004369911060985

Politikai-gazdasági együttműködés és tényező áramlás az Európai Unió és Japán között 2010-ig

márc 4, 2023 | Japán kultúra és társadalom

Az Európai Unió szerte ágazó külkapcsolattal rendelkezik. A világ számos országával kötött társulási, együttműködési vagy kereskedelmi megállapodást, tagországait folyamatos bővítések jellemzik és a világ egyik legnagyobb exportőre, importőre is egyben. A GDP tekintetében bár az Amerikai Egyesült Államok és Japán megelőzi, azonban a világkereskedelmi súlyát tekintve az EU rendelkezik a legnagyobb részesedéssel, a világ kereskedelem egyötödét képviseli. Az áruk és szolgáltatások legjelentősebb exportőre, s kereskedelmi kapcsolatai tekintetében a legdinamikusabban fejlődő régió.

Az kétoldalú, Európai Unió és Japán közötti kapcsolatok az 1991-ben aláírt Politikai Nyilatkozat óta dinamikus fejlődésnek indultak. Amellett, hogy jelentős gazdaságai partnerek, jól működő együttműködés jellemzi a politikai és kulturális kapcsolatokat is. Az Unióhoz hasonlóan Japán is komoly anyagi támogatásokkal segíti a katasztrófa, háború sújtotta területeket, valamint jelentős mértékben hozzá járul a fejlődő térségek felzárkóztatásához. Jelentős a két ország közötti külföldi tőkebefektetések volumene, az európai államok a japán működő tőkebefektetések második legkedveltebb célterülete, valamint az Európai Unió a világ legnagyobb tőke exportőre. Az európai gyártókat az Unió különböző programok keretében segíti a piacra jutásban, egyrészt a japán nemzetközi vásárokon való részvétel támogatásával másrészt szakmai gyakorlati ösztöndíjjal. Emellett számos szakpolitikai területén születtek egyezmények, megállapodások, így az iparpolitikai, a kutatás-fejlesztési, közlekedésügyi, telekommunikációs, környezetvédelmi területeken, a szociális rendszerek és a fejlesztési segélyek összehangolásában.

Japán szerepe a világban

Japán, Ázsia legfejlettebb tőkés országa, gazdaságában az iparé a vezető szerep, a nemzeti jövedelem közel felét adja, valamint az ipari termelése a tőkés országok között vezető helyet foglal el. Területe, népességének száma (megközelítőleg 1278millió fő) kisebb, mint az Egyesült Államoké, sőt az ország területén végighúzódó hegyvonulatok miatt lakossága koncentráltabban él, mégis gazdasági fejlettségét tekintve a világ egyik legerősebb gazdasági hatalma. Japán gazdasági fejlődése sikertörténet, mely a másfél évszázaddal előtti, kissé elmaradott feudális társadalomból fejlődött jelenlegi állapotáig. 1868-ban, a Meiji-restauráció ideje alatt a Japán társadalom szamuráj kardforgatókból, és a társadalom jelentős részét képviselő földművelő parasztokból állt. Később a Tokugava sogunátust felváltó restauráció alatt egy hosszú modernizációs folyamat kezdődött, mely során agrártársadalomból az 1930-as évek végére ipari és katonai hatalommá vált.

A II. világháború után jelentős a külföldi tőke beáramlása, elsősorban Amerikából. Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy Japán vesztes félként került ki a világháborúból. A kapituláció után amerikai csapatok szállták meg az országot és megkötötték az amerikai-japán biztonsági szerződést, mely biztosította az amerikai haderők biztonságos állomásozását Japán területén és vizein. A biztonsági szerződést barátsági, kereskedelmi, és sok más olyan egyezmény követte, mely végül Japánt függő helyzetbe hozta az USA-tól.

Ebben az időszakban az ipart erős koncentráltság jellemezte, a gazdasági életben a monopoltőke játszott vezető szerepet. A leghíresebb ilyen finánctőkés család a Mitsubishi- és a Mitsui-konszern kezében volt. A világháború után a monopoltőkés egyesületeket formálisan megszüntették (Amerika úgy gondolta, ezek az egy család kezében összpontosult „cégbirodalmak” voltak a japán fasizmus melegágyai), de azok rövidesen más formában újraszerveződtek.

 A világháborúban elszenvedett vereség után az ’50-es évektől kezdődően az ipar Amerika támogatásával gyors ütemű fejlődésnek indult. Rövid időn belül Japán ipari termelése előkelő helyet foglalt el a világ ipari termelésében. Ez a hosszan tartó és gyors gazdasági növekedés páratlan a világtörténelemben. A Föld minden részén növekvő verseny Japánt sem hagyta érintetlenül, a kormánynak új és újabb kihívásokkal kell szembenéznie. Jelenleg a megoldásra váró legnagyobb problémák egyike a defláció. Ennek ellenére a gazdaság bár lassú, de folyamatos fejlődést mutat.

 A japán kormány elsődleges célkitűzése a gazdaság élénkítése, a növekedés megtartása, a szerkezetátalakítást szolgáló reformok végrehajtása és ezzel egy időben a defláció leküzdése, a költségvetési hiány csökkentése, és a bankrendszer megerősítése.

Kapcsolatok az Európai Unió és Japán között

 A japán Európai Uniós (továbbiakban EU-nak rövidítve) kapcsolatok kölcsönös politikai és gazdasági érdeklődésen alapszanak. A kezdeti kereskedelem orientált kapcsolatok, melyek az 1970-es, 1980-as évektől kezdve indultak, az elmúlt évtizedekben széles körű kölcsönös együttműködéssé nőtték ki magukat a gazdaság és más ágazatok számos területét érintve.

A kapcsolatok alapvetően két kulcsfontosságú dokumentumon alapszanak.

 Az 1991-ben aláírt Közös Nyilatkozat (Joint Declaration) lefektette a politikai, gazdasági és kulturális együttműködések alapjait, a közös érdekeken alapuló irányelveket az EU és Japán között, valamint megalapította az évenként meetingek és a folyamatos konzultáció keretrendszerét. Ennek szükségességét az európai térség és a bipoláris világrend átalakulása tette szükségesé. Eddig ugyanis Japán külső kapcsolatai tekintetében elsősorban az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolata volt meghatározó. A hidegháborút követő helyzet azonban arra kényszerítette a nyugat európai hatalmakat és Japánt is, hogy igazodjon az USA nemzetközi politikájához. Idővel Japán lett az EU legfontosabb partnere az ázsiai kontinensen. Ennek alapjául szolgált a már említett Közös Nyilatkozat. Amellett, hogy megindított egy erős politikai párbeszédet az aláíró felek között, teljesítve annak kezdeti szándékát és elősegítette a rendszeres konzultációt, meetingeket és előirányozta egy évenkénti csúcstalálkozó létrehozásának gondolatát a mindenkori japán vezetés és az EU Tanács elnökei között. Emellett sor került külügyminiszteri szintű találkozókra, valamint konzultációkra a politikai vezetők között.[1]  A Nyilatkozat felhívja a figyelmet a demokrácia és a piacgazdaság, a béke és a stabilitás, valamint a globális változások kihívásaira. Emellett szándékot fejezett ki a felek közötti információ áramlás élénkítésére, a politikai, gazdasági, tudományos és kulturális területeket illetően. Elkötelezték magukat a nemzetközi kérdések, a biztonság, a stabilitás kérdésekben való együttműködésre, kiemelt figyelmet fordítva a nukleáris, a kémiai és biológiai fegyverek terjedésének korlátozásában és a környezetvédelmet érintő kérdésekben.[2]

 A 2001-ben kidolgozott Akció Terv ( Action Plan of 2001), mely a kapcsolatok közös jövőjét hivatott alakítani, kulcsfontosságú a 2011-ig terjedő, erős és eredmény orientált partnerség alakításában. Ez a dokumentum négy cél kitűzésen alapszik, s magába foglalja a béke és biztonság elterjesztését, a gazdasági s kereskedelmi együttműködés erősítését, a globális és társadalmi kihívások kezelését és az emberek és a kutúra egymáshoz való közelítését. A béke és biztonság megteremtése érdekében előirányozza az ENSZ szükséges reformját, a fegyverkezéssel kapcsolatos szabályozásokat és a fegyverkezés csökkentését, az emberi jogok, a demokrácia és stabilitás tiszteletben tartását, a konfliktusok megelőzéséért és a béke építéséért tett kísérletek fontosságát és a különböző regionális kérdések kezelését. A gazdasági és kereskedelmi partnerség érdekben a globalizáció dinamikáját kihasználva felhívja a figyelmet a kétoldalú kereskedelem és befektetések ösztönzésének fontosságára, az információs technológiai területeket érintő együttműködésre, a kereskedelem és gazdasági ügyek megerősítésére, a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakítására, erősítésére és a szegénység elleni küzdelem hangsúlyosságára. A globális kihívások említésekor kitér az elöregedő társadalmi és foglalkoztatási problémákra, az esély egyenlőségre, az oktatásra, a környezeti kihívásokra, tudományos és technológiai kérdésekre, energetikai és közlekedési kérdésekre, a terrorizmusra, a nemzetközi bűnözésre, drog kereskedelemmel kapcsolatos problémákra és a büntetőjogi együttműködés megteremtésére. Az emberek és kultúrák közelítése érdekében figyelmet fordít a fiatalok pályakezdési lehetőségeire, a társadalmi kapcsolatok és inter-regionális cserék fontosságára.

 Emellett az EU és Japán között számos egyéb területet is érintő megállapodások születtek és számos nemzetközi szervezeten belül, mint például az ENSZ, A WTO, az OECD, G7-G8 nemzetközi pénzügyi intézmények stb. folyamatos együttműködésben állnak.[3] 

 Az éves szinten megrendezett Eu-Japán Csúcstalálkozó alkalmával, az Európa Tanács elnöke, az Európai Bizottság elnöke és Japán miniszter elnöke között zajlik és kulcsfontosságú fórumként szolgál a kapcsolatok  ellenőrzésére és lendületbe hozásában. Továbbá kétévente miniszteri szintű találkozókra kerül sor, melynek keretében a Trojka és  a Japán Külügyminiszter  folytat tárgyalásokat. Folyamatosan ellenőrzik az említett Akció Terv alkalmazását és számos alacsonyabb szintű találkozóra is sor kerül a politikai vezetők által folytatott politikai konzultációk keretében.

A Japán EU-s kapcsolatok főbb területei

 Japán és az EU hasonló értékeket oszt a demokrácia, az emberi jogok és szabadság, a piac gazdaság vonatkozásában. Mindkét fél jelentős szerepet tölt be a világban, mind politikai, gazdasági, kereskedelmi és kulturális tekintetben.

Politikai Együttműködés

 A politikai együttműködés tekintetében a legfontosabb fórum az Ázsia-Európa Találkozó (ASEM). 1996-tól kezdődően a találkozó célja, hogy keretként szolgáljon az európai és kelet-ázsiai térség vezetőnek párbeszédére. Mivel az ASEM Csúcstalálkozókon ne csupán Japán, de több kelet ázsiai ország vezetői is jelen vannak, ez alkalmat teremt a Japán és EU közötti kapcsolatok erősítésére nem csupán egymás között, de a többi, ázsiai térség országai között is. Fontos kiemelni, hogy bár az EU és Japán számos más nemzetközi szervezetben egyaránt jelen van, együttműködik, mégis az ASEM az egyetlen olyan fórum, ahol ezt az Amerikai Egyesült Államok jelenléte nélkül teheti. Így olyan kérdések is előkerülhetnek, melyek nem tartoznak az USA prioritásai közé, vagy nem dominál az USA érdeke, elősegítve ezzel a kelet- ázsiai és európai érdekek térnyerését, a hosszú távú kapcsolatok elmélyítését. [4]

Az EU és Japán, mint a WTO (World Trade Organization) meghatározó tagjai, a WTO szervezetén belül és aktív együttműködést folytatnak a kereskedelmi, beruházási területeken. 1998-tól kezdődően egy kétoldali konzultációs eljárás keretében együttesen alakítják ki pozíciójukat a WTO tárgyalásai során előkerülő témákban. A Dohai Miniszteri Konferencia során folytatott párbeszéd mindkét fél számára kiemelkedő jelentőséggel bír és hozzásegíti a feleket a közös érdekek feltárásához. A Dohai forduló elhúzódásának okai kihívások elé állították a tárgyaló feleket. Japán esetében is számos olyan problémáról lehet beszélni, amely nagy mértékben befolyásolta szerepvállalását. Ilyen példának okáért annak az érzete, hogy Japán veszít világ vezető pozíciójából az USA-hoz, EU-hoz és Kínához képest, s így elveszti tárgyalási pozícióját a multilaterális egyezmények megkötésekor. Ugyanakkor az elmúlt két évtized krízisei felhívták a figyelmet a pénzügyi szektor nem kielégítő működésére és arra, hogy a problémák megoldására hatékonyabb regionális intézményi rendszerre van szükség. Az APEC működését illetően is Japán szerepe jelenleg vitatott, s a japán kormány váltásnak köszönhetően a geopolitika még nem körvonalazódott maximálisan. Kína fokozódó szerepe veszélyt jelent-e Japán számára és milyen mértékben befolyásolja nemzetközi kapcsolatait. 

Gazdasági Együttműködés

 Japán az EU egyik legfőbb partnere. Kettejük gazdasági részesedése 40%-a a világ GDP-nek, 30%-a a világ kereskedelemnek és közel fele az összes külföldi működő tőke befektetésnek. Az EU, köztük az újonnan csatlakozott európai államok a legkedveltebb desztinációk a japán külföldi tőkebefektetéseknek. Az egy főre jutó GDP tekintetében Japán és az EU is kiemelkedő helyet foglalnak el.

 A kapcsolatok a ’70-es évektől kezdődően elsősorban kereskedelmi orientáltak voltak, és minkét fél számára másodlagos szerepet töltöttek be, azokat az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kapcsolatok előzték meg. Ettől függetlenül az akkoriban megindult külföldi tőkebefektetések volumene évről évre egyre nagyobb mértékű lett. A kereskedelmi kapcsolatok is jelentős fejlődésnek indultak, melyhez hozzájárult az is, hogy az Amerikai Egyesült Államok korlátozó intézkedéseket vezetett be a japán termékekre a ’80-as években.

 Japán kormány külkereskedelem politikájáról elmondható, hogy olyan megállapodások megkötésére törekedett, amelyek elősegítik az ország nyersanyag igényeinek kielégítését, és növelik világkereskedelemben betöltött szerepét. Az olajválság után (1973) a külpolitika elsődleges célja volt, hogy az elegendő mennyiségű nyersanyagellátás érdekében Japán számára előnyös egyességeket kössön. Ezután fedezték fel közös érdekeiket Oroszországgal és a Kínai Népköztársasággal.

Japán külpolitikáját elsősorban az energia függőség befolyásolja, mely nagy mértékű raktározásra kényszeríti az országot. Ez a takarékosság azt eredményezte, hogy Japán jelenleg kevesebb energiát használ, mint a többi fejlett ország. Japán külgazdasági kapcsolatai az Európai Unió tagállamaival és az akkor még nem csatlakozott közép-európai térség országaival folyamatosan fejlődtek. Kelet-ázsiai térség-beli legfőbb kereskedelmi partnerei: Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Kína, Thaiföld, Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek. Japán és az egyes kelet-ázsiai országok kereskedelmi arányait tekintve Japán szinte minden országgal szemben kereskedelmi többlettel rendelkezik. Azok az országok, amelyekre ez nem teljesül (Kína, Indonézia, Brunei), általában főképp energiahordozókat exportálnak a nyersanyagokban szegény szigetországba. Az ország energia szükségletei kielégítéséhez vasérc szükséglet 99%-át, réz szükséglet 92%-át, ólom szükséglet 78%-át, olajfelhasználás 99.8%-át importálja, és ez összesen az energiaigények háromnegyedét teszi ki.

 Az 1990-es években elején bekövetkező recesszió és a világrend átalakulás következtében a két régió figyelme egy időre más területekre összpontosult. Az EU-n belül a tagországok számának emelkedésével szerkezeti átalakulások is bekövetkeztek. Az egységes belső piac megteremtésének köszönhetően Japán igyekezett a régióban növelni  külföldi működőtőke befektetéseit. Fontos lépésnek számított az Európai Monetáris Unió létrehozása is, hiszen az euró bevezetése arra késztette a japán vállalatokat, hogy gyártási folyamataik jelentős részét áthelyezzék Európába. Ennek köszönhetően a technológia transzfer következtében jelentős kutatás fejlesztési területet érintő változások történtek. A Maastrichiti Szerződés  aláírásával az Unió három pillére biztosította, hogy az EU külpolitikája gazdaságai tekintetben átlátható és jól koordinált kommunikációs csatornát biztosítson a japán kormány és a beruházó gazdasági szereplők számára. A japán üzleti beruházások jelentős részét az autóipar és elektronika ipar berkein belül mozgó gépkocsi és alkatrész gyárak létesítményei tették ki. Mivel az EU tagországok között számos ország, közöttük Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország is rendelkezik saját autó gyártással, ezért ezek az országok elsősorban a nemzeti gyárakat védő protekcionista intézkedéseket várták az EU-tól. Hasonló intézkedések meghozatalára került sor az Egyesült Államokban is. Részben az országok védő intézkedéseinek köszönhetően, részben az alacsonyabb árak miatt a japán vállalatok befektetés szempontjából egyik legkedveltebb régiója közép-kelet európai országok lettek.

 1999-ben a G8-ak csúcstalálkozóján az EU és Japán megkötötte a Kölcsönös Elismerés Megállapodást (Mutual Recognition Agreement, MRA). A megállapodás a kereskedelem elősegítését hivatott elősegíteni és ez képezi az első jelentős gazdasági megállapodást Japán és az EU között. Az elismerési megállapodás négy területet érintett, így a telekommunikációt, az elektronikai termékek szektorát, a GLP (Good Laboratory Practices) minőségügyi rendszer elismerését a klinikai egészségügyi és környezetbiztonsági vizsgálatok szervezése és lefolytatása során, valamint a GMP (Good Manufacturing Practice), azaz a jó gyártási gyakorlat alkalmazását a gyógyszeriparban és élelmiszeriparban. A kölcsönös elismerési megállapodásnak azért volt kiemelkedő jelentősége, mert ennek köszönhetően megkönnyítette a piacra jutását a vállalatoknak, illetve a felállított szabványrendszernek köszönhetően élénkítette a két régió között kereskedelmi megállapodásokat.[5]

Az Európai Közösség és Japán kormánya 2003-ban írták alá a versenyellenes tevékenységekkel kapcsolatos együttműködései megállapodást. Az Agreement on Co-operation on Anti-competitive Activities célja, hogy „hozzájáruljon a versenyjog hatékony végrehajtásához. Emellett, hogy előmozdítsa a felek versenyhatóságai közötti együttműködést és koordinációt, valamint, hogy csökkentse a felek közötti konfliktusok lehetőségét valamennyi, a felek versenyjogának alkalmazásával kapcsolatos kérdésben.” [6]

 A piacra jutás szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt a Regulatory Reform Dialogue (RRD)  elindítása, mely esősorban a befektetésekkel kapcsolatos szabályozások és az üzleti gazdasági lehetőségek elősegítése érdekében éves szinten megrendezésre kerülő párbeszéd Japán és az EU között. Lényegében ez egy olyan eljárás, mely során a felek a szabályok megújítására, átalakítására tesznek javaslatokat, érintve ezzel a kapcsolatok prioritásait, vagyis a külföldi tőke befektetéseket, az egészségügyi szektort, a légi és hajózási szállítmányozást, pénzügyi szolgáltatások területeit, környezetvédelmi kérdéseket, számviteli standardok felállítását, munkavállalási és lakhatási engedélyezést és az ezekkel kapcsolatos területeket. [7]

 A külföldi vállalkozások tekintetében, kiemelten a kis és közép vállalkozások segítése érdekében jött létre az EU Gateway to Japan program, mely az Európai Bizottság finanszírozása által lehetőséget biztosít az európai és a japán vállalatok piacon való megjelenésére. A program Magyarországon is elérhető, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gondozásában. A program célja, hogy segítse az európai termékek bevezetését a japán piacra. Emellett export támogatási tevékenysége által növeli az értékét olyan iparágaknak, amelyek Japánban is igen fontosak, így az egészségügy, az orvosi technológia, az építőipai technológia, információs és kommunikációs technológia, környezeti és energiával kapcsolatos technológiák, belsőépítészet, divattervezés stb. A program közvetlen támogatást biztosít a kis és közép vállalkozások számára, emellett logisztikai támogatásban is részesíti azokat.[8] 

Tényező áramlás

Japán befektetések áramlása nemzetközi szinten

Az I. világháború kitöréséig Japán elsősorban Mandzsúriában irányította külföldi működőtőke-befektetései nagy részét. Befektetései értéke az első világháborút megelőző időszaktól kezdődően a második világháború kirobbanásáig 1650 millió jenre érték körül mozgott. A Kínában beruházók rangsorában Japán a század eleji 0,1 százalékos részesedésével szemben 1931-re 35,1 százalékkal a második legjelentősebb külföldi befektetővé vált. A Japán befektetéseket csupán Nagy-Britannia befektetései haladták meg. Japán külföldi működőtőke-befektetéseinek állománya 1938-ban elérte a 2,8 milliárd dollárt.

A II. világháborút követően a győztes nagyhatalmak, valamint a tőke befogadó országok privatizálták a Japán FDI-t, valamint az Amerika által diktált struktúrális átalakításoknak köszönhetően az újonnan felállított Japán kormány is devizakorlátozási intézkedésekkel gátolta a működő-tőke exportot. Magát az FDI kielyezést, mind a közvetlen, mind a portfólióbefektetéseket komoly szabályozás alá vették, így nem csupán a Japánból kiáramló, de a Japánba beáramló rövid és hosszútávú befektetések is körülményesen, elhanyagolható mértékben valósultak meg. 1969-től kezdődően kezdődött meg a tőke kivitel és behozatal liberalizációja.

A munkabérek emelkedése a hatvanas évek második felében kezdődött. A Japán gazdaság nagy ütemű növekedése következtében megnövekedett a nyersanyag iránti igény a szigetországban. Japán földrajzi adottságaiból adódóan nyersanyag szegény ország. Növekvő ipara és gazdasága egyre nagyobb  nyersanyag felhasználásra kényszerítette az országot, így idővel a Japán kormány elsődleges geopolitikia prioritása a nyersanyag szükséglet kielégítése lett. A korábbi deviza korlátozások valamint tőke kivitelt szabályozó rendeletek átértékelésével elindult a gazdaság nyitása. A gyors terjeszkedésnek köszönhetően Japán a nyolcvanas-kilencvenes években a világ egyik legnagyobb működő-tőke exportőrévé vált.[10]

Az ugrásszerű növekedés hátterében a fizetési mérleg-többlet, a reálbérek emelkedése és a jen erőteljes felértékelődése volt. Ennek következtében emelkedtek a hazai termelési költségek, míg a külföldi tulajdon szerzés jóval olcsóbbá vált. Az olajválság és a kelet-ázsiai pénzügyi válság vissza fogta a Japán befktetések volumenét. Azt követően a befektetések mértéke tovább növekedett, 1981-1983 között évi 7-8 milliárd dollárra nőtt, amit 1986-ban a további dinamikus bővülés eredményeként megkétszereződött és elérte a 22,32 milliárd dollárt. Ez az időszak a második nagy ugrásnak tekinthető. 1985-86-ban 34,5 milliárd dollár japán működőtőke jelent meg az ország határain kívül, amely 1952-1981 között 36,5 milliárd dollár értékű FDI kihelyezésre emelkedett. Átrendeződött a japán tőke kivitel ágazati szerkezete is, háttérbe szorultak a kitermelő ipari befektetések, és túlsúlyba kerültek a feldolgozóipari és szolgáltatási beruházások. Megváltozott a tőke kivitel földrajzi szerkezete is: a Japánból származó külföldi befektetések egyre nagyobb hányada realizálódott az amerikai és az európai kontinensen. A tőke kivitel áthelyezésének hátterében a Japánban végbemenő pénzügyi dereguláció, a folyó-fizetési mérleg növekedése, kereskedelmi korlátok megjelenése az Egyesült Államokban és Nyugat-Európábana jen erőteljes fölértékelődése állt. Részben ezen a kereskedelmi korlátok megjelenésének eredményeként jelentősen csökkent a Japán befektetések száma 1989 és 1998 közötti időszakban az említett területeken. Ugyanakkor a csökkenést követően Európában ismét emelkedés volt megfigyelhető, mely a Közép-Kelet Európába beáramló japán tőkével magyarázható. 1998-ra az európai befektetések száma meghaladta az egyesült államok-beli befektetések számát és nem sokkal maradt el csupán az ázsiai befektetések számától.

A feldolgozóipari ágazatokban végrehajtott befektetéseket jelentős mértékben motiválta a vám- és nem vámjellegű akadályok kikerülésére való törekvés. Ezért Japán közvetlen földrajzi környezetében, vagyis Délkelet-Ázsia, Ausztrália és Óceánia országai felé jelentős tőke kivitelt realizál, hiszen ezekről a területekről nem sújtották kereskedelmi korlátozások a kereskedelmet.

A ’90-es évek legelején azonban a japán pénzügyi buborék kipukkadása, melyet a fizetési mérleg-többlet mesterségesen magas szinten tartása eredményezett, valamint a nemzetközi konjunktúra romlása a japán tőke kivitel visszaeséséhez vezetett. A tendencia 1993 után megfordulni látszott, ám az 1997-1998-as recesszió ismét visszaesést hozott. Mivel a délkelet-ázsiai pénzügyi válság Japán legjelentősebb regionális tőke importőreinek, Indonéziának, Malajziának, Thaiföldnek, Dél-Koreának helyzetét ingatta meg.

Japán FDI export sajátosságai

Japán tényező áramlás meglehetősen későn indult el, helyette inkább a portfólió befektetések voltak számot tevőek. Az késői működő-tőke és tényező áramlásba való bekapcsolódás ellenére japán ma a legnagyobb FDI exportőr országok egyike, azonban a Japánban jelenlevő külföldi tőke aránya elenyésző, s az ország határokon belül megtalálható külföldi tőke aránya elmarad a hasonlóan nagy FDI exportőr országok (USA, UK, Németország, Hollandia) mögött. Japánban az egyik legalacsonyabb arányú a külföldi tőke jelenléte a fejlett országok sorában.

A japán befektetők külföldi befektetéseikben többségi tulajdonra törekednek, emellett előnyben részesítik a zöldmezős beruházásokat. Nagy arányban helyezték tőkéjüket külföldre a nagyvállalatok, melyek leányvállalatai jellemzően sokkal nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le, mint a főirodák, melyek elsődleges szerepe inkább az értékesítési tevékenység. A nagyvállalatok tőke kihelyezése mögött megbúvó legfőbb motiváció az új piacok megszerzése, emellett az olcsóbb gyártási tevékenység és a gyártott termékek harmadik országba történő exportja.

A nyolcvanas évek végéig a többi jelentős tőke exportőrhöz képest viszonylag alacsony volt a feldolgozóipar részesedése az összes japán működőtőke-exportban, de ez a tendencia a kilencvenes években megváltozott. A FDI kihelyezési kedv növekedés eredményeként a feldolgozóipari befektetések aránya minden régióban jelentősen megemelkedett, különösen az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában. Bár a 2008-as világgazdasági válság csökkentette a befektetési kedvet, emellett számos beruházás megkezdését elhalasztottak, a JETRO 2010-es jelentése szerint a helyzet stabilizálódott. A fizetési mérleg alapján 2008-ban 42,9%-os visszaesés következett be az előző éves adatokhoz viszonyítva, így 74,7 billió USD értékre esett vissza a Japán FDI külföldön. A válság okozta nehézségek következtében számos támogatási intézkedést kellett bevezetni mint az egyesült államok-beli, mind az európai piacokon. Bár a gazdasági recesszió számos ipart rosszul érintett, mégis elmondható volt, hogy a japán befektetések stabil alapokon álltak.

Japán jellegzetességnek tekinthető a kis- és középvállalatok nemzetközileg szokatlanul nagy külföldi aktivitása, bár a kezdeti befektetési kedvet követően a külföldi befektetései aránya évről évre csökkent.[12] Ugyanakkor Japánban a kis-és közép vállalkozások jelentik a gazdaság egyik alapját, s adják a GDP jelentős arányát. Ezen vállalatok többsége méretükből adódóan nem tud jelentős tőke export beruházást megvalósítani külföldi piacokon és meglehetősen későn is kapcsolódtak be az export piac élénkítésébe. 2010-ben a Japán Bank által készített gazdasági felmérésben a KKV-ka exportból való részesedése 7% körüli volt, míg a nagyvállalatok esetén ugyanez 26,1%-ot tett ki. 2009-ben a JETRO- kapcsolatban állóval 935 vállalat között végzett kutatás szerint ( a cégek 30%-a adott értékelhető választ a felmérés során) a nagyvállalatok 81,6%-nak, a KKV-k 49,4%-nak volt külföldi irodája. Jelenleg Japánban 370 nagyvállalatot (302 rendelkezi külföldi kirendeltséggel) és 565 KKV-t (279 rendelkezik külföldi kirendeltséggel) tartanak nyilván. A KKV FDI kihelyezése mögött megbúvó motiváció, hogy a vállalatok nem teljes mértékben elégedettek a belső piaccal.

Jelentős a japán külföldi működőtőke-befektetések aránya a feldolgozóiparban. A beruházási kedv a nyolcvanas években indult meg, s azóta töretlen fejlődés figyelhető meg a területen. A japán termelési célú külföldi működőtőke-befektetések motivációja alapvetően két csoportba oszthatók. Az egyik a vámok és a nem vám jellegű akadályok kikerülése érdekében megvalósított külföldi beruházások. Ezek értéke általában nem jelentős, értékük lényegesen kisebb a haza termelés mértékétől és a haza beszállítás aránya is alacsony. Az ilyen jellegű befektetések területei elsősorban az autóiparban, az elektronikai iparban, a háztartásigép-gyártásban, az irodatechnikai eszközök gyártásában, a szerszámgép gyártásban jellemző, elsősorban az Egyesült Államokban és Európa nyugati részében. A másik az újonnan iparosodott országok piacait meghódítani kívánó befektetések voltak, melyeket a piacok nyitottsága, az alacsony bérköltségek, az államok támogatási hajlandósága és a kihasználatlan piaci rések motiváltak. Az ilyen befektetések esetén a kevésbé kifinomult, kevesebb technikai igényű tevékenységeket kihelyezését részesítették előnybe, de azok jelentősége nem maradt el az anyavállalatok haza termelése és és jelentősége mögött. Mivel a gyártási gyakorlat átrendeződött, ezért idővel az anyavállalatok a termelés orientáció helyett inkább kutatás fejlesztésre és globális/ regionális marketing tevékenységre kezdtek összpontosítani. Jelenleg az autóipar stagnálása jelentős mértékű csökkenést okozott az iparban tevékenykedő nagyvállalatok exportjában. 3,6%-al esett vissza az iparhoz kapcsolható export mértéke 2008-as adatokhoz képest a válságot követő évi összesítések alapján. Ezt megelőzően Japánban az iparhoz kapcsolható export aránya 16.9% volt.  

A nyolcvanas évek közepéig a japán eredetű külföldi működőtőke-befektetések inkább kiegészítették, mintsem helyettesítették a belföldi felhalmozást. Majd az FDI kihelyezés növekedés következtében  nőtt Japán világ kereskedelemben betöltött szerepe, melynek következtében a külföldön befektetett japán tőke egyre inkább a termelés meghatározó részévé vált inkább helyettesítve, mintsem kiegészítve az exportot és a belső felhalmozást. Ez a növekedő nemzetközi tényezőáramlás az olajválságot követően nagy mértékben meghatározta Japán kereskedelmi és befektetési partnerei közötti kapcsolatát. Bretton Woods-i rendszer fölbomlása fordulópontot jelentett, a yen elkezdett felértékelődni, mely nagy mértékben hozzájárult az export növekedéséhez és ezáltal a japán működőtőke-kivitel emelkedéséhez.

Japán külgazdasági kapcsolatai a közép- kelet európai térség országaival

Japán külgazdasági kapcsolatai a közép-európai térség országaival folyamatosan fejlődnek, ugyanakkor a fejlődés ellenére ez a mennyiség még szerénynek mondható. Hazánk a térségben nagyobb felvevő piaca a japán áruknak, mint Lengyelország vagy Csehország. Kivitelünk meghaladja az összesített lengyel és cseh kivitelt, noha ez a két ország nálunk nagyobb GDP-vel és világkereskedelmi hányaddal rendelkezik. Magyarország az egyik legnagyobb közép-kelet európai partner országa Japánnak, exportban-importban egyaránt. A Lengyelországba irányuló export bár nagyobb, mint a Magyarországba irányuló, de figyelembe véve az ország méretét és lakosságának számát, a különbség nem tekinthető jelentősnek.

Jelentős hazánkban a japán befektetések aránya is, de sajnos a beruházások összértéke még elmarad a csehországi beruházások mögött, ott ugyanis a Toyota és a Matsushita multinacionális cégek hoztak létre jelentős beruházásokat. A térségbe irányuló japán beruházások óvatosnak tekinthetők. Elsősorban kisebb, zöldmezős befektetéseket érint. Az egyik első ilyen jelentős beruházás a rendszerváltozást követően a Suzuki autóipari gyár 220-250 millió dolláros befektetése révén valósult meg. A TDK, a Bridgestone és a Denso 100 millió dolláros beruházása jelzi, Japán Magyarországot, mint elsődleges desztinációt tartja számon az FDI befektetéseket illetően, bár sajnálatos, hogy a válság ideje alatt jelentős számú Japán vállalat volt kénytelen elhalasztani a tervezett beruházások megkezdését és voltak cégek, amelyek ki is vonultak az országból. Mivel Magyarország nyitott ország és nagy mértékben rá van szorulva a külföldi tőke bevonására az ország gazdasági vérkeringésébe, s ezáltal bekapcsolódjon a nagy gyorsasággal bővülő világkereskedelembe, ezért a Japán beruházások élénkülés jelentős szerepet tölt be. Helyzetünket javítja, hogy a kilencvenes években a rendszerváltás gyorsan és mondhatni simán zajlott, amely növelte a cégek beruházási kedvét és építette a befektetők bizalmát. 2004. május 1-én, az Európai Unióhoz való csatlakozásukkal  Magyarország és az újonnan csatlakozott közép-kelet európai államok megítélése javult. Bár az kelet-közép-európai tagállamok legfontosabb gazdasági partnerei még mindig az Európai Unió tagországai.

                         

Japán tényezőáramlás a 2008-as gazdasági válságot követően

A globális szinten 2008-ban jelentkező másodlagos hitelpiaci pénzügyi válságból eredő világ méretű recesszió Japánban és Európában egyaránt érzékeltette hatását. A recesszió tömeges elbocsájtásokkal, a gazdaság, termelői, szolgáltató és pénzügyi szektor lassulásával, cégek megszűnésével gyűrűzött be az országok életébe. A nemzetközi sajtóban talán a legnagyobb port kavarták a Sony, a Pioneer, a Hitachi, a NEC tömeges létszám csökkentései, de emellett a törpe, a kis és középvállalkozások életében is drámai fordulatok jellemezték a válság időszakát. A leépítések mellett a befektetések mértéke is lassult, példának okáért számos gyárat, melynek létesítéséről korábban megállapodás született Európában, a bekövetkezett lassulás következtében a létesítés megkezdését későbbre halasztották. A Sony esetében példának okáért a befektetések mértékét is a korábban tervezett kétharmadára csökkentették. Emellett a gazdasági válság az élet minden területére kihatott, így az IT-vállalatok is egymás után jelentették be a megszorító intézkedéseket. A Sony már 2008 októberében jelezte, hogy üzembezárásokkal és elbocsátásokkal fognak reagálni a nehéz pénzügyi helyzetre. Magyarországon a gödöllői gyárat is bezárták. Az IT-konszern világszerte 160 ezer embert foglalkoztat. Munkásállomány 5%-át, azaz 8 ezer ember került utcára a megszorító intézkedéseknek köszönhetően, valamint a bérmunkások számát is jelentős mértékben redukálták. Nem csak a Sony kényszerült megszorító intézkedésekre az IT szektor nagyvállalatai közül. A Pioneer világszerte összesen 10 ezer fős létszám csökkentést hajtott végre, vagyis a létszám 16 százalékától vált meg. Ennek a lépésnek a hátterében a világon mindenhol érzékelhető fogyasztók részéről tapasztalható takarékosság az oka, mely súlyosan érinti az autóipart és az elektronikai berendezések iparát. Ezzel párhuzamosan jelentős gyártó kapacitás leépítésre a gyárakban. Számos cég kényszerült fúzióra a fennmaradás és piaca megtartása érdekében. A nemzetközi sajtóban mégis a legnagyobb sokkot a NEC 20 ezres elbocsájtása okozta. Az NEC Japán egyik legnagyobb elektronikával foglalkozó cége. A tömeges elbocsájtások mellett gyárak bezárására is sor kerül, valamint sok dolgozótól korkedvezményes nyugdíjaztatással válnak meg. A termelőegységek bezárása a világ többi részét is érintette, mintegy 10 ezerre tehető a külföldi alkalmazottak leépítése.  A vállalatok helyzetét a világgazdasági válságon túl még az exportot sújtó erős japán valuta is nehezítette. A recesszió természetesen nem csak az IT, vagy az autóipari szektort érintette, hatása az építőipar, a szórakoztató ipar, a szolgáltatások és a fogyasztás, oktatás és a mindennapi élet valamennyi területén is érzékelhető volt. Mélyen érintette Japán leghatalmasabb cégbirodalmait, a XVII. századtól folyamatosan növekedő zaibatsukat is, melyeket bár a második világháborút követően megszüntették, de azok újraszerveződve napjainkban is fontos szerepet töltenek be a Japán gazdaságban.

Amellett, hogy erőteljes visszaesés volt megfigyelhető Japán legfontosabb exportpiacain, csökkent a japán termékek iránti keresletet is, aminek következtében a kivitel rekord mértékű zuhanásba kezdett. A japán vállalatok a csökkenő külföldi megrendelések miatt visszafogták a termelést, rövidebb munkanapokat, munkaheteket vezettek be, ezzel is ellensúlyozva a kialakult helyzetet.

 Az országot keményen érintő válság ellenére azonban 2009 áprilisára az ipari termelés 5,2%-kal növekedett, amely növekedés az ipari termelés területén legutóbb az ’50-es években volt megfigyelhető. 2009. második negyedévében a japán gazdaság éves szinten 3,7%-kal, az előző negyedévhez képest 0,9%-kal nőtt, ami azt jelzi, hogy a gazdaság élénkítésnek és az erőre kapó exportnak köszönhetően Japán végül sikeresen kezdett kilábalni a recesszióból. A gyors erősödésben nagy szerepe volt a kormány és az ipar szoros együttműködésének, a japánok munka erkölcsének, az ország technológiai fejlettségének, gazdasági szerkezeti átalakításának, gazdaság élénkítő csomagjának, a külpiaci kereslet növekedésének és a japánok jelentős fogyasztás hajlandóságának. A JETRO Japán Külkereskedelmi Szervezet statisztikája szerint 2008-ban a japán cégek által végrehajtott külföldi beruházások 2007-hez képest 77,1%-kal növekedtek és rekordértéket értek el. 2009-ben azonban a válság hatására a japán cégek külföldi beruházásai (75,1 Mrd USD) 2008-hoz képest 43%-kal, gyakorlatilag a 2007-es szintre estek vissza. Az elmúlt években a zöldmezős beruházások értékét meghaladták a vállalati felvásárlások. 2009-ben a legtöbb japán tőke a pénzügyi szolgáltatás, biztosítás szektorba áramlott, ezt követte az élelmiszeripar, a nagy- és kiskereskedelem, a vegyipar és a bányászat. A célországok közül a Kínába irányuló beruházások kis mértékben, az indiai befektetések 33%-kal csökkentek. Az USA-ban megvalósult japán befektetések értéke 76%-kal zuhant, az EU tagállamaiba 26%-kal esett vissza. Az európai és az észak-amerikai desztináció részesedése első alkalommal nem érte el az 50%-ot. 2009-ben a Japánba irányuló működő-tőke értéke (11,8 Mrd USD2) az előző évi felére csökkent, ugyanakkor jóval magasabb, mint a 2007-et megelőző évek értékei. A feldolgozóiparon kívüli szektorokba hagyományosan jóval magasabb a tőke-beáramlás, mint a feldolgozóiparba. A Japánban megvalósuló külföldi beruházások jellemzően nem zöldmezős, hanem M&A típusúak. 2009-ben is a pénzügyi szolgáltatás, biztosítás szektorba érkezett a legtöbb külföldi tőke, ezt követte (első alkalommal) az elektromos gépgyártás, majd az általános szolgáltatási, nagy- és kiskereskedelmi szektor. 2009-ben a Japánban történt külföldi befektetések 78%-át európai cégek valósították meg. A legnagyobb befektető országok: Nagy-Britannia (47%-os részesedés), Hollandia (21%), Egyesült Államok (15%), Svájc (10%).[14]

Magyarország számára Japán elsősorban befektetési partnerként jelentős. Japán működőtőke-befektetéseinek állománya jelentősen nőtt az elmúlt években. Becslések szerint a Magyarországon befektetett japán tőkeállomány jelenleg 2,5-3 milliárd euró. A JETRO  budapesti irodájának felmérése szerint ma 109 japán érdekeltségű cég működik Magyarországon, közülük 41 folytat termelési tevékenységet. 2010 első nyolc hónapjában a Japánból származó magyarországi import 935 millió euró volt, 6 százalékkal bővült egy év alatt, az export sokkal jelentősebben, 58,8 százalékkal 302,5 millió euróra nőtt.

Források

Könyv

  • Balázs Péter, (2003): Az Európai Unió külpolitikája és a magyar-EU kapcsolatok fejlődése, Kjk-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft.
  • Dent, M. Christopher (1999): The European Union and East Asia: An Economic Relationship,  Published by: Taylor & Francis
  • Hook, Glenn D. (2001): Japan’s international relations: politics, economics and security, Routlege
  • Tóth Julianna (2006) Az Európai Unió és Japán Kapcsolata, Politikai, Gazdasági és Biztonságpolitikai Összefüggésben, A Bipoláris Világrend Kialakulásától az 1990-es Évek Végéig

Weblap

[1] Hook, Glenn 2001, Japan’s International Relations: Politics, Economics and Security. London Rouhledge

[2] http://ec.europa.eu/external_relations/japan/docs/joint_pol_decl_en.pdf

[3] http://ec.europa.eu/external_relations/japan/docs/actionplan2001_en.pdf

[4]  http://ec.europa.eu/external_relations/asem/index_en.htm

[5] Agreement on mutua recognition between the European Community and Japan, hiv. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2001:284:0003:0026:EN:PDF

[6] Agreement on Co-operation on Anti-competitive Activities, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:22003A0722%2801%29:EN:NOT

[7]  Regulatory Reform Dialogue (RRD) http://www.deljpn.ec.europa.eu/relation/showpage_en_relations.regulatory.php

[8] EU Gateway to Japan hiv. http://www.eu-gateway.eu/

[9] Ministry of Finance Japan

[10] Ministry of Finance Japan

[11] Ministry of Finance Japan

[12] Japánban a nagykereskedelemben háromszáz főnél, a kis kereskedelemben száz főnél kevesebbet foglalkoztató vállalat, illetve a nagykereskedelemben a 30, kiskereskedelemben a 10 millió jennél kisebb alaptőkéjű cégeket tekintik kis- és középvállalatnak.

[13] Ministry of Finance, Japan, Statistics

[14] www.nfgm.gov.hu/data/cms1393018/japan.pdf