Az onikuma szó szerint démonmedvét jelent.
Hatalmasabbra nőnek, mint normál medve társaik, két lábon járnak, az erdő mélyén élnek. Viselkedésükben nem sokban különböznek a medvéktől, ha tehetik, ők is elkerülik az embereket, bár ha nem találnak számukra megfelelő élelmet, bemennek az emberi településekre és városba, többnyire az éjszaka leple alatt.
Lovat és tehenet is szeretnek elkapni, így a falusiaknak figyelniük kell állataik biztonságára. Ha mégis megtörténik a baj, az emberek az onikuma után erednek, hogy megöljék.
Érdekesség, hogy Hokkaidón például az emberek onikumaként tekintenek azokra a medvékre, amik emberre támadnak.
Az Oniguma az „Ehon Hyaku Monogatari”-ban lett először megemlítve, amely lényegében az Edo korszak furcsa, természetfeletti történeteinek a gyűjteményes könyve. Úgy írták le, mint egy hatalmas erővel megáldott, félelmetes medvét. Könnyedén mozdít el nagy sziklákat, amelyeket amúgy tíz ember is képtelen lenne elmozdítani. Egyes történetek arról is szólnak, hogy az emberek, vagy a majmok azonnal meghalnak, amint a medve egy picit „megérinti” vagy megnyomja őket a tenyerével.
A legenda gyökerei valószínűleg egy óriási medvére vezethetők vissza, amely a Kiso völgyben élt. Erről a helyről azt érdemes tudni, hogy egy hegyekkel körbe vett, főleg télen elzárt térség, fenséges tájjal. Régen persze nehéz élet lehetett itt, hiszen mindenhol hegyek és erdők veszik körül. A Kiso-völgy mélyén, az Ena-hegy árnyékában, a rizsföldek sakktáblájára néző kilátással több történelmi település is van ebben a térségben, például Magome és Tsumago. Ezek egykor fontos postavárosok voltak a Nakasendo szamuráj ösvényen, amely Matsumotót az egykori fővárossal, Kiotóval kötötték össze. A falvak a mai napig gyönyörűek, hiszen hatalmas erőfeszítéseket tettek az Edo-korszak hangulatának megőrzésére ebben a térségben.
A démonmedve tehát egy Nagano prefektúra folklórjában szereplő yōkai. Valószínűleg öreg medvéből változott át rémmé és rejtély, hogy segít-e, ha halottnak tettetjük magunkat, ha véletlenül összefutnánk vele.
Van legenda arról is, hogy emberek megöltek egy ilyen onikumát és bőre olyan nagy volt, hogy 6 tatami szőnyeget terítettek le vele.
Onikuma címmel 2016-ban készült egy live actiont és stop motiont ötvöző animációs rövidfilm, amelyet a 34. Torinói Filmfesztiválon mutattak be.
Kertész Alexandra
Forrás:
Kép:
Shunsensai Takehara, Ehon Hyaku Monogatari könyvből
