Ryugu no tsukai: A Tengeri Sárkányisten palotájának hírnöke
Régen e szokatlan külsejű hal jelenléte nyugtalanságot keltett, ha találkoztak vele a halászok. Úgy vélték, hogy ezek a lények természeti katasztrófák előjele. Ez a szíjhal, amely a mély tengerekben él és csak nagyon ritkán lehet találkozni vele.
Japán tudósok egy csoportja vizsgálatot végzett annak megállapítására, hogy a szíjhal jelenléte egybeesik-e a földrengésekkel. Ha igen, akkor az evezőshalak észlelését a földrengés-előrejelző rendszerek előrejelzőjeként lehetne-e akár használni. Vagyis annak akartak utána járni, hogy igaz-e a legenda?
Egy ritka hal története
Az szíjhalak hosszúkás, ezüstös, pikkely nélküli, sugaras úszójú mélytengeri halak, amelyek a Regalecidae családba tartoznak, és elsősorban zooplanktonnal táplálkoznak. Testük hosszában végigfutó, vöröses színű hátúszójuk van, ami egy tengeri kígyóhoz teszi őket hasonlatossá. Az evezőshalak a leghosszabb élő csontos halfajok közé tartoznak, és elérhetik a 11 méteres hosszúságot is. Ritkán látni őket a felszínen, és úgy gondolják, hogy 200 métertől 1000 méterig terjedő mélységben élnek. Mivel élőhelyükön kevésszer észlelték őket, keveset tudunk erről az élőlényről. A legtöbb példány, amelyet a felszíni vizekben vagy a partra sodort partoknál találnak, beteg vagy elpusztult.
Jelenléte a japán népmesékben
A japán mitológiában az szíjhalat ryugu no tsukai néven ismerik, ami annyit jelent, hogy „a tengeri sárkányisten palotájának hírnöke”. A legenda szerint az evezőshalak Japán szigetei alatt élnek, és azért jönnek a felszínre, hogy figyelmeztessék az embereket egy közelgő földrengésre. A legenda 2011-ben, a pusztító 9,1-es erősségű tohokui földrengés után került a figyelem középpontjába ismét, amely több mint 19 000 ember halálát okozta, és a Fukusima Daiichi atomerőmű három reaktorának leolvadását okozta. A földrengés előtt, 2009 végén és 2010-ben legalább 20 példányt találtak a partokon partra vetett evezőhalakból. Az emberek gyorsan összekapcsolták ezeket az észleléseket a földrengéssel, ami megerősítette a legendát.
A legenda: igaz vagy sem?
Japán kutatók egy csoportja különböző forrásokat tekintett át, hogy összefüggést találjon az evezőshal-észlelések és a földrengések között. Ennek érdekében 1928 novemberétől 2011 márciusáig terjedő időszakból származó újsághírekből, tudományos cikkekből és akváriumi feljegyzésekből gyűjtöttek össze információkat. Ezekből az információkból megállapították, hogy a mélytengeri halmegjelenések száma 392 volt, összesen 45 fajból. Ebből a 45-ből mindössze 8 faj, köztük az evezőshal ( Regalecus glesne ), hozható kapcsolatba a földrengésekkel. Statisztikai módszerekkel összehasonlították a 336 mélytengeri megjelenést az adott időszakban történt 221 földrengéssel, de nem találtak összefüggést. Először is, egyetlen mélytengeri halat sem láttak 7,0-es vagy annál nagyobb erősségű földrengés bekövetkezése előtt. Továbbá, 2010 januárja és februárja között 30 mélytengeri hal észlelése ellenére sem jelentettek 6,0 vagy annál erősebb erősségű földrengést.
Ezek az eredmények nemcsak a legendával ellentétesek, hanem azt is megerősítik, hogy a mélytengeri halak megjelenése nem hasznos információ a katasztrófa elhárítás szempontjából. A halak vélhetőleg természetes okokból, vagy a szennyezett tenger okozta következmények miatt pusztultak el.
Képek és források:
By Sandstein – Own work, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=10386612
Feeney, R. F., & Lea, R. N. (2018). California Records of the Oarfish, Regalecus russelii (Cuvier, 1816)(Actinopterygii: Regalecidae). Bulletin, Southern California Academy of Sciences , 117 (3), 169-179.
Orihara, Y., Kamogawa, M., Noda, Y., & Nagao, T. (2019). Is Japanese Folklore Concerning Deep‐Sea Fish Appearance a Real Precursor of Earthquakes? Short Note. Bulletin of the Seismological Society of America , 109 (4), 1556-1562.
