket, akik nem szorgoskodtak, hanem csak a tűz mellett üldögéltek, hogy már a meleg kiütés is látszott a lábukon, hogy lustálkodjanak, hanem dolgozzanak. A falubeliknek azonban egy idő után elege lett, hogy dolgoztatják őket, ezért fogadást ajánlottak. Ha a namahage ezer lépcsőt tud építeni a Goshadō szentélyhez pirkadatig, akkor a falusiak minden évben ad neki egy lányt a faluból. Ha nem sikerül, a namahagék sohasem térhetnek vissza a faluba.

A namahage egész éjjel dolgozott, és 999 lépcsőfokot sikerült letennie. Mielőtt azonban megépíthette volna az ezredik lépcsőfokot, egy falusi ember kakaskukorékolás hangot adott. Abban a hitben, hogy valóban hajnal volt, a namahage dühében gyökerestül kitépett egy japán ciprus fát, és a Goshadō szentély területére hajította, ahol gyökeresen földet ért. Majd a hegyekbe ment, és magára hagyta a közösséget.

Ma a Goshadō az Akagami szentély területén található, előtte a japán ciprus a fa, amelyet az oni oda hajított. Innen ered a szentély 999 nagyon durván faragott kőlépcsőének legendája.

Értelmezések

A Namahage egy szimbolikus erőként szolgál, hogy a gyerekeket jó viselkedésre bátorítsa. A fesztivál célja az engedelmesség és a jó magatartás előmozdítása. Gyakran konkrét tanítások, mesék által is erősítik mindezt.

Noha Namahage az Oga-félszigeten gyökerezik, Japán különböző régióiban is vannak rokon hagyományok, mint például Yamahage, Amamehage, Amaburakosagi és hasonlók.

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Namahage

https://unseen-japan.com/namahage-japan-new-year/